Természetesen az ezer napja tartó ukrajnai háborúról van szó: Miközben a volt és leendő amerikai elnök 24 óra alatt, akár egy telefonhívással, fejezné be a háborút, a jelenlegi elnök inkább jóváhagyta, hogy Ukrajna nagy hatótávolságú rakétákat alkalmazzon oroszországi célpontok ellen. A német kancellár felhívta az orosz elnököt, de abból sem lett béke. A G20 Rio de Janeiró-i csúcstalálkozójának a kimenetele, akárcsak a bakui COP29-é pedig bizonytalan. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Sao Paulóig és New Yorktól Sanghajig.

Rakétákkal visszavágni Oroszországnak

Az oslói Aftenposten című konzervatív napilap így látja a helyzetet:

„Amikor Oroszország 1000 nappal ezelőtt megtámadta Ukrajnát, a hódító háborúk korszaka visszatért a kontinensünkre. Az orosz invázió halált, pusztítást és kétségbeesést okozott Ukrajnában, Oroszország pedig rengeteg fiatalját taszította értelmetlen halálba. Ukrajna számára ez ey harc a túléléséért szabad és független országként. Európa számára pedig harc a demokratikus értékekért, a nemzetközi jogért, a stabilitásért és a biztonságért.”

„Biden döntése új diplomáciai diadal Ukrajna számára” – írja a londoni The Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilap, noha valószínűleg túl későn került rá sor.

„Az ATACMS [Army Tactical Missile System azaz kis hatótávolságú, inerciós irányítórendszerrel ellátott harcászati ballisztikus rakéták] alkalmazása azonnali előnyökkel jár Ukrajna számára az egyre gyengülő fronthelyzetben. Ez visszatarthatja Putyint attól, hogy jövőre újabb katonákat toborozzon Észak-Koreából. Röviddel Trump hivatalba lépése előtt az USA végre teljes mértékben az ukrán győzelem ügye mögé állt. Ez egy ígéretes fordulat, de az is lehet, hogy Ukrajna számára már túl kevés, túl későn.”

A New York-i The Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, amerikai gazdasági és nemzetközi témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, a republikánusokhoz közel álló konzervatív napilap így vélekedik:

„A Fehér Ház nem azt állítja, hogy Biden megpróbál javítani az ukrajnai helyzeten, mielőtt elhagyja hivatalát. Biden meg szeretné erősíteni Ukrajnát az összes hadianyag szállításával, amit a Kongresszus a közelmúltbeli segélycsomagjában jóváhagyott. Az azonban tragikus, hogy Biden olyan sokáig megbénította Ukrajnát a kifinomult fegyverek szállítása és használata terén. Trump megválasztott amerikai elnök megígérte, hogy megpróbálja gyorsan befejezni a háborút, bár korántsem biztos, hogy ezt valóban meg tudja tenni. A nagy hatótávolságú rakéták és az általános katonai segítségnyújtás megoldást jelenthet, ha erősebb tárgyalási pozícióba helyezi Ukrajnát.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt írja:

„Nem hivatalos információk szerint az ATACMS-re meghirdetett zöld jelzés csak Kurszk szélesebb körzetére vonatkozik, ahol az augusztusban meghódított orosz területet az ukránok próbálják megtartani. Biden azonban nem jelentette be az fogyatkozó ukrán ATACMS-készletek feltöltését. De legalább sikerült gyalogsági aknákat szállíttatnia, amelyek ideálisak a rettegett orosz gyalogsági rohamosztagok távoltartására. Az ukránok számára ez keserédes döntés, mert csak az után történt meg, hogy idén ősszel már több száz négyzetkilométernyi területet veszítettek el. A »túl kevés, túl későn« valószínűleg Biden elnökségének és a nyugat-ukrajnai politika egészének akaratlan mottójaként vonul majd be a történelembe.”

A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap szerint:

„A Nyugat büszke arra, hogy Ukrajnában mindig is megtartotta stratégiai irányvonalát. Taktikailag azonban a nyugati országok többször is levették a lábukat a gázpedálról. Biden az orosz megtorlástól való félelem miatt a közelmúltban elvetette, hogy az ukránok amerikai ATACMS cirkálórakétákkal támadhassanak oroszországi célpontokat. A hétvégi hatalmas orosz légicsapások az ország eneretikai infrastruktúrája ellen, a közelgő orosz offenzíva a Kurszk régió visszafoglalására és a 10 000 észak-koreai katona jelenléte miatt úgy tűnik, Biden meggondolta magát.”

Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap pedig nem nézi az események minden pontját jó szemmel:

„Trump állításával ellentétben nem lesz könnyű elfogadható megállapodásra jutni. Azt még látni kell, hogy Oroszország egyáltalán kész-e komolyan tárgyalni. Ezenkívül egy megállapodásnak elegendő biztonsági garanciát kell nyújtania Ukrajnának. Ezért el kell kerülni egy elhamarkodott tűzszünetet, amelyet Oroszország rövid időn belül megtörne. Ehhez az egyik lehetőség a megosztás, hasonlóan ahhoz, amit a háború utáni Németországban hajtottak végre. Ukrajna ezután csatlakozhatna az EU-hoz és a NATO-hoz is. Európának e mellett kellene kiállnia.”

A londoni The Guardian című független napilap a Kreml válaszát taglalja azzal kapcsolatban, hogy   Ukrajna nagy hatótávolságú nyugati fegyvereket kap oroszországi célpontok elleni támadáshoz:

„Moszkva megtorlással fenyegette meg az Egyesült Államok és Nagy-Britannia azon döntését, hogy engedélyezik a nagy hatótávolságú rakéták használatát az orosz területek megtámadására, és egyben figyelmeztetett, hogy erre semmiféle reakció nem lesz kizárva. A hét elején a Kreml bejelentette nukleáris doktrínájának formális megváltoztatását. Felmerül tehát a kérdés, meddig akar elmenni Putyin elnök.”

Scholz Putyinnal tárgyalt

A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz liberális napilap Olaf Scholz német kancellár és Vlagyimir Putyin telefonbeszélgetéséről ír:

„Megtörték a tabut. Ez pedig kiváltja Volodimir Zelenszkij haragját, akit Scholz tájékoztatott a Putyinnal folytatott beszélgetése előtt, majd utána még egyszer. De most Zelenszkij óva int attól, hogy felnyissák Putyin elszigetelődésének »Pandora-szelencéjét« és ismét legitim partnerként ismerjék el az orosz elnököt. Az ukrán elnök nemtetszése egyenesen arányos az orosz elnök elégedettségével. Utóbbi számára ez a Nyugattól való elszigeteltségének a végét jelenti. Ebben kétségtelenül szerepet játszik a Trump-faktor is. Scholz már két hónapja próbálkozott, hogy beszélgessen a cárral. Most a washingtoni politikai forradalom megváltoztatta az európai viszonyokat és Putyin ezért sokkal erősebbnek érzi magát, mint korábban.”

A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap kigúnyolja Olaf Scholz béketörekvéseinek kilátásait:

„Olaf Scholz abba az illúzióba esett, hogy »békekancellárként« megnyerheti a német szövetségi választást. Ez nemcsak azt magyarázza, hogy nem hajlandó átadni Ukrajnának a Taurus cirkálórakétát, hogy az ukránok ezáltal támadhassák az orosz bombázókat és drónbázisokat. Scholz komolyan hiszi, hogy képes rávenni Putyint a tárgyalásokra. Mintha Putyinnak bármi más kéne, mint egy béna kacsa megvetése! Ukrajna sorsa nem Berlinben, hanem Washingtonban dől el. Az ukrán kormány illetékesei bizalmukat fejezték ki Trump választási győzelme iránt. De vajon nem lehet ez puszta vészkiáltás a semmibe? Vagy megelőző behódolás annak az embernek, aki pont arra vágyik? Trump a kezében tartja az esélyt, hogy döntő fordulatot adjon a háborúnak.”

A brüsszeli de Tijd című gazdasági és politikai napilap ezt írja Scholz kancellár Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott telefonbeszélgetéséről:

„Ukrajna úgy véli, hogy a beszélgetés legitimálta az orosz hadigépezet bevonását. Úgy tűnt, ez megnyitja az utat a kényszerű béketárgyalások előtt. Putyinhoz intézett felhívásával Scholz kinyitotta »Pandora szelencéjét« – mondta Zelenszkij ukrán elnök. Lengyelországban Tusk miniszterelnök tapsot kapott, amikor  kijelentette, hogy Putyint nem érdeklik a diplomáciai tanácskozások. Ezzel eszembe jutnak az orosz invázió előtti hetek, amikor több európai állam- és kormányfő Putyin meglátogatása után azt mondta, hogy nem lesz háború. A múlt hétvégén Putyin újabb bizonyítékokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy nem fontolgatja a feladást. Nem sokkal a tél beköszönte előtt az orosz hadsereg végrehajtotta az egyik legsúlyosabb légitámadását a háború kezdete óta.”

A G20-ak csúcstalálkozója

A G20 csúcstalálkozójára Rio de Janeiróban került sor. A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap számára a találkozó egy „gyenge globális gazdasági növekedést jelenthet, fokozódó globális kihívások és geopolitikai konfliktusok idején”:

„Általában egyre több instabilitás és bizonytalanság figyelhető meg szerte a világban, ezért az idei G20-as csúcstalálkozó is bonyolultabb és nehezebb, mint a korábbi hasonló események voltak. Mindenekelőtt az Oroszország és Ukrajna, valamint a palesztinok és Izrael közötti megoldatlan konfliktusok, illetve Donald Trump újraválasztásának lökéshullámai sötét felhőként lógnak a konferenciaterem felett. Ezért van most nagyobb szükség a G20-ra, mint valaha.”

A Folha de Sao Paulo című független pluralista napilap ezt írja:

„Brazília érdeke, hogy megállapodás jöjjön létre. Az ukrajnai háború esetében ez különösen nehéz, mert Oroszország, Kína és India erőt akar demonstrálni, különösen a Nyugat ellen. Ugyanilyen nehéz kritizálni a közel-keleti háborút anélkül, hogy rálépnénk Izrael legfontosabb szövetségesének, az Egyesült Államoknak a lábára. Továbbra azt is kell látni, hogy Lula da Silva kormánya milyen mértékben tudja majd kihasználni azt a lehetőséget, hogy Brazília a vendéglátó. A környezetvédelmi politikára, valamint a szegénység és éhezés elleni küzdelemre összpontosítva azonban az út már jó irány vett.”

Nyolcvan ország köt szövetséget az éhezés ellen, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„A milliárdosok adója bekerül a végleges dokumentumba és az Éhség és Szegénység Elleni Szövetség széles körű támogatást kap. Mindkettő Luíz Inácio Lula da Silva brazil elnök személyes sikerének tekinthető a G20 Rio ​​de Janeiróban tartott csúcstalálkozóján. Neki mindkét téma a szívéhez nőtt és ezért már az első napon közleménybe foglalta őket, kihasználva a meglepetést, amit ezzel okozott, pedig még nem mindenki értett egyet mindkét ponttal. Mielőtt erről bővebben szólt volna, a dokumentum már a hivatalos weboldalon volt. Az azonban kevésbé volt meglepő, hogy a legfontosabb ipari és feltörekvő országok csoportja támogatta Lula éhínség és szegénység elleni kezdeményezését.

A G20 elnöksége alatt Brazília kitartóan szorgalmazta a szupergazdagok globális adójának kérdését. Az ilyen eszközökre kivetett 2 százalékos illeték a becslések szerint 250 milliárd dollár további adóbevételt eredményezne. A szupergazdagok adójának említését legutóbb a szomszédos Argentína ellenezte, amelyet Javier Milei ultraliberális elnök képviselt a csúcson. Ez állítólag egészen odáig ment, hogy a szegények szociális juttatásait modern rabszolgaságnak minősítette, de végül meghajolt a konszenzus iránti vágy előtt – különösen, mivel a csúcstalálkozó nyilatkozata ebben a pontban eléggé homályos.

[…] A csúcstalálkozón Lula a szegénység és az éhezés elleni küzdelem iránti nagyobb elkötelezettségre szólított fel. »16 évvel az első G20 csúcs után nagy szomorúsággal látom, hogy a világ most rosszabb állapotban van« – mondta megnyitó beszédében. »Az éhezés és a szegénység nem a szűkösség vagy a természeti jelenségek következménye« – mondta Lula. Ez olyan politikai döntések eredménye, amelyek az emberiség nagy részének kirekesztéséhez vezetnek. Lula első elnöksége alatt a brazilok milliói menekültek meg a nyomorúságtól az élelmezési és transzferprogramoknak köszönhetően.

Az új kezdeményezéshez már 80 ország csatlakozott. Együtt keresik a módokat és eszközöket a világszerte 1,1 milliárd szegénységben élő és 730 millió éhező ember helyzetének enyhítésére. A szövetség elnökségét Brazília, Kína, Németország, Nagy-Britannia, Norvégia, Dél-Afrika, Banglades és számos nemzetközi szervezet és intézmény képviselői vették át. A globális szövetség székhelye a római Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) lesz és tevékenységét jövőre fogja megkezdeni. A cél az, hogy 2030-ra félmilliárd embert érjenek el a szegény országokban készpénzátutalási programokkal és szociális védelmi rendszerekkel. Ez a kezdeményezés különösen a nőket és a gyermekeket célozza. A szövetséghez kilenc pénzintézet csatlakozott. Ezek közé tartozik a Világbank, a BRICS Bank, az európai és ázsiai fejlesztési bankok és az Amerika-közi Fejlesztési Bank. Utóbbi már bejelentette, hogy 25 milliárd dollárt biztosít a szövetség számára.

Az Éhség és szegénység elleni globális szövetség ötletét kezdetben nem minden G20-tag fogadta lelkesedéssel. Néhányan már létező, hasonló célokat szolgáló programokra utaltak. Csak az ENSZ-nél két fontos szervezet működik az éhezés elleni küzdelem területén: a FAO és a Világélelmezési Program. 2012-ben a G8 országok hasonló programot indítottak Afrikára fókuszálva, de az nem érte el a kitűzött célokat és erőfeszítéseik többnyire elégtelennek bizonyultak. Brazília elnöke, Lula 2004-ben egy hasonló nemzetközi kezdeményezést indított, amelyhez több mint 107 ország csatlakozott. Az »Éhínség és szegénység elleni fellépés« elnevezésű program azonban szintén kevés konkrét eredményt ért el.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)