A világsajtó az elmúlt napokban – velünk együtt – sokat foglalkozott az amerikai elnökválasztással, de most továbblépünk. A moldovai elnökválasztás második fordulójában a nyugatbarát Maia Sandu győzött – legalább ebben a szegény kis országban nem diadalmaskodhattak az oroszbarát erők… A német jelzőlámpás koalíció összeomlott, miután az FDP-s pénzügyminiszter, Christian Lindner messzemenő reformokat követelt a klíma, a nyugdíjak, az adó és a munkajog terén, Olaf Scholz kancellár azonban ezt nem támogatta.
Globális és hosszú távú jelentőséggel bír, mégis sokkal kevesebben hallottak a Természetvédelmi Világkonferenciáról, amelynek résztvevői szerint a cégeknek fizetniük kellene a biológiai változatossággal kapcsolatos adatok felhasználásáért, különösen mert ahhoz, hogy 2030-ra megállítsák a természet pusztítását, még mindig milliárdok hiányoznak. – Átlapoztuk a világsajtót Bécstől Bogotáig és Frankfurttól Tokióig.
Vége a német jelzőlámpás koalíciónak
Kezdjük a világsajtót ezzel a nem éppen jó hírrel. „Kiléptek az FDP miniszterei a német kormánykoalícióból Christian Lindner pénzügyminiszter menesztése után”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Robert Habeck alkancellár viszont közölte, hogy a Zöldek maradnak. Olaf Scholz kancellár szerda este jelentette be, hogy távozásra kérte a kormányból a pénzügyminisztert, miután a koalíciós pártok nem tudtak megállapodni a költségvetési és gazdaságpolitika több elemében.
Ezt követően az FDP másik három minisztere is elhagyta a kormányt, így a koalíció válsághelyzetbe került. Scholz [később] bejelentette, hogy egyelőre kisebbségben folytatják a kormányzást, januárban pedig bizalmi szavazást kér a parlamentben.
Lindner menesztését a kancellár azzal indokolta, hogy biztosítani kell az ország stabilitását és a kormány számára a megfelelő cselekvési szabadságot ahhoz, hogy továbbra is meg tudja hozni az ország számára szükséges döntéseket. Úgy vélte, hogy Lindner előrébb helyezte pártjának érdekeit a kormányéinál.
Habeck ezt követően kijelentette, hogy a Zöldek teljesítik vállalt kötelezettségeiket, és hozzá kívánnak járulni ahhoz, hogy a kormány stabil tudjon maradni Németország és az Európai Unió érdekében.
Christian Lindner sajtótájékoztatóján arról beszélt: Olaf Scholz nem ismerte el, hogy az országnak új gazdasági modellre van szüksége. Azt mondta, a kancellár egyebek között arra akarta rákényszeríteni, hogy pénzügyminiszterként helyezze ideiglenesen hatályon kívül az ország gazdasági stabilitását biztosító adósságféket, amelyet Németországban az alkotmány is magában foglal.
[A] Berlinben kormányzó hárompárti koalíció helyzete azután fordult drámaira, hogy Christian Lindner közzétette elképzeléseit arra vonatkozóan, miként lehetne beindítani a német gazdaságot. Ezek között adócsökkenés, a szociális kiadások csökkentése és a korábbinál jóval enyhébb környezetvédelmi célok szerepeltek, az előbbiekről azonban Olaf Scholz szociáldemokratát (SPD), utóbbiról pedig a szintén koalíciós partner Zöldek hallani sem akarnak.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap szerint:
„Olaf Scholz hanyatlásában is hű marad önmagához. Miközben a kancellár szerda esti berlini sajtótájékoztatóján sértegette Christian Lindner liberális pénzügyminisztert mint kicsinyes és megbízhatatlan taktikust és kidobta őt a kormányból, saját vállát veregette. Ez a furcsa látvány szerencsére hamarosan véget fog érni. »Németország egy erős ország« – állítja Scholz. És ez nem volt az egyetlen rossz értékelése ezen az estén.”
A milánói Corriere della Sera című történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz liberális napilapnak ez a véleménye:
„Scholz végső soron azért fizet, mert képtelen volt identitást és irányt adni egy olyan kísérletnek, amellyel Németország modernizálását kellett volna elérnie. Nem volt szerencséje, mert Ukrajnában kitört a háború, aminek nagyon rossz következményei lettek Németországra nézve is. […] Most Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnökön múlik, hogy a Bellevue-palotából irányítsa a válságot – ahogy ez gyakran megtörtént az olasz elnöki palotában. A válsággal Németország úgy tűnik, egy olyan olasz drámát játszik, amelyet ebben az országban még soha senki nem játszott el előtte.”
A brüsszeli de Standaard című, tradicionálisan kereszténydemokrata flamand napilap ezt így látja:
„Scholz – a zöld Robert Habeck alkancellárhoz és gazdasági miniszterhez hasonlóan – olyan politikát akar folytatni, ami pénzbe kerül. Támogatást szeretne nyújtani a magas energiaköltségek csökkentéséhez, munkahelyeket akar megmenteni, befektetési bónuszokat akar biztosítani és azt akarja garantálni, hogy Ukrajnát ne hagyják magára.”
Moldova a Nyugat felé tekint
A hivatalban lévő nyugatbarát Maia Sandu megnyerte az elnökválasztás második fordulóját is. A Chişinău-i Ziarul National című nyugatbarát napilap elégedett az eredménnyel:
„Sandunak sikerült mozgósítania a társadalmat és megmutatta, hogy nem adja fel könnyen a harcot. A választási eredményt nagyrészt Kisinyov főváros lakóinak, de mindenekelőtt a külföldön élő moldovai állampolgároknak köszönhetjük. Ők jobban tájékozottak, mint az itteni lakosság nagy része, ezért ellenezték Oroszország országunk elleni hibrid hadviselését. A választásnak geopolitikai vonatkozásai is vannak, de a polgárok mindenekelőtt egy racionális döntést hoztak: békét és jövőt akarnak Európában, elítélik Ukrajna invázióját, azt akarják, hogy Oroszország otthon maradjon, és állítsa le állítólagos megmentési kísérleteit.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapjának vendégkommentátora így látja a helyzetet:
„Sandu újraválasztása a legutóbbi népszavazás eredményével együtt olyan szinergiahatást vált ki, amely tovább tolja Moldovát az EU-csatlakozás felé vezető úton. Ám ha közelebbről vizsgáljuk a választási eredményeket, az látszik, hogy Sandu semmiképpen sem nyert valójában, és az oroszbarát erők továbbra is nagyon erősen képviseltetik magukat az országban. Ez egyrészt az orosz politikai befolyásnak köszönhető. Másrészt Moldovában még mindig sokan hisznek abban, hogy az Oroszországgal való együttműködés több jólétet hoz számukra, például az olcsó energiaárak miatt. A politikailag stabil helyzethez Sandu második hivatali idejében stabil gazdaságra és az életminőség javulására lenne szükség.”
A Természetvédelmi Világkonferencia nem túl sikeres
A hétvégén Kolumbiában – zárónyilatkozat nélkül –véget ért az ENSZ veszélyeztetett fajok megmentésére irányuló konferenciája, írja a bogotai El Tiempo című független napilap és vegyes következtetést von le erről:
„Tizenkét napos tárgyalások után az eredmény legfeljebb csupán egy kesergés. Az a cél megvalósítása, hogy évi 200 milliárd dollárt gyűjtsenek a környezetvédelmi programokra, elmaradt, és továbbra is bizonytalan, kik legyenek a kulcsszereplők. És még mindig vannak megválaszolatlan kérdések azzal kapcsolatban, hogy az egyes országoknak milyen célokat kellene kitűzniük a biológiai sokféleség védelmében. Eddig csak körülbelül 20 százalékuk tette ezt, beleértve Kolumbiát. A környezetvédelmi csúcstalálkozók egyre nagyobb érdeklődést váltanak ki, mivel sokan szeretnének részt venni a bolygó megmentésében. De ahhoz, hogy ez sikerüljön, meg kell teremteni a szükséges feltételeket: a források megszerzését, a megállapodások megkötését – és az ehhez szükséges áldozatkészséget.”
Lássuk, hogy a Természetvédelmi Világkonferencia miért bukik el a pénz miatt. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap ezt írja erről:
„A Természetvédelmi Világegyezmény nem maradhat papírtigris. Annak érdekében, hogy ez ne legyen így, a csaknem 200 állam, amelyek aláírták ezt a Világegyezményt, most biztosítani kívánják a kolumbiai Caliban az élet természetes alapjainak védelmét célzó ambiciózus célok finanszírozását és annak megvalósítását. Központi döntések azonban nem születtek, hiába hosszabbították meg a Természetvédelmi Világkonferenciát. A fejlődő országokból túl sok küldöttnek távoznia kellett, így a tárgyalások plénuma már nem volt határozatképes. A konferencia szombaton úgy ért véget, hogy Észak és Dél nem tudott megegyezni a finanszírozási stratégiáról.
Tervek szerint 2030-ig évente 200 milliárd dollárt kellene mozgósítani a természet védelmére. Ezt írja elő a Montreali Megállapodás. A fontos és erős ipari országok azonban megtagadják az erre szolgáló, új biodiverzitási alap létrehozását, mert attól tartanak, hogy a pénzügyi eszközök szétaprózódnak. A végleges dokumentum arra sem ad biztosítékot, hogy az olyan adományozók, mint az EU, Kanada, Svájc és Japán, aktualizálják kötelezettségvállalásaikat és valóban befizetnek a Montrealban alapított ideiglenes alapba, a Globális Biodiverzitás Keretalapba. Erről az érintett államok most nem akartak dönteni – jelentette Georg Schwede, a Campaign for Nature nevű civil szervezet európai képviselője Caliból. A konferencián tett új pénzügyi kötelezettségvállalások után az ideiglenes alap állománya mindössze csupán közel 400 millió dollár.
A természetvédelem rövid távú finanszírozásának céljai is messze elmaradnak. 2022-ben Montrealban az ipari országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2025-ig évente 20 milliárd dollárt fizetnek be egy globális biodiverzitási alapba. […] De eddig ebből az összegből nem sikerült többet elérni, mint két százalékot.
[…] Caliban ezenkívül egy ellenőrzési rendszerről is kellet volna dönteni, hogy például 2030-ra a szárazföldi és tengeri területek 30 százaléka hatékonyan védett legyen. […] De csak az államok 22 százaléka nyújtott be egy erre irányuló új biodiverzitási tervet, amelyek közül sok nem elég ambiciózus.
[…] Caliban mégis történt előrelépés a gazdaság pénzügyi bevonása terén a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válság leküzdésében. Megállapodás született egy többoldalú alap struktúrájáról, ami előírja, hogy ebbe azoknak a gyógyszeripari, kozmetikai, mezőgazdasági, élelmiszer- és technológiai iparágakban működő vállalatoknak kell befizetniük, amelyek hasznot húznak a növényekre, állatokra és szervezetekre vonatkozó genetikai adatok felhasználásából.“
A madridi El Paíz című közép-baloldali napilap a fajvédelemmel kapcsolatos döntésekre hivatkozik:
„A COP16 [az ENSZ 16. Biológiai Sokféleség] csúcstalálkozója legalább egy alap létrehozását elérte – egy olyan mechanizmust, amelyen keresztül a növény- és az állatvilágból származó genetikai információkat tartalmazó termékeket fejlesztő cégek nyeresége részben azokba az országokba kerüljön, amelyekből ezek a fajok származnak. A döntés jó, mert megállapodás született arról, hogy az alap bevételének felét az őslakosok kapják. De ez sem tökéletes, mert nem kötelezi a vállalatokat ilyen hozzájárulásokra.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
