Szokatlan tévévitát tartott csütörtök este Atlantában üres nézőtér és a CNN kamerái előtt a két vezető amerikai elnökjelölt: Donald Trump volt és Joe Biden jelenlegi elnök. A tévéviták 64 éves történetében még soha nem került sor az első vitára ilyen korán, több mint négy hómappal a szavazás napja előtt. A korai kezdés a Biden-kampány ötlete volt, Trump meg elfogadta a kihívást, mert azt hitte, a három és fél évvel idősebb Biden nem fog kiállni ellene. A szabályok annyiban Trumpnak kedveztek, hogy nem vághatott bele minduntalan az ellenfél szavaiba – mint négy meg nyolc évvel ezelőtt –, mert a meghatározott, rövid beszédidő után mindig kikapcsolták a fellépők mikrofonját, sőt a saját pódiumukat sem hagyhatták el (mint Trump 2016-ban, amikor Hillary Clinton mögé állva ármánykodott). A sorrend sorsolása is neki kedvezett, mert általában ő kapta az első kérdéseket, a zárszóban pedig ő maradt utolsónak.

A két jelölt semmi újat nem mondott, amit ne hallottunk volna tőlük számos alkalommal, és Trump kitartó (csökönyös) tématerelése miatt a legkényesebb kérdésekben (pl. az abortusz és az opioidjárvány ügyében) az ő elképzelései nem is hangzottak el, mert másra terelte a szót a műsorvezetők többszöri figyelmeztetése ellenére. Ha olyasvalakinek az ítéletére lennénk kíváncsiak, aki egy szót sem tud angolul, az nyilvánvalóan Trumpot tekintené győztesnek, mert sokkal energikusabban hajtogatta a mondókáját, míg Biden rekedt, halk hangon kezdte, lassú volt és fáradt ember benyomását keltette. A műsor második részében viszont Biden vált energikusabbá, Trump pedig kevésbé koherenssé.

De ha a válaszok tartalmát is figyelembe vesszük, akkor az ítélet a következő: Trump folyton-folyvást hazudott és saját negatívumait projektálta ellenfelére. Biden viszont megpróbálta tényekkel és számokkal cáfolni Trump túláltalánosított hazugságait – ami szinte lehetetlen, mert míg a szélsőjobboldali tábor az érzelmekből ért, a tények mit sem jelentenek neki, addig a baloldalon a támogatók saját jelöltjükkel szemben is sokkal kritikusabbak, mint a jobboldal a magáéval. Így a konzervatív szavazókat magával sodorja a túlfűtött mellébeszélés és az ellenfél fejére zúdított (alaptalan) vádak tömkelege, míg a liberálisok azt várják el jelöltjüktől, hogy koherens érvekkel verje vissza a mocskos támadásokat.

Nem túlzás úgy összegezni az elhangzottakat, hogy a fiatalabb jelölt az idő 90 százalékában hazudozott és nagyokat mondott, az idősebb pedig a valósnál sokkal nagyobb korkülönbségét „mutatta be”. Így került szembe a hazug meg az agg jelölt – és csak az a kérdés, hogy az ingatag választók a magabiztosan támadó „sötétségben” bíznak-e jobban, vagy a súlyos érveket tompára sikeredve megvilágító, de megbízható politikust látják-e bíztatóbb fényben.

Trump vég nélkül ismételgette, hogy az ő idejében volt minden a legjobb, legszebb, legnagyobb Amerikában, az egész világ őmiatta tisztelte az USA-t (ami persze pont fordítva igaz, ez is egy közönséges fordított projekció), Biden pedig mindezt elrontotta és katasztrófába sodorta az országot meg a világot. A mostani elnök viszont rámutatott, hogy az elnökséget kutató másfélszáz amerikai történész egyhangúlag Trumpot kiáltotta ki az eddigi legrosszabb elnöknek.

A legliberálisabb tévécsatorna kommentátorai pesszimista hangnemben kezdték az értékelést, sőt azt is bejelentették, hogy a Biden-kampány emberei a kulisszák mögött pánikozva nézték a közvetítést Biden gyenge teljesítménye miatt. Aztán meginterjúvolták Gavin Newsom kaliforniai kormányzót, aki a Demokrata Párt fiatal csillaga (és sokak szerint neki kellene a jelöltnek lennie) és aki kirobbanó erővel magyarázta, hogy nem a vita számít, hanem az, amit a Biden-kormányzat tett a Trump-féle katasztrofális járványkezelés nyomán összeomló gazdaság felélénkítéséért.

Tévévita idején sokan azt hiszik, hogy ott minden eldőlhet – és egyesek szerint Biden éppen itt veszítette el az utóbbi hetekben egyre erősödő esélyét. Csakhogy az amerikaiak többsége már a jövő csütörtöki függetlenségi ünnepre készül, az arra következő héten pedig a 34 vádpontban elítélt Trumpra kiszabják a büntetést, ami feltételes de akár börtön is lehet. Vagyis erre a vitára csak a Trump-kampány fog és akar emlékezni. A választók meg mennek tovább a maguk dolga után.

Az USA volt és jelenlegi elnöke az első 2024-es választási tévévitában. Atlanta, 2024. június 27. (Képernyőfotó: CNN)