Úszik-e majd valaha a palicsi úszómedence?

Egy majdnem két évvel ezelőtt megszületett igencsak furcsa (nem tévednék még akkor sem, ha olyan jelzőt használtam volna: őrült) ötletet melegítettek fel a jelenlegi szerbiai politikusok, amiről pár napja a Szabad Magyar Szó is beszámolt. Meglehet: szakmai ártalom a részemről, azonban a cikkekhez csatolt eszmei terv részletét nézegetve, meg kellett állapítanom, egy általános iskolát végzett személy is megállapítja, mindez „lehetetlen küldetés”.

Gondoljunk csak az általános iskolában tanult fizikára, ahol a tanárok igyekeztek megértetni a nebulókkal, mi történik egy testtel, ha sűrűsége megegyezik a folyadék sűrűségével (lebeg abban), illetve ha a sűrűsége kisebb a folyadék sűrűségénél (úszik a folyadék felszínén). Nem kívánom most tudományosan magyarázni, hogyan lehetséges valamiféle mesterséges szigetet „rávenni” az úszásra, inkább példákkal kívánom illusztrálni az elképzelés megvalósíthatóságát.

Első példa: A tenger (óceánok) mélyéről kőolaj vagy földgáz termelését biztosító platformok

Általában a tengeri kőolajat vagy gázt kitermelő platformok mintegy 1.000 méter mélységig „talpakon” állnak (pl. Norvégiában a Troll A platform, amelynek talpazata majd 300 méter magas), míg az ettől mélyebben levő vízfenék esetében alkalmazzák az úszó platformokat, amelyeknél az úszást biztosító légkamrák („párnák”) magassága megegyezik a víz felett elhelyezkedő platformrész magasságával (lehet annál magasabb is).

Második példa: Dubai és a Csikóhal városrésze

Öt évvel ezelőtt Dubaiban elkezdték egy új városrész kiépítését, ami a Csikóhal nevet kapta. Itt több fajta Csikóhal villát (azaz a tengerfenékhez rögzített, illetve a tengerben lebegő építményt) kezdtek felépíteni. A lenti képen a legkisebb típus víz feletti része látható, amely alatt található az üvegfalú hálószoba, az olcsóbb változatnál a fenékhez rögzítve, míg a drágábbnál a padló is átlátszó, amely és a fenék között láthatóak az ott úszkáló halak, illetve az ott található növények és más élőlények. A lényeg, a drágább változatnál betartották a fizika törvényszerűségeit, az építmény lebeg (habár drótkötelekkel mégiscsak rögzítve van, nehogy a szél és az áramlatok elsodorják), de csak pénz kérdése, hogy megoldják a helyváltoztatást is.

Igencsak érdekes e példák segítségével megvizsgálni a tervezett úszó úszómedencét. Annak esetében semmilyen természeti kincs kitermelése sem tervezett, emellett az alsó szint (a rajz alapján) egy fémpárnára hasonlít, amelybe senkit nem fognak beengedni – hiszen nem börtönnek tervezték –, mert a falai nem átlátszóak (hiába is lennének, nem sok látnivaló lenne a zavaros vízben). Mindezek hiányában mondja már meg valaki: Miért is kell egy úszómedencének a tóban úszóként létezni? De továbbra is maradjunk a tényeknél.

Valamikor főiskolás koromban átéltem a tó kiszárításának folyamatát és megismerkedtem annak minden természeti jellemzőjével. Igaz, nem nagyon bízok már az emlékeimben, ezért megnéztem, ma mit lehet tudni a Palicsi-tóról. Előszedtem minden interneten található írást az említett állóvízről, de egyedül a fizikai jellemzői közül a Női Fürdőnél és környékén található vízmélység érdekelt. Mivel a tó mélysége az eddigi beavatkozások miatt állandóan változott, jelenleg az átlagos mélysége 1,9 méter, de ma ez az érték 0,5 és 3,5 méter között változik. A XX. században volt olyan év, amikor a Női Fürdő szárazra került, egy másik évben tíz centiméter víz borította, de leggyakrabban egy és másfél méter között váltakozott az érték. Jelenleg néhány térképen a víz színének változtatásával jelölték a víz mélységét, ezért – mivel sehol sem találtam pontos adatot – ezen a helyen egy méterre, esetleg valamivel többre becsültem. Mindezt nézzük meg térképeken is.

Az itt felsorolt adatok és tények birtokában akár azonnal levonhatom a következtetést. A terveken található úszó úszómedence ha szilikonvegyületekkel impregnált faszerkezetből épülne fel, és ha az úszópárna pedig valamilyen levegőt át nem eresztő anyagból készülne, amit felfújnak (pedig kétlem ezen anyagok használatát, mert akkor az egész objektum élettartama szavatoltan csak néhány év, legjobb esetben pedig – rendszeres karbantartás és javítás mellett – egy vagy két évtized lenne), s emellett ha belépőjegyet váltana legkevesebb 100-200 személy, a legrosszabb esetben pedig, ha elmenne 2-300 néző a majdan ott megtartandó sportrendezvényre (úszóverseny, vízilabda-mérkőzése stb, az ötletrajtból arra lehet következtetni, hogy alkalmasnak kell lennie még erre is), akkor az egész objektum szépen lefeküdne a tó fenekére. Amennyiben az úgynevezett korszerű építőanyagokat fogják használni, már eleve stabil talpazaton, a tó fenekére épített konstrukción kell elhelyezni az uszodát – ha másért nem, azért hogy biztosítva legyen az elektromos energiával és a vízzel való ellátás, azaz nagy a valószínűsége, ez az objektum soha nem fog sem lebegő, sem úszó lenni! Felmerül még a kérdés, ez a stílustalan építmény mennyire illeszkedik a környezetbe, de most nem kívánok esztétikai kérdésekkel foglalkozni.

Egyedül azt nem értem, a vezető funkciókon levő személyek miért nem képesek valami valóban újszerű, az egyszerű emberek életét alapjaiban megváltoztató innovációt nemcsak kitalálni, hanem úgy megépíteni, hogy mindenkinek (és nem csak a „tűz körül melegedőknek”) legyen az érdeke. Nem bosszantásképpen mondom, eszembe jutott a környezetkárosítást teljesen kizáró legújabb várostípus, a vízen lebegő, amit egymástól függetlenül két ország tudósai – persze más-más okokból – terveztek meg. Az első a Maldív-szigeteken már készülőben levő, hiszen a szigeteket folyamatosan veszélyezteti a növekvő tengerszint. A holland Dutch Docklands merész tervet hozott nyilvánosságra, levegővel töltött acéltestekre kis falvacskákat telepítenek.

A második a Japánban megtervezett (őket még nem sürgeti annyira az idő, mint a Maldív-szigeteken élőket), mivel a túlnépesedés – igaz, most már egy kicsit lelassult – meg a vulkánkitörések és földrengések miatt kénytelenek egy mindenki számára megfelelő és elfogadható megoldást találni.

Remélem nem baj, ha a Föld és más bolygók felett lebegő városok terveiről már nem írok egy szót sem?

A Palicsi-tó – a képen még úszómedencétlenül