Assisi vonatállomása közvetlenül Santa Maria degli Angelit Assisivel összekötő, korábban már megidézett névreszóló téglákkal kirakott út mentén fekszik, Foligno negyedórányira, vonattal. Mint annyi, utam során meglátogatott város és városka esetében, a régi városrész élő, legfeljebb nem lüktető központja a városnak, egyszerre múltidéző és közintézményeknek helyet adó rész. Foligno esetében sincs ez másképpen, a vonatállomástól néhány saroknyira már lelassul az élet és macskakövesek az utcák, melyek – csak tétova pillantást vetve térképére – tojásdad alakot idéznek. Az oválisan futó utcák között számunkra teljes felismerhetetlenségben cikáznak az utcácskák, sikátorok, melyek között egyikban foglaltam szállást, egész pontosan a Palazzo Pierantoni család 15.századi, erődítményszerű építményében. A szoba rácsos ablakából csak a két, lépcsőszerű padkára lépve lehet kinézni. A reggeli viszont bőséges, miután helyenként a mi kiadós reggeli-választékunkat idézi meg, nyomokban. Minden esetre kávé van.
A főtér, az utcák korábbi sajátos, ovális íveire ad magyarázatot, hiszen a legbelsőbb kör – amibe sajnos valahol a 18. században a városházát biggyesztették – egy római kori aréna nézőterén emelkedő paloták sorából áll: a formát és az anyagot vélhetően ugyancsak az aréna szolgáltatta. Vidékünkön sem szokatlan jelenség, hogy az elpusztult templomok anyaga a közeli tanyákon lesz sarokkővé. Így áramlik a szakralitás, így mentjük át (mi) a múltat a jövőbe.
Itt áll a Trinci-palota, ma a múzeumnak ad helyet, de volt már pápák és bíborosok szállása is. Olyan, mint amilyennek a reneszánsz korabeli paloták kibontakoznak hevenyészet tanulmányaink foszlányai közül, azzal a gótikus felhanggal, amit mindezek ellenére belső tere megőrzött a lépcsőházában, a termeiben és celláiban, kápolnájában olyan egységet alkotva, amire jó messzire kell utaznunk, ha ilyen egységben szeretnénk élvezni. Az ilyetén autentikus környezetben még mélyebb benyomást tesznek ránk az egyházi művészet olyan darabjai, mint az oltárképek, vagy akár a a hat-hétszáz éves oltárterítők: ez az az időszak, amikor szegény, elárvult országunk még dicsősége csúcsán állott.
Szóval, irány Foligno. Ha éppen nem az esős évszak kellős közepébe csöppenünk, még jobban élvezhetjük.
