Ha utazási irodát nyitnék – ami nem történik meg – a busás haszon fejében Olaszország festői szépségét ecsetelném, remélve, hogy ráérős turisták garmada lesz jól fizető vendégem. Ehelyett a most induló sorozat egy zarándokútnak is tűnő ötven nap krónikája lesz, sok-sok útleírás hibájával, amolyan igazi kutyaütő malőrökkel, időnként értelmes részekkel. Néhány dologban azonban leírásunk a standardtól mindenképpen eltér: elsősorban a kiindulópontban, mert ugyan Assisi Szent Ferenc életének jeles pontjait fűzi össze – nem az én jóvoltomból, hanem a tematikus út állomásai mentén – Firenzétől Rómáig, ettől kezdve azonban Nápolyig már-már a hedonizmus és korántsem a szigorú önsanyargatás jellemzi (magamat ismerve az első két szakasz sem ettől válik ismertté).
A végállomás, Nápoly számomra az a város, ami számomra Olaszország lelke. Amikor 2019-ben először voltam néhány napig, megérintett az a semmihez sem hasonlítható légkör, ami minden bizonnyal a dél-olasz városok jellemzője. Szállásom is Herculaneumban lesz az utolsó héten, innen indulok helyi csavargásokra, a Vezúvra Vojnich és Lóczy nyomán, talán közel ahhoz a partszakaszhoz, ahol Caravaggio életét kioltották.
Olaszország hűséges szerető, visszavár, fenntartás nélkül. Kimerülésig kutatjuk, faggatjuk. Amikor 1992 után huszöt évvel először jártunk ott barátaink unszolására. Előítélteink – hogy hangosak, gyorsan vezetnek, a közbiztonság kifogásolható – elillannak akkor, ha vállalod, hogy egy leszel közülük. Abban az időben, amikor a házból is bajosan lehetett kimenni, majd később mégis, Olaszország-pótlékként nyelvórákra kezdtem járni. Na jó, nem valami fényes nyelvtudás az enyém, de a vágy csillapítására elegendő heti kilencven perc mediterrán hangulat. A focit különben sem szeretem.
Taljánföldet viszont azóta is, ezért vele foglalkozni, ismerkedni lassú tánc. De akkor is, mi az, ami kilencszáz kilométer megtételére ragadtat? Szeretném jól megismerni, kis falvain, utcáin gyalogolni, nem pedig látványos képeken keresztül felszínes tudást szerezni. És igen, pihenni a hétköznapitól, a mindennapitól, messze mindentől.
Kérdik tőlem, hogy vajon egyedül utazok-e az elkövetkező másfél hónapban? Az utat ugyan magam teszem meg, de Veletek leszek Taljánföldön, gyalog.
Assisi panorámája (Fotó: Wikipédia)
Itáliai útinapló
