A világsajtó legfontosabb témája továbbra is a közel-keleti háború, különösen a Gázai övezet tragédiája, ahol már több százezer ember menekült a déli részekre. Még a frankfurti könyvvásárra is alaposan rányomta bélyegét a közel-keleti dráma. A lengyelországi parlamenti választások kimenetele ennek ellenére szintén nagy figyelmet kapott, mivel úgy tűnik, megtört a magyarországihoz hasonló jobboldali egyeduralom és az eredmény alapján kormányváltás várható. Pekingben már többnyire csak autokraták ünnepelték az Egy Övezet, Egy Út tizedik évfordulóját, amire ugyan Kína 130 állam- és kormányfőt hívott meg. Köztük Orbán Viktort is, aki egyetlen uniós hatalmi politikusként vett részt, sőt még az orosz háborúsbűnös-jelölttel is találkozott a pekingi partvonalon, ami miatt Budapesten összeült az ott akkreditált NATO-nagykövetek csoportja. – Átlapoztuk a világsajtót Jeruzsálemtől Budapestig és New Yorktól Pekingig.
Súlyosbodik a közel-keleti háború
A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali konzervatív napilap ilyen kizárólagos nézetet vall a háborúról:
„Míg a palesztinok és az arabok területekért és érdekekért harcolnak, mi a saját létezésünkért harcolunk. Egy háborúban nincs más választásunk, mint a győzelem. A fő vesztesek egyértelműen a palesztinok lesznek, és ha a Hezbollah [Isten Pártja, libanoni, sía politikai és félkatonai szervezet] is csatlakozik hozzájuk, akkor a libanoniak is azok lesznek.”
A Tel-Aviv-i Haaretz, Izrael legrégebbi, 1918-ban alapított liberális napilapja ugyanakkor Yuval Noah Harari világhírű zsidó történész figyelmeztetésének is teret ad, hogy a mindenároni bosszúállás és az ellenség teljes megsemmisítésének kísérlete a zsidóság eszméjének belső szétzúzásához is vezethet. Mint Harari megjegyzi, az ilyesfajta próbálkozás vezetett oda, hogy Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor olyan jól megérti egymást.
Tizenöt „magyar még mindig a Gázai övezetben van, egyelőre nem tudják kihozni őket” – írja a budapesti Népszava című baloldali napilap :
„A Külgazdasági és Külügyminisztérium szóvivője, Paczolay Máté állítása szerint a külügy folyamatos kapcsolatban van a kint rekedt magyarokkal. A tájékoztatás szerint rendkívüli nehézségük ellenére épségben vannak, de a biztonsági körülmények miatt többször is tartózkodási helyet kellett változtatniuk az elmúlt napokban. A környező nagykövetségek folyamatosan vizsgálják az evakuációs lehetőségeket és »minden számításba vehető nemzetközi partnerrel« egyeztetnek magyarok kimenekítése érdekében.”
Az amerikai és európai vezetők egymásnak adják a kilincset Izraelben. Így Olaf Scholz német kancellár is odasietett Joe Biden amerikai elnök és Rishi Sunak brit miniszterelnök előtt. A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta című ellenzéki napilap szerint:
„A kancellár az első nyugati kormányfő, aki Izraelbe látogatott a Hamásszal való konfliktus kirobbanása óta. Az utazás fő célja a közel-keleti tűzvész megelőzése. Izrael Gázába tervezett szárazföldi hadműveletét úgy kell végrehajtani, hogy Iránnak és a Hezbollahnak ne legyen okuk arra, hogy beavatkozzon és Izraelt rákényszerítse, hogy két vagy akár három fronton harcoljon. Ha ez megtörténne, akkor pont a Hamász terve sikerülne a régió destabilizálására. A német diplomácia kihívása az, hogy folyosókat nyisson a polgári menekültek előtt és meggyőzze Egyiptomot meg Törökországot, hogy fogadják be ezeket az embereket.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas liberális napilap Biden amerikai elnök izraeli látogatását veszi górcső alá:
„Ez egy bátor utazás, tekintve, hogy a Hamász rakétái továbbra is válogatás nélkül zuhannak Izraelre, és hogy bármikor megnyílhat egy második front a Hezbollahhal. Biden szinte biztosan azt fogja tenni, amit legjobban tud: vigasztalja a gyászolókat és bátorítja a félénkeket. De Bidennek figyelmeztetnie kell az izraeli kormányt is, hogy egy katonai offenzíva, amely Gáza hosszú távú izraeli megszállásával végződik, pürrhoszi győzelem lenne.”
A párizsi Libération című, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított közép-baloldali napilap a Hamász Izrael elleni támadásának következményeiről ír:
„Az izraeli miniszterelnök [Benjamin Netanjahu] elmulasztotta megvédeni az izraelieket és ezzel elbukott legfontosabb feladatában. Az, hogy a legkisebb felelősséget sem hajlandó elismerni, erkölcsi kudarcának a jele. […] Tovább rontja a helyzetet, hogy úgy tűnik, ma jobban foglalkozik saját jövőjével, mint Izrael jövőjével. Nincs nyilvános bocsánatkérés amiatt, hogy a hadsereget Gázából Ciszjordánia településeire helyezték át, csak azért, hogy megvédjék a telepeseket és [Netanjahu] kielégítse szélsőjobboldali szövetségeseit. […] Röviden, ez az ember, akiről már korábban is köztudott volt, hogy korrupt, hazudik és hajlandó eladni az izraeli demokráciát, csak hogy hatalmon maradjon, szintén gyávának bizonyult.”
Könyvvásári díj és a háború
Elhalasztották a „LiBeraturpreis” tervezett odaítélését Adania Shibli palesztin írónőnek a Frankfurti Könyvvásáron a regényét ért kritikák miatt, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Elhalasztották a »LiBeraturpreis«” nevű irodalmi díj [Litrom alapítvány által finanszírozott irodalmi díj, melyet évente kap egy Afrikából, Ázsiából, az arab világból vagy Dél-Amerikából származó írónő] átadását Adania Shibli palesztin írónőnek a Frankfurti Könyvvásáron, amelyet október 20-ra terveztek. A 2017-ben arabul írt és 2022-ben német fordításban megjelent Eine Nebensache [Egy mellékes dolog] című regényét, amely egy 1949-ben történt bűntettről szól, amelyben egy muszlim beduin nőt izraeli katonák megerőszakoltak és meggyilkoltak, és amelynek díjazásáról a zsűri néhány hónappal ezelőtt döntött. Az irodalomkritikusok nagyrészt dicsérték a döntést, de voltak olyan kritikusok is, akik »Izrael-ellenes és antiszemita narratívát« látnak benne.
Tekintettel a Hamász október 7-i Izrael elleni támadására, mostanra megszaporodtak és felerősödtek a felhívások, hogy a könyv ne kapja meg a díjat a Frankfurti Könyvvásáron, vagy ne ítéljék oda a jelenlegi helyzetben. A könyvvásár igazgatója, a Litprom igazgatótanácsának elnöke, Juergen Boos a Német Sajtóügynökségnek azt mondta: »Az Izrael elleni terrorra való tekintettel a Litprom a könyvvásár utáni időpontban keresi a díjátadás megfelelő helyszínét«, ugyanakkor elítélte a Hamász terrortámadásait és hangsúlyozta, hogy emiatt a vásár »teljes szolidaritással Izrael oldalán áll«.”
A szerzők szerint a palesztin hangok „lecsukódnak” a Frankfurti Könyvvásáron, írja a londoni The Guardian című független napilap:
„A világ számos prominens szerzője és kiadója azzal vádolta a Frankfurti Könyvvásárt, hogy »elhallgattatta« a palesztin hangokat, miután az izraeli háború miatt elhalasztották a palesztin szerző regényének tiszteletére rendezett díjátadót. […]
Pénteken […] a díjat kiosztó LitProm egyesület bejelentette, hogy elhalasztja a díjátadó ünnepséget »a Hamász által indított háború miatt, amelyben Izraelben és Palesztinában emberek milliói szenvednek«.
Eredeti bejelentésében a LitProm azt állította, hogy megegyezett a szerzővel és «közös döntésként« halasztotta el a díj átadását. Shibli irodalmi ügynöksége azonban azt mondta a Guardiannek, hogy a döntést nem az ő beleegyezésével hozták meg, és ha a ceremóniát megtartották volna, akkor Shibli megragadta volna az alkalmat, hogy elgondolkozzon az irodalom szerepéről ezekben a kegyetlen és fájdalmas időkben.
Több mint 350 szerző, köztük Colm Tóibín ír regényíró, Hisham Matar amerikai-líbiai Pulitzer-díjas, Kamila Shamsie brit-pakisztáni regényíró és William Dalrymple brit történész által aláírt nyílt levél figyelmezteti a Frankfurti Könyvvásár szervezőit, ami a világ legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye, hogy »felelőssége teret teremtenie a palesztin íróknak, ahol megoszthatják gondolataikat, érzéseiket, véleményüket az irodalomról ezekben a szörnyű, kegyetlen időkben, és ezt a lehetőséget ne zárják el tőlük«.”
Az idei frankfurti könyvvásár díszvendége egyébként Szlovénia volt, és a leghíresebb szlovén, Slavoj Žižek filozófus beszéde is a közel-keleti válságról szólt, méghozzá a lelkiismeret hangján, amit tiltakozással próbáltak elfojtani azok, akik csak az egyik, az erősebb háborús félnek az igazát szeretnék hallani, írta a banjalukai Buka című hírportál.
Lengyelországban új kormány jöhet létre
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap ezt írja a parlamenti választások eredményéről:
„A kormánypárt, a PiS [Prawo i Sprawiedliwošć – Jog és Igazságosság című jobboldali, populista, nemzeti-konzervatív párt] elszámította magát. Bár a lengyelek közérzete általában jó, és az infláció sem rontotta meg radikálisan a társadalmi hangulatot, vagyis nem volt gazdasági indoka a radikális döntéseknek, a legtöbb lengyel mégis a változás mellett döntött. Meglepő volt a magas részvételi arány a szavazáson. A lengyelek rájöttek, hogy ez volt a legfontosabb választásuk 1989 óta. A választási kampány óriási érzelmeket váltott ki. A választópolgárok több mint a fele a demokratikus ellenzéki pártokra adta le a voksát.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap így kommentálja a lengyel választások eredményét:
„A mérsékelt ellenzéki pártok hamarosan átveszik a hatalmat. A »legrosszabb lengyelek«, ahogy Kaczynski, a PiS-vezér egykor nevezte ellenfeleit, erőteljes jelzést küldenek. Ez annál is lenyűgözőbb, mert a választások az elmúlt nyolc év demokrácia-lecsúszása miatt ugyan szabadnak, de nem tisztességesnek minősíthetők. Az állami média ügyetlen propagandaszervvé silányult, az adófizetők pénzét pártérdekekre fordították, a PiS által ellenőrzött intézmények, például a Nemzeti Banknak pedig jelentős választási kampánytámogatást nyújtottak. Ezért nem helytelen a demokrácia győzelméről beszélni, ahogy azt Donald Tusk ellenzéki vezető tette vasárnap este. Az eufória azonban nem helyénvaló. Az ellenzék óriási kihívásokkal néz szembe. Az illiberális reformok lebontása elengedhetetlen, de nehéz lesz megvalósítani.”
Tízéves az Egy Övezet, Egy Út
A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap így kommentálja az úgynevezett Új Selyemút-csúcsot Pekingben:
„Egy évtizeddel ezelőtt Hszi Csin-ping kínai állam- és pártvezető elindította az Új Selyemút projektet. Ez alatt a tíz év alatt a koncepció figyelemre méltó eredményeket ért el és a globális gazdasági fejlődés hajtóereje lett. Ennek az eredménye azt, hogy Peking több mint 3000 együttműködési szerződést kötött több mint 150 országgal és 30 szervezettel. Most fontos tovább mélyíteni ezt az együttműködést.”
Hszi Csin-ping nagyon örül, hogy végre találkozhatott régi barátjával, Orbán Viktorral, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Hszi csin-ping kínai elnök kedd reggel a Nagy Népi Csarnokban találkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés harmadik nemzetközi fórumának keretében Pekingben, ahol a kínai elnök elmondta, hogy új szintre emelné a kínai-magyar partnerséget – írja a Magyar Távirati Iroda (MTI).
Hszi üdvözölte Orbán Viktort és megjegyezte, nagyon örül, hogy régi barátjával újra találkozhatott Pekingben, miután a koronavírus-járvány idején nem találkoztak, csak telefonon tárgyaltak a kínai-magyar kapcsolatokról és a két ország közötti együttműködésről.
»Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy Önnel és a többi résztvevő vezetővel együtt dolgozzunk az együttműködés víziójának megosztásán, a fejlesztések tervezetének kidolgozásán és az együttműködés nagyobb mértékű fejlesztésének előmozdításán az Egy Övezet, Egy Út kiépítése terén a következő tíz évben« hangsúlyozta.”
Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal is találkozott Pekingben, méghozzá az ottani orosz nagykövetségen, amiről egy furcsa videót tett közzé a Kreml, amelyen Orbán rendkívül idegesen izeg-mozog, igazgatja ruházatát meg noteszét és írószerszámát, miközben Putyin végtelen nyugalommal mondja a magáét. Mint azt a Szabad Európa budapesti hírportálja megírta, a Budapesten akkreditált NATO-nagykövetek azért gyűltek össze, hogy aggodalmuknak adjanak hangot, amiért a magyar kormányfő egy háborús bűnössel találkozott és csupa szépeket mondott neki arról, hogy Magyarország mennyire becsüli Oroszország támogatását és „soha nem akart neki rosszat”.
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
