Pár hete egy diák életét vesztette egy Iowában történt iskolai lövöldözésben, amelyet egy 17 éves tanuló követett el, aki magával is végzett. December 21-én a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karának 24 éves hallgatója 14 embert lőtt le, majd öngyilkos lett. Korábban a saját apjával is végzett, és hat nappal a vérengzés előtt a város melletti erdőben megölt egy 32 éves férfit és annak két hónapos kislányát. Tavaly májusban a belgrádi Vladislav Ribnikar Általános Iskolában az egyik 13 éves diák, K. K. lelőtte kilenc iskolatársát és az iskolaőrt, hat személyt pedig megsebesített.
Ezeknél a tömeggyilkosoknál szinte senki nem vett észre korábban semmit.
Illetve ez nem egészen igaz. A belgrádi áldozatok szülei közül az egyik apa ugyanis a bíróságon arról vallott, hogy K. K. osztálytársai szerint a fiú furcsán viselkedett: „mintha egy olyan játék szereplője lenne, akit egy számítógép vezérel”. Ezt a szülei nem vették észre. Ahogy azt sem, hogy a fiú a szobájában Molotov-koktélokat gyárt.
A K. K. és a szülei elleni kártérítési perben a belgrádi Felsőbb Bíróságon az áldozatok szülei december végén részletesen elmondták, mit éltek át azonos a május 3-án. Kamerák nem lehettek jelen a tárgyalóteremben, így az ország nem láthatta a megrázó és kijózanító vallomásokat. A szülők ügyvédje szerint ezek a jajkiáltások mindenkihez szóltak, a szülőktől kezdve az oktatási intézményeken át az állami hatóságokon keresztül az egész társadalomig. Egy kiáltás azért, hogy gondoljuk át az értékeinket, a cselekedeteinket, nézzünk a gyerekeinkre, öleljük meg őket, és mondjuk el nekik, hogy szeretjük őket.
A Beszélnünk kell Kevinről című, Lionel Shriver 2003-as regénye alapján készült film egy anyáról szól, akinek tizenéves fia iskolai mészárlást követett el. Két évvel a történtek után a börtönlátogatáson kérdezi meg végre az anya Kevint: MIÉRT? A fiún a filmben először látszik érzelem: „Akkor azt hittem, tudom, már nem…”
Hát ezért kell beszélnünk K-ról.
