Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić nemcsak a régióban és Európában, hanem világszerte is egyre inkább jelenséggé vált. A horvát Jutarnji list cikke szerint nehéz olyan politikust találni, aki Brüsszelben, Moszkvában, Teheránban, Pekingben, Tiranában és Ankarában, de még Groznijban is olyan megbecsülésnek örvend, mint Vučić.
A Danas megkérdezett szakértői szerint azonban „kevés uniós politikus van, aki szívesen működne szorosan együtt Belgráddal.” Elismerik, hogy Vučić sikeresen fenntartja a kapcsolatokat kölcsönös érdekeken alapuló transzaktív viszonyok révén, de megjegyzik, hogy az elnök nemzetközi elismertségét jól tükrözi a párizsi olimpiai játékok megnyitóján betöltött „marginális helyzete” is.
A Jutarnji list kiemeli, hogy Szerbia, Fehéroroszország mellett az egyetlen európai ország, amely nem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben, és ennek ellenére megkapta a 2027-es EXPO rendezési jogát. Milovan Božinović diplomata szerint egy vezető elismertsége „szorosan összefügg az általa képviselt állam megbecsülésével.” Szerbia jelenlegi politikai helyzete azonban nem kedvez a valódi konszenzusnak, ami egy „mindenható vezetőt eredményez, aki az állammal azonosul.” Vučić hatalma alatt az ország nemzetközi politikai pozíciója is sérült, amit például Olaf Scholz kancellár nemrégiben tett váratlan, „éjfél körüli látogatása” is mutat.
Mihajlo Brkić volt nagykövet hangsúlyozza, hogy az uniós vezetők viszonya Vučićhoz elsősorban az egyes tagállamok és Szerbia közötti kétoldalú kapcsolatokat tükrözi. Orbán Viktor magyar miniszterelnök például „nagyra becsüli Vučićot,” és a német kancellár, Scholz is elismeri őt, különösen a német autóipar litiumigénye miatt. Ezzel szemben a balti államok és Lengyelország vezetői, akiknek politikai érdekei eltérnek Szerbiáétól, kevésbé hajlandók szorosabb együttműködésre.
Duško Lopandić, a Szerbiai Európai Mozgalom Nemzetközi Kapcsolatok Fórumának elnöke szerint „természetes, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a hatalmon lévőkkel tartják fenn a kommunikációt,” függetlenül azok belső megítélésétől. Ugyanakkor Vučić hatalma alatt Szerbia politikai rendszere „populista és autokratikus irányba tolódott, amely a média ellenőrzésén és az állami intézmények kisajátításán alapul.”
Az ellenzék nem kívánt nyilatkozni Vučić nemzetközi megítéléséről, de megjegyzik, hogy „a nacionalisták mindkét oldalon jól megértik egymást.”
