Amerikai kutatók szerint a Vénusznak a Naprendszer keletkezésekor még lehetett saját holdja, ám azt végül a bolygó gravitációja semmisítette meg. Ez megmagyarázná a különös mozgását, írja külföldi tudományos szaklapok alapján a hvg.hu.

A Vénusz a Naprendszer egyik legfurcsább bolygója. Amellett, hogy mérete miatt a Föld ikertestvérének is szokás nevezni, a légköre extrém sűrű és forró. Az igazi furcsasága azonban nem is ebben rejlik, hanem abban, hogy a Naprendszer több bolygójával épp ellentétes irányba, az óra járásával megegyező módon forog.

Ennek okára régóta szeretnének már rájönni. Amerikai kutatók most egy új elmélettel álltak elő. Valeri Makarov, az amerikai haditengerészet megfigyelőközpontjának tudósa, valamint Alexey Goldin, a chicagói Teza Technologies kutatója úgy véli, hogy a miértre a Naprendszer keletkezésének idejére érdemes visszatekinteni. Ez volt az az időszak, amikor a sziklás bolygók nagyrészt már összeálltak, de még mindig nagyon sok törmelék volt körülöttük – írja az IFLScience.

A kutatók több százezer szimulációt vizsgáltak meg azt megfigyelve, hogy vajon ebből a törmelékhalmazból összeállhatott-e egy olyan hold, ami aztán a Vénusz holdjává vált volna. A kutatók úgy vélik, hogy igen, ám a túl gyakori ütközések, az árapály-jelenség, valamint az égitest mozgásának köszönhetően végül túl közel került egymáshoz a két égitest. Ennek eredményeként a Vénusz gravitációja először darabokra tépte a holdat, majd a darabok becsapódtak a bolygó felszínébe. Az erről szóló tanulmány az Universe című tudományos lapban jelent meg.

A kutatók a megsemmisült holdat Neith-nek nevezték el. A feltételezések szerint Giovanni Cassini, a Szaturnusz holdja, a Titán, valamint a bolygó gyűrűinek felfedezője látott ilyen holdat a Vénusz körül keringeni. Néhány évszázadon keresztül többen is beszámoltak arról, hogy látták a feltételezett objektumot, ám minden valószínűség szerint egy olyan csillag fényét láthatták, ami a bolygó mellett bukkant fel.

A kutatók szerint a Vénusz furcsa tulajdonságai egy olyan becsapódásnak köszönhetők, mint amilyen az Uránuszt is az „oldalára” billentette.