Remélem, hogy korábbi cikkeimmel eléggé felkeltettem az érdeklődését szervezetének működése iránt, és már nagyon kíváncsi, milyen használati utasítást bocsátok a rendelkezésére. Az észrevételeket saját magamon alkalmazom, és családommal nap mint nap megpróbáljuk több-kevesebb sikerrel hétköznapjainkba beiktatni.
Igyekeztem a legutóbbi kutatások közül kiszűrni azokat, amelyek jelentősek, a megállapításai minden kockázat nélkül eredményesen alkalmazhatók mindenki számára. Célom az volt, hogy olyan egyszerű nyelvre fordítsam le az életmódunkkal kapcsolatos, szakkifejezésekben gazdag felismerések összefüggéseit, amelyet édesanyám is megértett volna. Neki már nem tudok ezzel a munkámmal és tanácsaimmal segíteni, de Önnek igen.
Ha legalább elgondolkodik a leírtakon, és megpróbál egy s mást beépíteni a mindennapi életmódjába, akkor már elértem a célomat, nem hiába igyekeztem minél előbb az Ön tudomására hozni azt, amit leghamarabb csak tíz év múlva tudna meg az orvosától a betegsége megelőzése vagy gyógyítása kapcsán. Sajnos legalább ennyi időre van szükség, hogy sokszor a mi egészségünkért végzett, Nobel-díjjal koronázott kutatások eredményeit felvegyék az orvosi képzésbe, onnan pedig eljusson az orvosi rendelőben is, amikor végre hasznunkra válik. Sokan már nem bírunk tíz évet várni a gyógyulásra, és minden elmulasztott lehetőségért kár lenne, amely segíthet az egészségünk megőrzésében.
Ezért kísérem figyelemmel az orvosi és tudományos kongresszusokat, kiszűröm az életmódunk javítására felhasználható intézkedéseket, és közvetlen informálom olvasóimat, hogy még mielőtt az életet megváltoztató fontos vívmányok a legalsó fiókban landolnának, vagy az érdekkonfliktusok áldozatává válnának, hasznára lehessenek mindazoknak, akik készek felelősséget vállalni az egészségükért.
Ha már ilyen rendkívüli teljesítményű, sokrétű és intelligens szervezettel rendelkezünk, akkor érdemes lenne időt szentelni arra, hogy megismerjük működési alapjait, és mindazokat az egyszerű eszközöket, amelyekkel támogathatjuk önműködően lefolyó munkáját. Az autónkkal is foglalkoznunk kell, legalább annyit tudunk összetett működéséről, hogy milyen üzemanyagot igényel, hogy elvigyen bennünket A-tól B-ig. Leginkább arra is ügyelünk, hogy ez jó minőségű legyen. Ami a gépkocsinknál az üzemanyag, az a szervezetünknek a táplálék. Nagyon megköszönné, ha azt tennénk a szánkba, amit ismer, könnyen fel tud dolgozni, és nem zavarja ősi működési folyamatait.
A testünkkel napi 24 órát vagyunk összezárva egész életünkön keresztül, és a működésétől függ az életünk minősége, ezért bár annyi időt rá szenteljünk, hogy megismerjük a működési alapjait és szükségleteit. Ehhez tudnunk kell:
- A mi testünk, mint az Öné is (modern Homo sapiens), belső biokémiai folyamatait tekintve még mindig az elődjeink, az ősember szintjén működik. Nem változott olyan rohamos mértékben, mint a kényelmet biztosító civilizáció vívmányai, és életmódunkat ehhez az adott rendszerhez kell idomítanunk, ha egészségesek akarunk maradni.
- Tökéletes működéséhez még mindig ugyanazon természetes anyagok sokaságára és minőségére lenne szüksége, és olyan fizikai tevékenységre, amely mellett egyáltalán az emberi faj kialakult. Az utolsó 100 év folyamán drasztikusan megváltozott az ivóvíz minősége, az ételünk tápértéke 80 százalékkal lecsökkent, és a szervezetünk nap mint nap a környezetünkben lévő 140 000 teljesen ismeretlen vegyi anyaggal kerül kapcsolatba. A testmozgás szinte nullára csökkent.
- A természettel összhangban és csak az ott uralkodó jelenségek, törvényszerűségek és kölcsönhatások sokasága tehetné lehetővé az egészségben maradását, mintegy kiegyensúlyozott egység működését.
Persze a zárt helyiségben nem találkozhatunk a természet éltető erejével, százarcú jelenségeivel, a fényviszonyok pozitív hatásával és a növények által kibocsátott természetes illóanyagokkal.
Én is fel vagyok háborodva ezen tények tudatában, mivel olyan csábító és változatos lenne egész napokat eltölteni otthonunkban, anélkül, hogy elhagynánk a négy falat. De a tudományos kutatások és kísérletek is azt igazolják, hogy ha az ember visszatér, bár néhány hétre, az őskorra jellemző természetes környezetébe, és összhangban él az ott uralkodó körülményekkel, eltűnnek azoknak a megelőzhető krónikus betegségeknek a tünetei, amelyek következtében az egész világon naponta milliók veszítik el az életüket túl korán. Akkor mi a gyakorlati megoldás? Mindannyian térjünk vissza az őserdőbe? Nekem jobb ötletem van! Próbáljunk minél jobban alkalmazkodni az adott testi adottságainkhoz és kielégíteni szervezetünk szükségleteit. Ezen az úton szívesen elkísérem!
Most már megjelenhet egy cél azoknak a lelki szemei előtt, akik valóban hajlandók életmódjuk és napi szokásaik apró korrigálásával kísérletezni: vajon náluk észrevehető lesz-e a testi állapotuk javulása?
A szerzőről
Farkas Marija vagyok, az Újvidéki Egyetem Technológiai Karának élelmiszeripari szakán szereztem főiskolai képesítést. Negyvenéves laboratóriumi tapasztalattal rendelkezem, 2020-tól pedig táplálkozási edző pszichoneuro-immunológiai képzéssel. Zentán születtem, 1981 óta Bécsben élek, két gyermek édesanyja vagyok. 2021-ben nyugdíjba vonultam, de nem vagyok tétlen! Német és magyar nyelven kommunikálok.
