Tisztában vagyok azzal, hogy nagy feladat elé állítottam az eddig leírtakkal a kedves Olvasót, de csak azért, mert még nem mutatta meg Önnek senki, milyen egyszerűen is lehet csodálatos testének szükségleteit kielégíteni, anélkül, hogy étkezési szokásait a feje tetejére állítaná.
Arra biztatok mindenkit, hogy merészkedjen ilyen ismeretlen területre. Egy pontos „iránytű” nélkül nehéz lenne kiválasztani a helyes utat a sok közül, hiszen az utóbbi 70 évben nagyon sok táplálkozási irányzat alakult ki. Egyesek elvetették a zsírokat, mások a szénhidrátokat, utána a napi ötszöri étkezést az időnkénti koplalás ajánlata váltotta fel. Nem is csoda, hogy az átlagember feladta a törekvését a ténylegesen egészséges táplálkozás megtalálására, megelégszik az éppen hozzáférhető ételkínálattal abban a hiszemben, hogy a szakértők, akik ezt ajánlják, biztos tudják, mi a jó az emberi testnek. Sajnos az élelmiszeriparnak a gazdasági érdekek és a termelés egyszerűsítése áll az első helyen, nem pedig az emberi test szükségleteinek messzemenőleges kielégítése. Minél olcsóbb a nyersanyag és minél többet fogyasztanak a vásárlók, annál több a haszon. Sokszor kihasználják az emberi test működési alapjait a fogyasztás ösztönzésére. Biztos tapasztalták már, hogy vannak olyan rágcsálnivalók, amelyekből nem lehet eleget enni. Ezek összetétele leginkább mintegy 50 százalékban szénhidrát és 35 százalékban zsír, a szervezetünk pedig arra ösztönöz bennünket, hogy sokat együnk belőlük, mert ki tudja, holnap találunk-e valami élelmet. A mai társadalomban, a bőségben ez nem előnyös, mert túl sok van mindenből állandó elérhetőséggel, mégis a szervezetünk reagálása olyan, mint évmilliókkal ezelőtt. Mindenféle manipulaciót elkerülhetünk, ha saját magunk állítjuk össze táplálékunkat a rendelkezésünkre álló legjobb nyersanyagokból.
Tapasztalatom szerint, ha az emberek megérzik a magas tápanyagtartalmú készítmények hatását a közérzetükre, akkor elcsodálkoznak, mennyire egyszerű lenne nap mint nap jobban táplálkozni. Ezen finomságok fogyasztása után megnő az energiájuk, és csökkennek az étkezés utáni olyan panaszok, mint a felfúvódás és a gyomorégés.
Az elmúlt hónapokban megragadtam két lehetőséget, hogy egy-egy csoport üzletembert elláthassak ilyen magas tápértékű étellel, amilyennel a családomat és saját magamat is már évek óta kényeztetem. Portugáliában 14 személlyel (köztük négy 4–13 év közötti gyerek) ismertethettem meg a különbséget a friss, tápanyagdús készítményeim és a kalóriában, valamint cukorban gazdag, de tápanyagszegény ételek között. Legnagyobb sikert a reggelire készített pancake (hasonló egy kisméretű palacsintához) aratta. A hagyományos hozzávalókat, mint a fehér búzaliszt és a tej, teljes kiőrlésű zabliszttel és banánnal helyettesítettem. Kristálycukrot egy szemet sem tartalmazott. Ezt a csodálatos omlós készítményt a klasszikus lekvár és mogyorókrém helyett őrölt magvak keverékével, útifűmaghéj-őrleménnyel, frissen turmixolt gyümölcspéppel és egy vékony réteg, saját készítésű csokiöntettel (70 százalékos csokoládéból) tálaltam. Persze a gyerekek tágra nyílt, kételkedő szemekkel tolták el maguktól tányérjukat, és ragaszkodtak a megszokott reggelijükhöz. Bevallom, nagy kihívás volt csak annyit is elérni, hogy megkóstolják az újfajta ételt. Annál inkább örültem, amikor egy hét múltán a szülők a receptet kérték, mert csemetéik előzőleges kételyei elszálltak, és még ízlett is nekik az energiadús, laktató reggeli. Utána még többször is megköszönték a jó ötletet.
Íme a tápláló finomság receptje négy személyre!
Három egész tojást, 3 banánt, 90 gramm zablisztet vagy finomra őrölt zabpelyhet és egy csipet sót botmixerrel összevegyítünk. Én ízesítőnek fél kiskanál ceyloni fahéjat, biocitrom reszelt héját és egy késhegynyi őrölt Bourbon vaníliát teszek még hozzá. Egy evőkanállal a tésztából a serpenyőben 3-4 darab mintegy 10 centiméter átmérőjű kis palacsintát képezünk, és egy kevés kókuszolajban mérsékelt lángon aranysárgára sütjük mindkét felét. Csak akkor fordítsuk meg, amikor már buborékokat vet a felülete. Frissen készített gyümölcspéppel, kókuszreszelékkel, különböző darált vagy apróra darabolt dióféleséggel, útifűmaghéj-őrleménnyel és vékony rétegben a megolvasztott, 70 százalékos kakaótartalmú csoki és egy kevés víz keverékével tálaljuk. Persze ez a változata a palacsintának sokkal időigényesebb, de pár óra hosszáig biztos nem lesz újra éhes, és szerintem sokkal jobb az íze is. Próbálja ki!
Egy útba eső péksütemény megvásárlása sokkal kevesebb időbefektetéssel jár, és még első pillantásra olcsóbbnak is tűnik, de vajon mennyire tápláló, mi mindent tartalmaz, amiből majd hasznos nyersanyagot nyerhet a szervezetünk a saját maga megújítására és javítására? Szerintem nem sokat, és ezért is reagál a szervezetünk rövid időn belül éhséggel. Ehhez vagyunk szokva, de ez nem azt jelenti, hogy helyes is. Láthatjuk, hogy ma már világszerte majdnem minden harmadik ember valamilyen megelőzhető krónikus betegségben szenved, aminek nagyrészt a huzamosabb ideig tartó helytelen életmód, de főleg a tápanyagszegény étkezés az oka. Egészségünk megőrzése érdekében nagyon ajánlatos lenne jobban odafigyelni arra, hogy mi kerül az asztalunkra.
A szerző
Farkas Marija vagyok, az Újvidéki Egyetem Technológiai Karának élelmiszeripari szakán szereztem főiskolai képesítést. Negyvenéves laboratóriumi tapasztalattal rendelkezem, 2020-tól pedig táplálkozási edző pszichoneuro-immunológiai képzéssel. Zentán születtem, 1981 óta Bécsben élek, két gyermek édesanyja vagyok. 2021-ben nyugdíjba vonultam, de nem vagyok tétlen! Német és magyar nyelven kommunikálok.
