XIX. század vége, tücsökzene és egy nyári alföldi éj – két földbirtokos, Rohonczy Gedeon és Léderer Károly hordók között pókerezik. Mint mindig, most is fogadásból játszanak: ki vesz el szebb hölgyet nőül, melyiknek lesz nagyobb a hozománya, melyiküknek lesznek nemesebb lovai és jobb gyümölcstermése – általában ilyen tétjük volt ezeknek a kártyacsatáknak. Most azért verik a blattot, kinek lesz majd jobb bora. Rohonczy két lóban fogad, hogy ezt a meccset is ő nyeri. Rohonczy megtarthatta a lovait, mert Bácsföldvárnál, az élő és a holt Tisza ölelésében elterülő Gyöngyszigeten aranysárga nedű fakadt, és megszületett egy Európában egyedülálló borfajta. Állítólag így kezdődött a krokán muskotály története.
Rohonczy Gedeon, a Gyöngysziget birtokosa (1852–1929) – ezzel a címmel írta meg a gróf történetét André Károly törökbecsei helytörténész. Rohonczy Gedeon édesanyja Sissányi Klára, édesapja Rohonczy Lipót, a család Törökbecsén bírt földesúri joggal, ezenkívül a XIX. század első felében birtokuk volt Borjas-puszta és Jaruga is. A Budapesten született Gedeon kilencéves korában szülők nélkül maradt, de a hagyatéknak köszönhetően a rokonok iskoláztatták. Tanulmányai befejezése után Törökbecsére jött, és gyöngyszigeti birtokán alkalmazta a fővárosban szerzett ismereteit, ahol a búza- és a kukoricatermelés helyett a zöldségfélékre, a gyümölcs-, a dinnye- és a szőlőtermelésre helyezi a hangsúlyt.
Minőséges termékeivel sikerült felhívnia magára a nemzetközi közönség figyelmét is: Európában a legkeresettebb a Tisza gyöngye dinnye, az asztali muskotály csemegeszőlő, az őszibarack és a különböző dzsemek voltak. 1890 után Törökbecsén honosította meg a Chasselas mousquc bianc crouqant szőlőfajtát is, amelyből a krokán bor készül.
Csempészett tőkéből lett sikertörténet?
Sikerében nagy szerepet játszott az, hogy birtokán tapasztalt szakembereket alkalmazott. Egyikük a felső-magyarországi származású Üveges István volt, akinek immár nyugdíjas unokájával, Szekeres Istvánnal Bácsföldváron találkoztam. Ő az édesanyjától és a nagyanyjától hallotta a legtöbb nagyapjáról szóló történetet.
– Nagyapám Rohonczyval először csak vadászni jött ide a Gyöngyszigetre, ami akkor még egy teljesen vad, mocsaras sziget volt. A nagyapám szőlészetet tanult Budapesten és Bécsben, és neki nagyon megtetszett itt a talaj: magas volt, és homokos összetételű. Ő ajánlotta fel, hogy csinál a barátjának egy szőlőskertet, és Rohonczy rá is bízta ezt a feladatot. A nagyapám berendezkedett a Gyöngyszigeten, és elkezdte a lecsapolást, szőlőtermesztésre alkalmas talajt készített elő, különféle szőlőket termesztett és bort is készített, Rohonczy csak évente egyszer-kétszer jött le… – idézi fel a hallottakat Szekeres István.
A források igencsak megosztottak a krokán szőlőtőkék származási helyét tekintve: van, ahol Franciaországot, máshol Algériát jelölik meg eredetként. Az unokának ezzel kapcsolatosan más története van.
– Rohonczy a párizsi világkiállításon szépen szerepelt a gyöngyszigeti borokkal. A nagyapám ismerte a francia borokat is, valahogy rátalált a krokánra, de a franciák nem engedték ki az országból ezt a szőlőfajtát. A nagyapámnak viszont sikerült kapcsolatba lépnie a marokkói szőlészekkel, onnan sikerült titokban hazacsempészniük néhány tőkét. Jól sikerült a telepítésük, mert az itteni feltételek megfelelőek voltak. A nagyapám arra is rábeszélte Rohonczyt, hogy építsenek itt egy szép nyaralót, ami fölkapott társasági hely lett. Még a felesége is lejött néha ezután, pedig korábban sokat pörölt a férjével a Gyöngysziget miatt – mondja István, akinek a nagyapja új szőlőket is kitermelt, az egyiket úgy hívták hogy gyöngyszigeti piros, a másikat meg úgy, hogy Rohonczy Izabella.
A kiváltságosok bora
A kiváló bor számos uralkodóház asztalára felkerült, később Tito és Charles de Gaulle is előszeretettel fogyasztotta, és a jól értesültek szerint szerbiai látogatása alkalmával Putyin elnök is megízlelte.
De milyen borról is van szó? A krokán muskotály (Croquant Muscat) sokat követelő és betegségekre és alacsony hőmérsékletre érzékeny fajta, de a Gyöngyszigeten megmaradt – jót tesz neki a folyóról visszaverődő napsugár és a kiváló mikrolokalitás. A krokán muskotály ízes és karakteres illatú, minőségi száraz fehérbor, de a belőle készült pálinka is különlegességnek számít.
A bor alapját képező illatos szőlő fürtje nagyjából henger alakú, súlya 120–150 gramm. A kerek szőlőszemek közepesen nagyok, zöld színűek. A krokán 22% cukrot és 5–7 g/l savat tartalmazhat. Ez a kivételes, világossárga színű, zöldes árnyalatú bor könnyen iható, üdítő és testes bornak számít, éppen a magas extrakttartalma kölcsönözi neki testességét. A minőségi borok csoportjába sorolják, bár egyes termelők csúcsminőségű borként osztályozzák.
Rohonczy Gedeon idejében a krokán bor megszerzése a korlátozott mennyiség és a kiváló minőség miatt a mágnások és a politikusok kiváltsága volt: ha átszámolnánk egy üveg krokán akkori értékét, akkor körülbelül ezer eurót ért egy üveg.
Számos területen jeleskedett
A birtok vezetése mellett Rohonczy Gedeon a politikában, a sportokban és számos más területen is jeleskedett. 1878-tól 1901-ig ő képviselte Törökbecse körzet lakosságának érdekeit a Magyar Parlamentben. A gyümölcstermelés, -csomagolás és -szállítás újításán elért eredményeiért 1902-ben a Magyar Szőlő- és Gyümölcstermelők Szövetkezetének elnökévé választották. Versenylovakat tartott, aktívan részt vett a Törökbecsei Ármentesítő és Belvízrendező Társulat munkájában és a nagy szegedi árvízvédelemben. A jégen táncosként szerepelt, bálakat és jégünnepélyeket szervezett, az Újpest–Rákospalota Athleticai Klub elnöke, majd díszelnöke, valamint a Budapesti Korcsolyázó Egylet elnöke is volt. A nevéhez fűződik a Columbus-korcsolya néven ismert találmány, valamint az ugyancsak a korcsolyázáshoz kapcsolódó másik találmány, az Achilles-bokaszíj.
A szép Gida és a törökbecsei cigány muzsikusok
Rohoczy Gedeon egyes írásokban a kiegyezés korabeli léha világ megtestesítőjeként sejlik fel – ez derül ki Kalapis Zoltán róla írott soraiból is: „A fővárosi báltermek és szalonok, a lóversenyek és korcsolyapályák gáncstalan lovagjaként tartották számon, ő volt a csinos nőtársadalom szép Gidája. Megjárta Európa kártyabarlangjait, a vidéki vadászatot, lumpolások hőse volt, s olykor még mint parlamenti képviselő a politikai párbajok asszisztenseként is szórakoztatta a honatyákat és a sajtó képviselőit.”
Mikszáth Kálmán és Gárdonyi Géza is többször írt Rohonczy Gedeon viharos magánéletéről, és több anekdota is fennmaradt róla, amelyek hűen tükrözik bohém életstílusát. Az alábbit André Károly törökbecsei helytörténész könyvében olvasható.
Budapesti mulatozásai és lumpolásai során gyakran kritizálta a zenészeket, hogy nem tudnak olyan jól muzsikálni, mint a törökbecsei cigányok. Meg is ígérte nekik, hogy egyszer feljön a cigánybandával Budapestre, és meggyőződhetnek róla. Természetesen a fővárosi zenészek oda se hederítettek a mondottaknak, mert kizártnak tartották, hogy a délvidéki muszikusok jobbak lennének tőlük. Kis idő elteltével egy mulatság közepette a jó kedvükben lévő muzsikusok megkérdezték Gedeont: „No, képviselő úr, játszanak-e ilyen jól a maguk muzsikusai?” „Hát azt mindjárt meglátjátok” – felelte Gedeon, és eloltotta a villanyt. Abban a pillanatban a sötétben pattogni kezdtek a hegedűk. Az egymás utáni csárdások gyors ritmusát a közönség már nem bírta ki ülve, táncra készen várták a lámpák fényét. A fény fevillant, Gedeon teátrális mozdulatokkal mutatta be izzadtságban fürdő törökbecsei zenészeit, kik mély hódalattal válaszoltak a közönség vastapsára. Az elismerések és gratulációk nem maradtak el a városi zenészek részéről sem.
Nemcsak a birtok, de a szőlő is elveszhet
A gyöngyszigeti birtokot 1946-ban államosították, a szőlőültetvényt pedig a törökbecsei Sokolac mezőgazdasági vállalatra bízták. Aztán jött a szokásos forgatókönyv: 2003-ban privatizálták, majd 2005-ben a Mezőgazdasági Minisztérium visszaállamosította, végül eladta a Gyöngysziget bérleti jogát, a Sokolacot pedig csődgondnokság alá helyezte, és ezzel megkezdődött a birtok vesszőfutása. A gondatlanság, a restitúciós huzavona miatt egy pillanatban már az a veszély fenyegetett, hogy az őshonosnak tekintett fajta örökre kiveszik.
A birtokot egyébként évekig az újvidéki székhelyű Euro-Pan nevű cég bérelte, ennek többségi tulajdonosa egy Rohonczy dédunoka, az amerikai–magyar állampolgárságú Sauska Krisztián, a másik Bora Gvozdenac. Ő évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a cég 2005-ben húsz évre kapta meg a használati jogot 224 hektáron, és a szándék az volt, hogy a kastély felújításával, új szőlőültetvények telepítésével és a borturizmus fejlesztésével visszaszerezzék a Gyöngysziget régi fényét. Időközben a Mezőgazdasági Minisztérium szerződésszegésre hivatkozva szerződést bontott az Euro-Pannal: mindkét fél azt állítja, hogy a másik nem teljesítette a szerződés szerint ráeső kötelezettségeket.
A restitúciós folyamat megkezdésével felcsillant a remény, hogy a Gyöngysziget visszakerül eredeti tulajdonosa leszármazottjához. A dédunoka, Sauska Krisztián Magyarországon több világszínvonalú magyar pincészet tulajdonosa, aki állítólag jelentős összegeket áldozna arra, hogy az egykori családi birtokon megteremtse egy világszínvonalú bortermelés és turizmus feltételeit.
A hazai visszaszármaztatási eljárások dinamikáját és sajátosságait, valamint a birtok jelenlegi áldatlan helyzetét ismerve már az is nagy kérdés: túléli-e ez a különleges szőlőfajta a jogi csetepatékat.
(folytatjuk)
A Gyöngyszigeten lévő birtok fénykorában
