– Miután a Szabad Magyar Szó heteken keresztül mindenfélével rémisztgette a nyaralni készülőket a cápáktól (Van-e cápa az Adriai-tengerben) és a viperáktól (Úgy támadnak a viperák Boszniában, mint még soha)kezdve a fel nem robbant vízi bombákon át egészen az egekbe szökő horvátországi árakig (Elegük lett a horvátországi árakból a nyugat-európai turistáknak), utolsó bátorságunkat (és euróinkat) összeszedve vágtunk neki az idei (remélhetőleg nem a végső!) adriai „haláltúránknak”. Bár a horvát határon épp csak az asszony egészségügyi/tisztasági kellékeit nem forgatták ki a hermetikus csomagolásból, minden mást úgy néztek át drogok után kutatva (természetesen eredménytelenül), hogy komolyan elgondolkodtam egy plasztikai/szépészeti beavatkozáson, mivel ilyen gyanús ábrázattal, mint az enyém, ezek szerint lehetetlen gondtalanul utazni. Mindenesetre a vadiúj és monumentális pelješaci hídon átkelve már épp kezdtünk kiszabadulni a rémhírek szorításából, amikor Korčula szigetére átkompozva újabb rettenet fogadott bennünket: 
Természetesen a ránk leselkedő veszedelmek végetérni nem akaró sora felébresztette a bennünk lappangó életmódtanácsadót, így csakis azt tudjuk javasolni minden útrakelni készülőnek, hogy kizárólag saját felelőssége teljes tudatában vágjon neki élete talán utolsó kalandjának, kerülve a lábas, lábatlan és uszonyos jószágokkal való kellemetlen találkozásokat, illetve a sült tengeri finomságok delejező illatával csalogató éttermek árnyékos teraszait, hacsak közvetlenül előtte nem rabolt bankot.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Saját koszton, szolid apartmanban és önállóan szervezett utazással azért nem adósítja el az embert évekre egy adriai nyaralás, és ennek a kékségnek továbbra sincs párja a világon.
(S:B)
