A mindig nagyon udvarias japánok találták ki még 1963-ban, hogy a kedvességnek évente legalább egyszer szentelnek egy napot. A mozgalom 1998-ban világnappá vált és hamarosan több ország csatlakozott a megünnepléséhez.
Seiji Kaya a Tokiói Egyetem tanára volt 1963-ban és minden reggel vonattal járt munkába. Egy februári hideg reggelen várta szokásos vonatát az állomáson, amikor ellopták a táskáját. A professzor azonnal segítségért kiáltott, de senki nem figyelt rá, senki nem próbálta megállítani a tolvajt. Még csak azt sem kérdezte meg tőle senki, jól van-e, nem esett-e baja.
Ez után a rossz élmény után a professzor elkezdte bátorítani saját diákjait, hogy mindennap próbáljanak meg valami kedves dolgot cselekedni. A jószándék hullámát szerette volna elindítani az egész országban, így megalapította az Apró Kedvesség Mozgalmát, amelyből 1998-ban világnap lett.
Azért a november 13-i napot választották a világnaphoz, mert 1997-ben ekkor tartották Tokióban az első világkonferenciát, amelyet a Kedvesség Mozgalom szervezett. A cél az volt, hogy olyan egyesületeket, szervezeteket, civil mozgalmakat hozzanak létre az egész világon, amelyek hasonló témákkal foglalkoznak.
A Kedvesség Világnapja egy cselekvő ünnep, vagyis tennünk kell azért, hogy megvalósuljon a világnap felhívása. Hétköznapi apróságokkal tudunk egymásnak kellemesebb napot varázsolni és remélhetőleg nem csak egyetlen napig tart majd a lelkesedésünk. Ha csak egy apró dicséretet intézünk családtagjaink, munkatársaink felé vagy küldünk egy kedves üzenetet egy barátunknak, felhívjuk egy régi ismerősünket, bátorítjuk a gyerekünket, máris sokat tettünk azért hogy valakinek szebb napja legyen.
A Kedvesség Mozgalom egészen különleges ötleteket is ajánl a jóindulatunk gyakorlásához, például azt, hogy próbáljunk meg egy teljes napig nem panaszkodni vagy igyekezzünk mosolyogva felvenni a telefont, mert hangunkon érződni fog a mosoly a vonal másik végén.
A mai világban az is kedves gesztusnak számít, ha félretesszük a mobiltelefonunkat, miközben más társaságában vagyunk.
A kedvességet saját magunk felé is próbálhatjuk gyakorolni, ha teszünk egy hosszú sétát, megnézünk egy jó filmet, esetleg eszünk valami finom ételt: így magunkért is tettünk valamit, s ezáltal nyugodtabbak, kedvesebbek tudunk lenni a környezetünkkel szemben is.
Ma mindenki kedvére választhat, hogyan tudja/akarja megmutatni a benne rejlő kedvességet.
A kedvesség nem ismerhet határokat (Illusztráció: Pixabay)
