Úgy is gondolhatjuk, hogy az elmúlt néhány hónapban Szerbiában a közoktatásban minden, még az elképzelhetetlen is megtörtént, s hogy ezután már csak az újrakezdés lehetséges. A restart. Az ilyen elképzelések persze nélkülözik a valóságban tapasztalható tényeket: a politikum riadt igyekezetét, hogy a totális ellenőrzésnek legalább a látszatát fenntartsa, vagy a lakosság „átlagos” erkölcsi, elme- és idegállapotát, azt a sunyi tunyaságot, amiben a többség (még mindig) kushad. Az a bizonyos újraindítás hatástalan, ha csupán egyetlen területen, mondjuk az oktatási rendszerben történik meg. Persze, valahol el kell kezdeni, s talán logikus is, hogy olyan intézményrendszerből induljon a változás, amelyik a gyakorlatban valamiféle módon a lakosság csaknem száz százalékával kapcsolatban van, ennélfogva meghatározó befolyása lehetne a közfelfogásra.
A cikk folytatódik, de a tartalom eléréséhez PLUSZ előfizetés szükséges. Ha már van előfizetése lépjen be az azonosítójával, ellenkező esetben válasszon csomagjaink közül.
