Kubát Gábor (K.G.): Hogyan alakult meg a Nafta, mikor kezdtétek?
Bane S. Vukosavljević (Bane): A Džukele együttesem logikus folytatásaként hoztam létre a Naftát, de Leonid „Leo” Pilipović–„Punkerstein” gitáros nélkül. Szép időket éltünk meg a Džukelével a ’90-es években, voltak nagy slágereink, többek között az „Amerika” c. szám a Gledajući u mrak c. első, debütáló lemezen, majd a szintén népszerű Zubato sunce c. lemezen is. A Gledajući u mrak viniles újrakiadását vette tervbe a belgrádi Metropolis Records, jövőre kellene, hogy megjelenjen a bakelit-korong. Az eredeti, kezdő felállás a következő volt: Bane S. Vukosavljević (én), ének, akusztikus és elektromos gitáron, Dragan „Draža” Neorčić basszusgitáron és Aleksa Otašević dobokon.
K.G.: Milyen zenei befolyások hatottak rád, mint szövegíróra és zeneszerzőre, valamint felvételezéssel, mixinggel, produkcióval egyszerre foglalkozó emberre?
Bane: Mindenképpen meg kell említenem a Stooges-t, azaz az Iggy (Pop) and the Stooges proto-punk befolyását, a Motorheadet, amely minden létező mai és régebbi rock, metál és alternatív együttesre döntő módon kihatott, a Sex Pistolst, a Clash-t, amelyek kultúrájában felnőttünk, mindenképpen a Ramonest, a hazai együttesek közül pedig a Partibrejkerst és a horvát Majket (a volt Jugoszlávia területéről), de azt is, hogy szívesen meghallgatok minden jó együttest, bandát, akik a legjobb rock’n’roll–formát tudják hozni, így Jimi Hendrix is elképesztő erővel hatott rám, valamint az újabb bandák közül a Loop együttes nevét kell még kiemelten megemlítenem, amely a YouTube szerint rockot, space-rockot nyom, s amely szerintem nagyon-nagyon jó zenét készít-játszik. Minden létező jót szeretek meghallgatni, ha az pl. a Chemical Brothers electrója, akkor is. A mi zenénk elsősorban rock’n’roll, garage-rock, punk és boogie, blues elemekből áll össze.
K.G.: Eddig három nagylemezetek jelent meg, kérlek szólj róluk valamit…
Bane S. Vukosavljević frontember (Fotó: Antonio Gabor/Személyes archívum)
Bane: Igen, az első a Samo senke prolaze c. 2008-as volt, tartalmazza a „Svačija sloboda je drugačija” c. közkedvelt számot. Ezzel indul a lemez, és azon szerepel a „Novi Kastro” c. szám is, ami nagyon ütős szerintem, amint azt az előbb, beszélgetésen kívül említetted, a Ramones befolyását érezheti meg egy bizonyos mértékig rajta a vájt fülű hallgató, akinek bő zenei ízlése van, de természetesen, a szám eredeti Nafta-szám, hiszen a bandám zenéjében a legjobb zenei befolyások keverednek. Az első, Samo senke prolaze c. lemezen van még a „Mesec”, a „Suvo more”, a „Balkansko zavijanje”, a „Sa tobom imam sve” eredeti verziója, és a „Život nije supermarket“ is. Ezt a számot nagyon kedvelem.
Második lemezünk az Alternator című volt, amelyet 2011-ben a szabadkai Generator stúdióban vettünk fel, s jelentettünk meg szamizdatban, rajta van a „S tobom imam sve” live verzióban, a „Duga vožnja” albumnyitó szám, ez ám a húzós, a „Severac”, a „Na putu za raj” c. számok adják a húzóerejét, a „Severac”-cal (ez a legerősebb, leghidegebb szél hazánkban és Vajdaságban, de persze egyaránt vonatkozhat emberi tulajdonságokra is). Ezekkel egyetemben a „Svemir”, a „Večeras je sreća na našoj strani”, s persze a többi szám is slágergyanús rajta, könnyedén dúdolható, melodikus rock-punk-boogie jellegű. Ezt a lemezt és a harmadikat basszusgitáros-cserével vettük már fel, a másodikon Dragan Neorčić–„Draža” helyett Risto Vidaković basszusol, úgyszint a harmadikon. Azonban a harmadikon, az Antirealizam címűn a dobost Miodrag Boroš–Mišo váltotta fel, a jelenlegi felállás pedig a következő: én, Bane – ének és gitárok (elektromos és akusztikus gitár), Armand Mesaroš – basszusgitár és Miodrag „Mišo” Boroš – dobok. A harmadik lemezünkön a „Svetlo” c. számhoz Szlancsik Árpád vizuális művész és képzőművész-szobrász közreműködésével készítettünk videoklipet, s Nyers Lehel darbukázik a számban. Neki egyébként darbuka-készítő műhelye is van Szabadkán. Ez a harmadik, csakis digitális formátumban, a nafta.bandcamp.com-on és a YouTube-on megtalálható lemezünk az Antirealizam. Ezt 2019-ben adtuk ki, húzószámai, többek között, a „Svetlo”, a „Visoki put”, a „Ja sam sahrana”, mindenekelőtt a „Van sistema” és a „Svačija i ničija“, a „Gruv“ meg a „Rođen u pesku“, valamint a címadó dal, az „Antirealizam“… Összesen legalább tíz videoklip is készült egyes számainkhoz.
K.G.: Mi szükséges ahhoz, hogy az ember egyszerre zenei produkcióval is képes legyen foglalkozni?
Bane: Természetesen az, hogy normális, illetve kifejezetten jó hallása legyen, balanszírozni tudjon az egymással néha ütköző hangszerek megszólalása, valamint a vokál között, legyen affinitása a technikához, illetve technológiához, s meg is tudjon engedni magának megfelelő szintű technikai eszközöket, illetve az, hogy persze rengeteg könyvet elolvasson a felvételezési technika természetéről, a mixingről, azaz keverőmesterségről, s a produkcióról, ami, szerintem egy simán kitanulható mesterség. Ha tényleg van affinitásod hozzá és az előbb említett prediszpozíciókkal rendelkezel, elsajátíthatod a mesterséget egy adag gyakorlás során. Minden saját lemezemen, és a később, 2021 februárjában megjelent, illetve Bandcampen és a YouTube-on is közzétett „Pogrešne stvari” és a „Kamen” c. számokat is saját magam felvételeztettem, mixeltem, és produceltem, pszeudonímák, fiktív nevek alatt, hogy azok a lehető legjobban szólalhassanak meg, figyelembe véve összes zenei tudásomat. Mindez kell, hogy polírozottan és simán menjen, működjön az élő fellépések alkalmával is, mert a közönségünk, akiknek szeretünk furiózus fellépésekkel kedveskedni, különben nem lenne „vevő” a zenénkre, mert egy banda, ha nem képes a live-fellépéseken is azt nyújtani, amit a közönség elvár tőle, szerintem elbukott.
A trükk az, hogyan felvenni a gitárokat és a többi hangszert úgy, hogy az tűnjön fel, egymással rivalizálnak, harcolnak a fensőbbrendűségért, de egyaránt kifejezőek és szépen hallgathatók és hallhatók legyenek, meglegyen a tökéletes harmónia, vagy hogy milyen trükkel lehet elérni azt, hogy úgy tűnhessen, a gitáralap mindig pár lépéssel a Föld fölé emelkedetten szólal meg.
K.G.: Milyen újdonság van a jelenlegi zenétek, számaitok terén?
Bane: Öt-hat új számot írtam,de ezekkel még nem léptünk fel. Azonban a Džukele régi együttesem számait, a régebbi számokat is elővesszük fellépéseink alkalmával, és persze én vagyok a dalok szerzője, Leónak pedig nincs ellenére, ahogyan a többi régi zenésznek sem, hogy ismét játsszuk a régi hanganyagokat is (ő, Leo Punkerstein egyébként vendégzenészként fellépett a „Čovek kao igla” c. számunkban is, amely színvonalas videoklipjével sok rajongót toborzott számunkra). Azokat a számokat játszuk, amelyek esetenként ismét aktuálissá váltak, amelyek vonzzák a közönséget, és amelyekre vidáman pogózhatnak a punkok, moshpitelhetnek a hardcore-rajongók (itt kell megemlítenem, hogy biztos észrevetted, minden egyes nagylemezünkön legalább egy hardcore-szám is van), rázhatják loboncos hajkoronájukat a metálfejek…
K.G.: Mennyire hat ki az aktuálpolitika, illetve a napi politika a zenétekre?
Bane: A napi politika természetesen egyáltalán nem szólhat bele a zeneszerzésembe, énekembe, előadásunkba, semmibe, ami meghatározó a zenénkben, tulajdonképpen nekem kizárólag a minőség számít, csakis a zenei összhatásbeli kvalitás, úgyhogy a napi aktuálpolitika teljesen hidegen hagy. Ami számít, az az, hogy minél több ember tudjon azonosulni rövid, de velős szövegeimmel, de egyáltalán nem vagyok populista, mert nem hajszolom azt, hogy minél többen „bukjanak” a zenénkre, hanem a zenei-vokális tökéletesség a mércém.
Amit fontos, célravezető „iránytűként” hozzáadnék az eddig elhangzottakhoz: „híveink”, mindenki, aki szereti a zenénket, keresse fel a nafta.bandcamp.com oldalt, ahol minden hasznos információ megtalálható rólunk, s meghallgathatók a nagylemezek és single-korongok, azaz a csak digitális kiadások is.
A Nafta jelenlegi felállása (b-j): Armand Mesaroš basszusgitáros, Bane S. Vukosavljević énekes-gitáros és Miodrag „Mišo” Boroš dobos (Fotó: Nemanja Hariš/Zenekari archívum)
