A vajdasági magyar közéletben sok minden előfordult már. Emberek jöttek-mentek, ez egyáltalán nem új a nap alatt. Egyeseket ellehetetlenítettek, ők csendben vagy kicsit hőbörögve odébbálltak, vagy a hallgatásukat megvásárolták ezzel-azzal. Így megy ez már egy ideje.
A múlt héten azonban valami ennél is furcsább dolog történt. Nemcsak egyetlen embert próbáltak meg bizonyos döntések nyomán kilúgozni a közéletből, hanem egy egész intézményt is. Így történhetett meg, hogy a Magyar Nemzeti Tanács sürgősségi eljárással napirendre tűzte a Vajdasági Magyar Kulturális Stratégiát, amely a 2024–2029 közötti időszakra vonatkozik, valamint a Szekeres László Alapítvány alapszabályának módosítását is. A kulturális stratégiát nagy érdeklődés övezte a közvitán, és számos kiegészítési javaslat hangzott el ezzel kapcsolatban. Mondhatni, a sarokköve volt a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató-, és Kulturális Központ, vagyis a VM4K, ugyanis ötvennyolcszor (!) szerepelt az intézmény neve az elsődleges, közvitára bocsátott dokumentumban. A Magyar Nemzeti Tanács pénteki ülésén elfogadott stratégiában viszont 0, értsd nulla, vagyis egyetlenegy alkalommal sem fedezhetjük fel ennek az intézménynek a nevét. Helyette a Szekeres László Alapítvány szerepel, amely alapszabályának módosításában szerepel az is, hogy tulajdonképpen megszűnik az eddig „alosztályként” működő VM4K. Volt, nincs.
Egy olyan intézmény, amelyről Pásztor István, a VMSZ volt elnöke halála előtt tavaly májusban a tisztújító közgyűlésen is szuperlatívuszokban beszélt, mondván, „a VM4K megkerülhetetlen intézményünkké nőtte ki magát, lüktető, változatos műsorpolitikájával megkerülhetetlen színfoltja a térség kulturális életének. Közvélemény-kutatói tevékenysége és az Előretolt Helyőrség idestova öt éve történő, minden ellenszelet leküzdő kiadása elismerést érdemlő teljesítmény” – egyik napról a másikra megszűnt. Tevékenységét a Szekeres László Alapítvány viszi tovább, ezt közölték a döntés után.
Nem lehet azonban szó nélkül elmenni amellett, hogy egy intézmény, amelynek saját székháza van – nem is akármilyen, hiszen Donát Mór házát újították fel a magyar kormány 400 millió forintos támogatásával –, s amelyről mindig is külön intézményként beszéltek 2017-es megalakulása óta, egy éjszaka alatt megszűnik. Míg csütörtökön a szokásos VM4K Csütörtök esték rendezvényét tartották meg és hirdették a közösségi oldalakon, pénteken délelőtt már elérhetetlenné vált a honlapja, átnevezték a Facebook-oldalt (VM4K-ról SZLA-ra), és kitettek egy fotót, hogy az ügyvezetője Somogyi Tünde, ami inkább azt hivatott bizonyítani, hogy nem Lovas Ildikó, mivel Somogyi már évek óta az SZLA vezetője.
Valljuk be, mégsem egy gyurmaszakkör megszervezése vált okafogyottá, mert senki sem jelent meg a legutóbbi összejövetelen. Egy eddig istenített intézményt töröltek el a közéletből, amely egyébként a korábbi években számos olyan rendezvényt „nyúlt le” és tett a magáévá, amelyeknek már volt gazdája (csak egyetlen példa: az Exspecto Alapítvány Kerekítő foglalkozása).
A kérdés most számomra az, hogy a sztálini időket idéző módszer, amelyekkel a kulturális stratégiát módosították, s a VM4K-t az éj leple alatt törölték a közéletből csak egyszeri alkalom volt-e, leszámolás egyetlen személlyel, vagy esetleg előrevetíti azt a politikát, amit a jövőben máskor, mások ellen, más esetekben is alkalmazni fognak? Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke vasárnap közösségi oldalán úgy fogalmazott: rendet tettek a kulturális térben. Hogy ez volt-e a megfelelő módszer a rendteremtésre, erre a jövő adja majd meg a választ.
