Hölgyeim és uraim! Nincs bocsánat! Erre szavaztunk. Többségileg. Elfogadtuk. Most is cimborálunk velük. Tehát kár vitázni, feleselni az újvidéki áldozatokkal kapcsolatban (is). Mert ezt akartuk. Erre karikáztunk, amikor a haladókra meg azok csatlósaira voksoltunk. Legutóbb (is).
Szomszédolóban
Rossz szomszédság, török átok – nagy csapás a rossz szomszéd, mondja a népi bölcsesség.
Jobb egy jó szomszéd sok rossz atyafinál, mondja a másik. Magyarán, többet ér az olyan ismerősünk, aki segít rajtunk, mint az olyan rokonunk, aki nem törődik velünk. Nos, e két szólást cáfolja a közelmúlt, persze azon is múlik, meddig tekintünk vissza, tehát ezt cáfolnák ezek a kijelentések: „Amikor egy usztasa szemetet megteszel az Európai Parlament szerbiai jelentéstevőjének, akkor nem csoda, hogy minden szerbiai tragédiát arra használnak, hogy Szerbiának újabb fájdalmakat okozzanak. A dögkeselyű nem tudott kussolni akkor sem, amikor emberéletekről van szó. Nem tudom, hogy az Európai Parlamentben mit gondolnak, mit jelent egy usztasa Szerbiában, azt viszont tudom, kérni fogom az államfőtől meg a miniszterelnöktől, hogy ezt a söpredéket senki se fogadja Szerbiában, kivéve azt a minisztert, aki kénytelen ilyen dolgokkal foglalkozni.” Aleksandar Vulinnak, a kormány alelnökének a szavai ezek, amelyeket akkor vágott az emberek fejéhez, amikor kiderült, mit mondott Tonino Picula, az új szerbiai jelentéstevő az újvidéki vasútállomás előtti történtekre. A horvát politikus, diplomata, európai parlamenti képviselő jelentéstevő pedig sajnálatának adott hangot az újvidéki tragédia áldozatai miatt, a polgárok tiltakozása pedig az igazság keresésére meg a felelősségre vonásra irányult – szerinte. Szerintem is. A többi között, de ez mindegy.
A labdaszedő legények
Az igazságkeresés talán még el is menne, a szerbiai hatalmi struktúra is e mellett kardoskodik. Jó, igen, túl erős a kifejezés – talán „az igazság kiderítését szajkózza” is elegendő. De a felelősségre vonás, a politikai felelősek keresése már szerbellenes megnyilatkozás. Ahogy a hatalmi sajtó írja, a szerbgyűlölő Picula ismét provokál. És itt a baj. Meg ott, hogy az államfő, az imént idézett Vulin szavaira így reagált: „Picula egy végtelenül udvariatlan ember, aki nem szereti Szerbiát, aki szeret Horvátország labdaszedő legényeként viselkedni, aki soha nem fog harcolni saját nemzeti érdekeiért.” Mintha a szerelemnek bármi köze lenne a politikához. Tudja ezt az állam választott elnöke is, de jól hangzik. Különösen, ha bokros teendői mellett erre is szakít időt Baku és Budapest között, azerbajdzsáni meg magyarországi nemzetközi serénykedése közepette. Hogy mi köze a horvát nemzeti érdeknek az újvidéki tragédiához? A fene sem tudja. De jól hangzik ez is. A nemzeti érdek kifejezés mindig jól hangzik minden populista politikus szájából. Mint ahogy a folytatásban mondta az elnök, neki mindegy, mit beszél Picula, lesznek neki belgrádi beszélőpartnerei. Ő személyesen, mármint elnökünk, csak akkor fog leülni vele beszélgetni, ha előtte bocsánatot kér. Mármint a jelentéstevő az államfőtől. Az Európai Parlament jelentéstevője a szerbiai államelnöktől. Kivárjuk. De amíg várunk, hadd jegyezzük meg, ez is nyomot hagy maga után a csatlakozási folyamatban. És e nyomok arról tanúskodnak, csökkennek az esélyek a 3. klaszter megnyitására, mert az Európai Bizottság 2024-re vonatkozó, Szerbiáról készített jelentésében a 3. klaszterről, amely a versenyképességre és az inkluzív növekedésre vonatkozik, az áll: a klaszter kész a megnyitásra. A jelentés hangsúlyozza, hogy a tárgyalások általános üteme továbbra is a jogállamiság reformjaitól és a Belgrád meg Pristina közötti viszony normalizálásától függ. A jogállam reformja máris megkezdődött. Már régen, úgy 2012 májusában, amikor az üres szavazólapoknak köszönve megbukott az addig Boris Tadić vezette hatalom, és győztek az akkor még Tomislav Nikolić vezette haladók (Ki emlékszik még rá?) „Vigyük előre Szerbiát!” jelszó alatt. Ma is visszük. Meg Nikolićra sem sokan emlékeznek, nem mintha hiányolnám, csak megjegyzem. Ennyit a legénységről – a labdaszedőkről.
Tehát nincs bocsánat! Erre szavaztunk. Többségileg. Elfogadtuk. Most is cimborálunk velük. Az újvidéki katasztrófa enyhítését célzó hírek is tragikusan hangzanak. A gyász méltó viselete helyett veszekszünk a szomszéddal. Meg fabrikálunk újabb botrányokat.
De most már a kutya sem emlékszik a lítiumra.
(Megjelent a Családi Kör 2024. november 21-i számában.)
