Az elmúlt időszakban az ország vezetői úton-útfélen az Expo 2027-ről beszélnek, amelyet két év múlva rendeznek meg Belgrádban. Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke uralkodásának csúcspontjaként tekint a rendezvényre, azonban azt eddig igencsak jól sikerült elhallgatni a nyilvánosság elől, hogy az Expo név ellenére ez nem a nagy világkiállítás, vagyis nem az Exposition universelle, amelyre Párizsban megépült az Eiffel-torony, San Franciscóban a Szépművészeti Palota, Brüsszelben az Atomium, Rómában pedig az EUR, vagyis a legnagyobb üzleti negyed, annak ellenére, hogy 1942-ben a világkiállítást az olasz fővárosban nem rendezték meg a világháború miatt. Az igazi Expót ötévente rendezik, és éppen az idén a japán Oszaka várja majd a mintegy 28 millió látogatót, írja a Jutarnji list.
A horvát lap cikke szerint Belgrád egy „kis Expó”-t kapott, vagyis egy specializált tematikus kiállítást. Bár Vučić a patetikus beszédeiben igyekszik úgy bemutatni a Belgrádi Expót, mint a legnagyobb eseményt a világon 2027-ben, a valóság ezzel köszönőviszonyban sincs. A kis Expo jelentőségéről sokat elárul, hogy 1981-ben, 1985-ben és 1991-ben is, vagyis három alkalommal a bulgáriai Plovdivban rendezték meg. A valódi kiállítástól eltérően, amely fél évig tart, a kis Expo esetében nincs térbeli korlátozás, és a résztvevő országok pavilonokat építhetnek. Az idei valódi Expo Oszakában 155 hektáron terül el, míg a következő, 2030-ban Rijádban, Szaúd-Arábiában már 600 hektáron.
A sajátos szakterületekre tagolódó kiállítások mindig tematikusak. A szerb államvezetés azt tervezi, hogy a belgrádi kis expót annak szentelik, amiben úgy érzik, hogy a legjobbajk, ez pedig a sport és a zene.
Belgrád üzleti negyedében a 2027-es világkiállítást az aliexpressi Expóként csúfolják, azzal érvelve, hogy ez nem a valódi Expo, azonban ennek ellenére a rendezvény megszervezése és lebonyolítása a hivatalos adatok szerint 1,29 milliárd euróba kerülnek.
A Jutarnji list cikke szerint ebből az összegből akár száz kilométernyi autópályát is lehetne építeni abban az országban, ahol gyors ütemben halad az autópálya megépítése még azokon a helyeken is, ahol a paraméterek szerint nincs közlekedési vagy gazdasági indokoltsága. Azonban a rezsim így próbál stratégiai partnerségeket létrehozni, munkákat adva azoknak a cégeknek és országoknak, akiktől politikai támogatást vár. Szerbiában a kínaiak, az azerbajdzsániak és az amerikai Bechtel építi az infrastruktúrát, ugyanaz a Bechtel, amely Horvátországban Ivo Sanader idejében építette az A1-es autópályát.
A Belgrádi Expóra tervezett 1,3 milliárd eurós befektetés csak a közvetlen költségeket tartalmazza. Ha ehhez hozzáadjuk azokat a költségeket, amelyek nem szerepelnek formálisan a kiállításban, de kapcsolódnak hozzá, mint például a meglévő városi utcák aszfaltozása és új utak, a vízvezetékek és a csatornázás, az új szállodáknak szánt támogatás, az új vonatok, buszok, trolik és villamosok, valamint hajók vásárlása, illetve a távközlési infrastruktúrába való befektetés, akkor az elképzelhetetlenül magas lesz az összeg. Összehasonlításképpen a 2030-as Expo hat hónapig tart és a tervezett költsége nyolcmilliárd euró.
Vučić sógor-koma-jóbarát országában teljesen megszokott és szinte normális, hogy a „költségnövekedés” és a „be nem tervezett munkálatok” átláthatatlanul és meggondolatlanul növelik a költségvetést. Az újvidéki vasútállomás rekonstrukciója, amely előtetőjének leomlása során 15 ember vesztette életét, eredetileg 3,5 millió euróba került volna, de a végösszeg 15,8 millió euró lett!
Danijel Dašić építőmérnök korábban azt nyilatkozta, hogy az Újvidék és a Magyarország határa közötti 108 kilométeres vasútvonal rekonstrukcióját jelentősen túlfizették a kínai kivitelezők.
„Az új vasúti pálya építésének ára sík terepen 4-5 millió euró kilométerenként, de Szerbia a rekonstrukcióért és modernizálásért 10 millió eurót fizette”.
Ennek az összegnek a nagy része belföldi alvállalkozókhoz kerül, akik gyakran ismeretlen cégek a szakmában, előélet és referencia nélkül, gyanús személyek tulajdonában, akik a kormányzati struktúrákhoz kapcsolódnak.
A kivitelezők és közgazdászok azt mondják, hogy az árak inflációja Szerbiában „szokásos” és „normális”. A szerződésben foglalt összegek végül megduplázódnak, és hihetetlen, de akár 400 százalékkal is növekedhetnek. Így a mostani 17 milliárd euróra becsült összes kiadás az Expo esetében akár 35, sőt 50 milliárd euróra is nőhet. Az összes közpénz biztosan azoknál a vállalkozóknál kötne ki, akiket Aleksandar Vučić gyűjt, irányít és kezében tart.
A „évszázad üzletének” végrehajtásához Vučić az országgyűlésben a többségét használta fel, és olyan törvényeket hozott, amelyek az Expót nemzeti jelentőségű projektté nyilvánították, s ennek köszönhetően megszületett a lex specialis, amely jogszerűvé tette a pályázat nélküli állami közbeszerzéseket. A Jutarnji list szerint a pofátlanság csúcsa annak a rendeletnek az elfogadása volt, amelyek lehetővé teszik az épületek használatát anélkül, hogy a használatbavételi engedély és a műszaki ellenőrzés megtörtént volna. És tették mindezt azután, hogy az újvidéki pályaudvaron az előtető leomlott éppen a szabályok és eljárások megsértése miatt.
Az EXPO pavilonjait lebontják a kiállítás után, így használati engedély sem kell hozzájuk
Ahhoz, hogy az említett 17, 35 vagy 50 milliárd eurót Vučić hűséges üzletemberei között osszák szét, két feltétel szükséges: hogy az elnök megőrizze hatalmát 2027-ig, és hogy a zavargások Szerbiában ne vezessenek az expó lemondásához.
„Alekhoz üzleti érdekeim fűződnek, szó sincs ideológiáról vagy szerelemről. Korábban egy kis üzletember voltam, és a célom egy jó lakás, jó autó, jó nyaralás, egy kis befektetés és némi megtakarítás volt,” mondta egy nagy építőipari cég társtulajdonosa, akinek a vállalata évente több mint tízmillió eurós forgalmat bonyolít.
„Az Expo egy lehetőség, ha minden megépül, ami a tervekben szerepel, akkor sokan Monacóba vagy Floridába költözhetnek, és nem kell dolgozniuk életük végéig. És most ezt ronthatják el ezek a takonypócok! Természetesen védeni fogom a rendszert, egyelőre senki nem adott semmilyen jelet erre. Ha most megőrzi a hatalmát és nem bukik, akkor az Expo után Vučić felőlem emigrálhat, börtönbe is kerülhet, és öngyilkos is lehet, engem már nem fog érdekelni, csak azért előbb üssük nyélbe az üzletet”.
A vučići rezsim összeomlása ezen a ponton (még) nem valószínű, annak ellenére, hogy az egyre inkább ébredező polgárok és a tüntető közösség is reménykedik. A diákok nem kínáltak alternatív rendszert a jövőbeli Szerbia számára Vučić után, és még a legelkötelezettebb támogatóik sem örülnének annak, ha az országot hirtelen titokzatos „plenárisok” irányítanák, huszonévesek gyűlései, akik mindent megvitatnak és döntenek az egyetemeken.
Az új gondolkodásmódot a közvélemény hozta, amelyet a diákok ébresztettek fel és gyűjtöttek maguk köré. A politikai ellenzék elfogultságától és szűk érdekeitől mentesen a tüntetők gyorsan és könnyen felismerik a rendszer gyenge pontjait. Az Expót az egyik legfontosabbnak tartják, mivel kulcsfontosságú Vučić és az őt hatalmon tartó rendszere számára a finanszírozás és a támogatás.
Miután tanulmányozta a Bureau International des Expositions (BIE) statútumát és előírásait, Aleksandar Olenik ügyvéd azt állítja, hogy öt olyan eset van, amikor a BIE megtagadhatja a rendezvény lebonyolítását a házigazdától. Három ezek közül úgy tűnik, hogy a jelenlegi Szerbiára is érvényes lehet:
- Tömeges polgári zavargások;
- Korrupció és rossz menedzsment, amelyek szakmaiatalan cégekkel való szerződéseket eredményezhetnek;
- A polgárok szabadságának korlátozása, beleértve az újságírók és aktivisták üldözését.
Egyes hírek szerint a BIE ellenőrei akkor érkeztek Szerbiába, amikor a diákok egész napos blokádot tartottak a főváros legnagyobb közlekedési csomópontjánál, az Autokomandánál. Sokan abban bíztak, hogy a tüntetések hatására lemondják az expót. Az Expo 2027 egy állami vállalat, amelyet a szerb kormány irányít, és a cég nemrég cáfolta, hogy bármilyen ellenőrzés érkezett volna, és azt állította, hogy a következő státuszellenőrzés időpontja április.
A lemondás nem éppen jellemző a BIE életére: a kis Expo történetében mindössze egy alkalommal történt meg, méghozzá 2023-ban, amikor a Buenos Aires-i rendezvényt mondták le, amit az argentin kormány a COVID–19 és az ország pénzügyi válságával indokolt. A lehetőség, hogy két egymást követő kiállítás is lemondásra kerülne, nyilvánvalóan aggasztja a BIE-t, és biztosan mindent megtesznek annak elkerülésére.
Az Expo 2027 lemondására irányuló névtelen követelésekkel nem érdemes foglalkozni, még akkor sem, ha több tízezren írták alá. Az Expo 2027 elleni kampányba azonban nemrég belépett Nenad Milanović, a cake.com alapítója és tulajdonosa, akinek éves forgalma 85 millió dollár. Ő a kezdetektől támogatta és finanszírozta a tüntetéseket, és mintegy két héttel ezelőtt bejelentette, hogy saját pénzéből kifizeti a BIE ellen indítandó nemzetközi per költségeit, mivel a szervezet engedélyezte a belgrádi rendezést, figyelmen kívül hagyva azokat az egyértelmű okokat, amelyek miatt a szerb fővárosban nem lenne szabad megtartani a kis Expót.
Nem sokkal azután, hogy ezt bejelentette, rendkívül erős, kétnapos terheléses támadás indult a cake.com ellen. Milanović több tízezer dollárt költött az online védelemre, amely végül sikeres volt. Mivel úgy gondolja, hogy a támadást Vučić emberei hajtották végre, bejelentette, hogy további jogi-politikai lépéseket tesz a BIE ellen.
A párizsi szervezet nyilvánvalóan még nincs olyan nyomás alatt, hogy le kelljen mondania a belgrádi rendezvényt, de biztosan nem örül annak, hogy Vučić kedvenc projektje ellen egyre erősebb ellenállás mutatkozik. Előbb-utóbb nyilvánosan is meg kell nyilvánulniuk, akár egy homályos és zűrzavaros közlemény formájában, elsősorban akkor, amikor Milanović ügyvédjei keresetet nyújtanak be a francia bíróságok előtt.
Maga a gondolat, hogy az Expo 2027-et nem rendezik meg Belgrádban, pánikot okozhat Vučić rendszerében, és arra késztetheti a tűzhöz közel állókat, hogy elhagyják vagy akár belülről rombolják le azt.
Vučić ellenfelei ennek a kimenetelnek a reményében folytatják a tüntetéseket, amelyekre a rezsimnek nyilvánvalóan nincs jó válasza. A tüntetők eltávolítása az utcáról eltarthat, ha nem gyorsítja fel egy külső tényező.
