Az újvidéki székhelyű Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) bekapcsolódott egy Erasmus+ projektbe OktOpusz Kárpát-medencei oktatásszakmai műhely fejlesztése és működtetése címen, amely már a második turnusban fogja össze a Kárpát-medence magyar pedagógusait, szakmunkatársait, intézményvezetőit. A több éven át tartó program azt a célt tűzte ki, hogy a hasonló, kisebbségi helyzetben élő és dolgozó magyar pedagógusokat összekapcsolja. A résztvevőket felkészíti a közös gondolkodásra és problémamegoldásra. A projekthez tartozó képzés támogatja és segíti a szakembereket a szakértővé válásban, s abban, hogy ezt a tudást a legjobban tudják majd népszerűsíteni a kollégáiknak.
A hetvenes években egy Bruner nevű amerikai pszichológus az ottani oktatási rendszer átalakításával foglalkozott, s számára a nagy munka egyik tanulsága az volt, hogy megállapította, az oktatási rendszer a folyamatos „önfeltalálás” állapotában van. Az állandóan változó körülmények ugyanis arra késztetik a rendszer résztvevőit, hogy soha véget nem érő átalakításokban éljenek és gondolkodjanak. A kívülállók – és bizony időnként a bennfentesek – számára sem mindig érthető, hogy éppen mi és miért zajlik a gyerekek tanításával kapcsolatos dolgok körül. Vannak olyan oktatáspolitikai rendszerek, amelyek sikeresek az „önfeltalálásban”, s vannak, amelyek kevésbé. Ennek okait itt most nem tudjuk részletezni.
Az viszont tény, hogy az iskolával kapcsolatban sok kifogás merül fel manapság. A pedagógusok válaszai is sokfélék a kritikára. Mivel rendkívül összetett és sokrétű az oktatás rendszere, amiben szinte az egész társadalom szinte minden egyes tagja részt vesz valamilyen módon, nyilván nincs olyan válasz, amely varázsütésre eltüntetné a gondokat. A pedagógustársadalom keresi a megoldásokat, illetve próbálja feltárni és korrigálni azokat az elemeket, amelyek nem mutatkoznak hatékonynak. Azt gondolom, hogy az itt taglalt OktOpusz nevű projekt is egy olyan program, amelyben a Kárpát-medence magyar pedagógusait ez a megoldáskeresés vezérli. Mindegyik részt vevő országban kisebbséginek számít a magyar oktatás. Ebben a helyzetben az „önfeltalálásnak” egy igen markáns jellemzője az a felismerés, hogy ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink megkapják a nekik járó legmagasabb szintű oktatást, akkor mi kénytelenek vagyunk együttműködni, támogatni és segíteni egymást, s mindezt úgy, hogy közben aktív résztvevői vagyunk a többségi társadalmak oktatási rendszereinek is, ahol élünk. A projekt nemzetközi, a magyar nyelvű oktatás az a közös pont, ami első körben összekapcsolja a résztvevőket.
A VMPE, ahogyan más pedagógus egyesületek (a vajdasági magyar palettán az ÉMPE is) több Erasmus-projektben dolgozik manapság. Az Erasmus egy olyan programja az EU-nak, amelyben iskolák, óvodák határokon átívelő kapcsolatokat tudnak kiépíteni, kommunikálni egymással, tapasztalatot cserélni vagy külföldi kollégákat és intézményeket megismerni és tanulni, ismerkedni. Az Erasmus+ ennek kiterjesztett, bővített továbbfejlesztése. Támogatást nyújt a határokon átívelő együttműködéshez és a továbbképzésekhez.
Az Erasmus-programok nem csupán szórakozást jelentenek, hanem sok munka és tanulás is van bennük. A pályázatírók és a koordinátorok időnként panaszkodnak is, mert a pedagógusok között nehezen lehet összegyűjteni a csapatokat. Az emberek tartanak attól, hogy nem elég jó az angol nyelvtudásuk, vagy hogy nem tudnak megfelelni a szakmai elvárásoknak. Tény, hogy egy idegen országban, néha ottani családoknál lakva, ismeretlen intézményi rendszerben dolgozni, tanulni nagy kihívás lehet. Mellette szól, hogy a saját szakmájában tevékenykedik az ember ott is, tehát nem teljesen ismeretlen a terep. A nyereség viszont óriási: nyitottabb, mélyebb tudás a tanításról, és nem utolsósorban élő nyelvi környezetben való idegennyelv-tanulás. A projektek céljai között a kultúra, a társadalmi környezet megtapasztalása is ott van. A helyi nevezetességek, a látnivalók, az ott élő emberek megismerése hozzátartozik a tanuláshoz. Tapasztalataim szerint – bár rengeteg szép látnivaló van – az emberi kapcsolatok, a miénktől eltérő gondolkodásban való elmerülés hagyja a legmélyebb nyomot a résztvevőben.
Az Erasmus+ pályázataival a pedagógusok olyan helyekre juthatnak el tanulni, ismerkedni, ahová enélkül valószínűleg nem volna alkalmuk. Ehhez persze kell egy jó pályázatíró, bátor, nyitott és kíváncsi pedagógusok – és egy kis angolnyelv-tudás. Az OktOpusz magyarul zajlik, s a projekt mögött ott vannak azok az emberek, akik szervezik, koordinálják a munkát és a csoportokat. A főszervezők Dr. Tratnyek Magdolna és Mandák Csaba, az Innovatív Pedagógiai Műhely szakemberei Magyarországról, akik elindították a programot. Vajdaságban azt a képzést, amelyben augusztus közepén Pécsett huszonnégy kollégámmal együtt részt vettem, az újvidéki VMPE stábja koordinálja Lukács Gabriellával, az egyesület elnökével az élen.
A pécsi képzés 2024 augusztusában kezdődött, s folytatódik a következő két évben is, 2026-ig. Vajdaságból huszonöt szakember írta alá a szerződést, és vállalta a részvételt. Ezen az első, háromnapos találkozón óvónők, tanítók, általános és középiskolai tanárok, iskolapedagógusok, pszichológusok, logopédusok és gyógypedagógusok voltak jelen. Néhányan közülük vezetői beosztásban dolgoznak itthon, ők iskolaigazgatók. Szinte mindenkinek van az alapképzésén túl egy második szakmája is: mentálhigiénés szakemberek, fejlesztőpedagógusok, tankönyvírók, tananyagfejlesztők. A projekt kitűzött célja, hogy olyan szakemberek, szakértők kerüljenek ki innen, akik a tudásukat, tapasztalataikat majd képzéseken, esetleg tréningeken meg tudják osztani a magyarlakta területeken a Kárpát-medence bármelyik országában. Ehhez hosszú út vezet, sok tanulásra és jó adag szakmai támogatásra van még szükség. Az első alkalom témája a felnőttképzéssel kapcsolatos kompetenciák fejlesztése volt, vagyis a továbbképzések lebonyolításához szükséges tudás és ismeretek. Ehhez bele kellett mélyedni a felnőttek tanulásának jellemzőibe, ami a résztvevők többsége számára csak részben ismert, hiszen a munkájuk során elsősorban gyerekekkel foglalkoznak. A kétféle tanulás pedig különbözik egymástól céljában, motívumaiban, a körülményeiben, a szervezésében. A képzés vezetői a gyakorlatok során rámutattak a pedagógusok állandóan változó szerepeire és arra, ahogyan ilyen körülmények között a felnőtteknek szóló képzéseket tervezni ajánlatos.
Mivel az OktOpusz már nevezhető „bejáródott” programnak, hiszen 2021 óta működik, megvan mögötte a megfelelő digitális infrastruktúra és tapasztalat. Ez adja a pedagógusoknak azt a támogatást, amelyet egyedül csak nehezen tudna összehozni egy tanárember. A szakértői adatbázis folyamatosan bővül, ahogyan az újabb csoportok tagjai kialakítják a saját képzéseiket, tréningjeiket, tanácsadói szolgáltatásukat vagy továbbképzéseiket.
A www.oktoped.hu weboldal egy olyan nyitott felület, ahol a számos hasznos szakmai tartalom mellett egy oktatásszakértői adatbázis található. A regisztrált szakértők feltölthetik ide szakmai anyagukat, és így hozzáférhetővé és elérhetővé válnak az országukon (lakóhelyükön) kívül is. Az intézmények, vezetők, szakmai közösségek vagy akár egyének számára itt megtalálhatók azok a szakemberek, akik egy-egy probléma megoldásában szakszerű segítséget tudnak nyújtani. A határok így megnyílnak, s a határon túl, kisebbségben élő és dolgozó magyar pedagógusok és oktatási szakemberek adekvát módon tudják segíteni egymást és a környezetüket. Azért fontos ez, hogy a kisebbségben oktató pedagógusok könnyebben át tudják hidalni azt az élő és jelen lévő problémát, miszerint a kisebbségi oktatással előfordul az, hogy egy-egy területen az igényeivel nem illeszkedik tökéletesen a többségi rendszerbe. Ilyen például a tankönyvek kérdése, de Szerbiában ide tartozik a tanulási nehézségekkel vagy tanulási zavarokkal küzdő gyerekek ellátásának megoldatlansága. Hosszú évek óta húzódik a gond. Sok gyerek és családjuk szenvedte meg a magyar anyanyelvű fejlesztő szakemberek hiányát az állami oktatási rendszerben. Lehet, hogy itt az ideje saját kezünkbe venni a megoldást, és megszervezni a szakemberhálózatot, ha már az állami rendszerben nem létezik ilyen?
A pécsi képzés három napja igen feszített tempóban zajlott. Reggeltől késő délutánig szinte folyamatosan dolgozott a csoport. A harmadik nap végére jó néhány továbbképzés-tervezet elkészült. A résztvevők bemutatták a terveiket, az ötleteiket és témajavaslataikat, a csapat és a képzés vezetői pedig konstruktív értékelést és tanácsokat adtak ehhez. A továbbiakban egyebek mellett az Europass önéletrajz-készítés, a marketinggel kapcsolatos tudnivalók, bemutatkozó videó vagy szakmai leírások elkészítése lesz a téma. Legközelebb januárban, a téli szünidő alatt találkozunk újra Pécs varázslatos városában, később pedig lesz alkalom megismerkedni a régi OktOpusz résztvevőkkel és a most folyó találkozók határon túli tagjaival is.
Ez alkalommal sajnos nem volt túl sok időnk a város megismerésére, reméljük, télen kicsit több lesz! Azért persze esténként bejártuk a belvárost, fényképeztünk, nézelődtünk. Az ebédszünet nagy részét is beáldoztuk egy városnéző kisvonatos száguldásra, és felmentünk a tévétorony kilátójába is. Igaz, hogy kimaradtak a múzeumok, de az egész városban lépten-nyomon Zsolnay díszítőelemkbe botlik az ember, s a szálláshelyünkön, a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottságának remekbe szabott épületében is olyan porcelánok között dolgoztunk, hogy az némileg azért kárpótolt bennünket. A patinás épület egy nagy parkban helyezkedik el, ahol – természetesen – a kertben az oszlopokat Zsolnai díszíti, s a tárgyalóterem és a folyosók is felérnek egy múzeum élményével.
Berze Gizella
(A cikk nyomtatott változata a Családi Kör augusztus 29-ei számában jelent meg)