Piros papírszíveket osztogattak az egyetemisták a vasárnapi szabadkai tüntetés részvevőinek. Az elmúlt néhány héttől eltérően most nem a Harcosok sorakozója lakótelepen, hanem a Sportcsarnoknál gyülekezett az egyetemi hallgatókat támogató tömeg és a város központjáig tettek sétát, ahol a városháza előtt meleg teával várták őket önkéntesek. A városháza Strossmayer utcai végén egy traktor pótkocsijáról hangzottak el a beszédek, erre az időre a traktorok lezárták a Strossmayer utcát, a forgalmat pedig rendőrök irányították. A 15 perces csend idején a részvevők a piros szíveket emelték a magasba, nagy papírszíveken pedig az újvidéki áldozatok nevei szerepeltek a városháza épülete előtt. A tüntetés végén fekete vászonra piros festékkel kézlenyomatokat hagyhattak a tüntetés részvevői, ezt a vásznat végül a városháza bejáratára feszítették ki.
A tömeg a vonulás alatt transzparenseket tartott, minden tüntetésen több és több magyar felirat, vagy pedig kétnyelvű transzparens jelenik meg. Magyarul felszólaló tanító, tanár vagy egyetemi hallgató viszont még mindig nem volt egy tüntetésen sem. Részvevő viszont annál több.
A diákok ismét felszólították az oktatókat, hogy csatlakozzanak a tiltakozásokhoz.
„Állítsák le az oktatást, majd könnyen bepótoljuk, ha eljön a jobb holnap – mert az életeket nem lehet pótolni” – üzenték.
A diákok a szülőkhöz is szóltak.
„Ha azt szeretnék, hogy gyermekeik műveltek, kulturáltak és becsületesek legyenek, segítsenek nekünk mindannyiunkért. Remélem, ez az utolsó alkalom, hogy ezt mondanom kell, de ne küldjék őket iskolába, amíg meg nem vívjuk ezt a harcot”, mondták.
Ez volt az első alkalom, hogy az egyetemi hallgatók felszólították a szabadkai igazságszolgáltatás képviselőit, vegyenek példát a Szerbiai Ügyvédi Kamara tagságáról.
“Mi kell még ahhoz, hogy elkezdjék végezni a munkájukat?” – tették fel a kérdést.
Az egyetemi hallgatók elismeréssel szóltak a szabadkai rendőrség munkájáról, arról, ahogy a tüntetéseket minden alkalommal biztosítják, és arra kérték őket, hogy vegyék le az egyenruhájukat, és csatlakozzanak hozzájuk.
A tüntetésen Renata Srejić tanítónő beszédében azt mondta, két egyetemista gyermeke van, akiket valóban külföldről pénzelnek: “Mert az édesapjuk fizeti őket, aki külföldön dolgozik, hogy tisztességes életet biztosítson nekik. Úgy gondolom, ez sok család sorsa” – mondta Srejić.
“Amit most veszítenek, az sokkal kevesebb annál, mint amit nyernek ezzel a hősi küzdelemmel az igazságért és a szabadságért, amelyre mindannyian szomjazunk” – mondta Srejić.
A szülőket és az oktatás minden dolgozóját – az óvodapedagógusoktól a professzorokig – arra kérte, hogy támogassák a diákokat.
Felszólította az agrárszektort, ügyvédeket, motorosokat, taxisokat, az IT-szektort, valamint az orvosokat, fogorvosokat, postásokat, bolti eladókat, mestereket és fodrászokat is, hogy csatlakozzanak a tiltakozásokhoz.
„Mindenkinek a maga területén most a maximumot kell nyújtania. Mindenkinek hozzá kell járulnia a maga módján. Ez mindannyiunk méltóságáról szól” – mondta Srejić.
Viktorija Aladžić, a szabadkai Építőmérnöki Kar nyugalmazott professzora többek között azt mondta, hatalmas feladat vár a diákokra: megállítani Szerbia városainak rombolását.
Kijelentette, hogy évek óta szégyelli magát az itt történt dolgok miatt – a háborúk és megosztottságok miatt a ’90-es években, Đinđić meggyilkolása és az utána következő bűncselekmények miatt.
„De ti, akik az unokáim generációja vagytok, mindent megfordítottatok, és reményt adtatok, hogy lehet jobb. Köszönöm, hogy ennyi év után végre büszkék lehetünk” – zárta beszédét Aladžić.
A diákok bejelentették, hogy február 18-án, kedden 11:52-kor blokkolják az utcát a Szabadkai Közgazdasági Középiskola előtt.
Február 19-én, szerdán pedig „Diákléptekkel a síkságon át” elnevezéssel gyalog mennek Tavankútig és Bajmokig, hogy támogassák az ottani általános iskolákat a harcban.
