Bevallom, sokáig gondolkoztam, hogyan tudnám a kedves Olvasónak ezt az összetett témát az emberi test szükségleteiről, a test jóléte és a táplálkozás közötti összefüggésről a legegyszerűbben tálalni. Van-e egyáltalán jogom az utóbbi évtizedek során beépült és berögződött kényelmes és gyors étkezési szokások helyességét megkérdőjelezni, és egy sokkal időigényesebb, de egészségfejlesztőbb étkezési formát fölkínálni? Mégis megpróbálom. Legalább felmutatok egy olyan lehetőséget, amelyre talán nemigen ösztönözte még senki.
Vegye a saját kezébe a szervezete ellátásának minőségi ellenőrzését, és kritikusan, új mércék alapján szemléljen minden egyes falatot! Tegye fel magának a következő kérdéseket: Jó-e az a szervezetemnek, amit eszek? Ellátom-e mindennel, amire szüksége van: elegendő zöldségfélével, gumókkal, gyökerekkel, vitamindús bogyókkal, friss gyümölccsel, diófélékkel, tojással, kevés hallal vagy szabadon élő állati hússal anélkül, hogy ismerném ezen élelmiszerek pontos összetevőit? Nagyon alaposan vizsgáljuk meg ezek származását, mert minél természetesebb, annál hasznosabb!
Ha ezen tápanyagdús élelmiszerek többsége hiányzik az ételéből, egészsége és jóléte érdekében sürgősen próbáljon meg legalább néhányat lépésről lépésre beiktatni a napi táplálkozásába. Már a jelenlegi étrendjébe is becsempészhet friss, összevágott petrezselyemzöldjét, metélőhagymát vagy különböző csírákat anélkül, hogy alapjaiban megváltoztatná az étkezési szokásait, és így lassan megemelheti étele tápértékét. Persze, egyáltalán nem csak az Ön naivitásából származnak a helytelen étkezés gyökerei.
Modern társadalmunkban azt a benyomást keltik bennünk, hogy a saját testünk ellátása túl bonyolult ahhoz, hogy azt az átlagember is megértse. Nem is tehet róla, hogy azt a szoros összefüggést az egészsége és az étele tápértéke között nem tudja megítélni. Megveszünk mindent, amit az élelmiszeripar a rendelkezésünkre bocsát csábító csomagolásban, és a legkisebb kétség sem merül fel bennünk, hogy hosszú távon ezen termékek fogyasztása jót tesz-e az egészségünknek. Nagyon jóhiszeműek vagyunk, és szinte biztosra vesszük, hogy minden, amit élelem fejében megvásárolunk, táplálja a testünket, és segíti azt a munkájában.
A szervezetünknek szüksége van tiszta vízre, magas minőségű növényi és állati eredetű fehérjékre, értékes szénhidrátokra, rostokra és kiváló zsírsavakra. Ezek képezik a makrotápanyagokat, amelyek nagy mennyiségben szükségesek. Ezekből leginkább energiát nyerünk, de egyeseket közülük a saját sejtjeink újjáépítésére is felhasználunk.
Az állati eredetű fehérjeforrások a hal, a hús, a tojás és a tejtermékek. A dió, mogyoró, mandula, gombák, hüvelyesek, szója, gabonafélék és a csíra szolgáltatják a növényi fehérjéket. Mindezek az élelmiszerek a fehérjéken kívül még sok más hasznos anyaggal is ellátják szervezetünket, nagyon értékesek, ezért minden nap szerepeljenek az étlapunkon.
A szénhidrátok képviselői főleg növényi eredetűek, minden, ami gabonafélékből készül (kenyér, péksütemény, tésztafélék), rizs, burgonya, zöldségféle, méz és a kristálycukor. Ezek legtöbbje sok kis apró részből áll, képzeljük el úgy, mint egy hosszú szerelvényt, amiről már a nyálunkban levő amilázok (enzimek) levesznek kisebb részeket szőlőcukrot (glukozát) és gyümölcscukrot (fruktózát) alkotva.
Minél hosszabbak a „szerelvények”, tehát az összetevők, annál tovább látják el főleg az izmainkat és az agyunkat energiával. A cukor és a fehérliszt-készítmények olcsók, és nagyon gyorsan „elégnek”, újra gyorsan éhesek leszünk, habár nem régen tömtük tele a gyomrunkat helytelen, nem laktató élelemmel. Ha a felszabadult energiát nem használjuk el rövid időn belül, észrevétlenül zsírpárnává változik. Tehát a kellemetlen zsírréteg nemcsak a zsírból lesz, hanem főleg a fölösleges szénhidrátokból alakul ki. A magas túlsúly olyan további anyagcsere-megbetegedésekhez vezethet, mint a cukorbetegség, a vérkeringési zavarok és a szívinfarktus. Tehát sokkal kevesebb kerüljön a tányérjára ezekből a kalóriadús táplálékforrásokból.
A zsírok főleg a májunkban az epesavak segítségével bomlanak le glicerinre és zsírsavakra. Ezeket a sejtfal felépítésére lassan felszabaduló energiaforrásként tudjuk felhasználni. Minél minőségesebb a zsiradék, annál jobbak lesznek a sejtjeink falai. Ne féljünk a vajtól, az olívaolajtól, de kerüljük a mesterségesen készült margarinféléket. Gondoljon arra, milyen zsírfajtákat ettek elődei 80 évvel ezelőtt, és inkább azokat fogyassza Ön is.
A szervezetünknek a sokrétű folyamatok irányításához a mikrotápanyokokból vitaminokra, ásványi sókra, másodlagos növényi anyagokra és nyomelemekre van szüksége, igaz, csak nagyon kis mennyiségben, de ezek elengedhetetlenek a kifogástalan működéséhez. Ezeket a friss és érett gyümölcsökben, bogyókban, a különböző színű zöldségfélékben, gumókban és a diófélékben találhatjuk meg. Ezekből nagyon sokat vegyünk magunkhoz naponta, mert ezeket jól ismeri a szervezetünk, és vitalitással fogja meghálálni.
A szerző
Farkas Marija vagyok, az Újvidéki Egyetem Technológiai Karának élelmiszeripari szakán szereztem főiskolai képesítést. Negyvenéves laboratóriumi tapasztalattal rendelkezem, 2020-tól pedig táplálkozási edző pszichoneuro-immunológiai képzéssel. Zentán születtem, 1981 óta Bécsben élek, két gyermek édesanyja vagyok. 2021-ben nyugdíjba vonultam, de nem vagyok tétlen! Német és magyar nyelven kommunikálok.
