Elítélte a bulvárlapok támadásait a Belgrádi Egyetem rektora, Vladan Đokić ellen, valamint más kollégák ellen, akik nap mint nap hasonló támadásokat szenvednek el az Akadémiai Szolidaritás és Részvétel Hálózat (MASA).
„Nyilvánvaló, hogy egy új támadási szakasz kezdődött azután, hogy a Rektori Hivatal elutasította a tárgyalást Szerbia elnökével, így a propaganda narratívája is megváltozott. Eddig a diákok voltak a külföldi kémek és bérencek, a legújabb állítás szerint gonosz professzorok tévesztették meg őket, akiket aztán név szerint támadnak” – nyilatkozta az N1-nek Nikola Cvetanović, a Közlekedési Kar professzora.
Cvetanović kifejtette, hogy a szerb hatalom diákokkal és professzorokkal szembeni magatartásmintája minden diktatúrában megtalálható, így nem meglepő, hogy a represszió egyre fokozódik. Hozzátette, hogy a Belgrádi Egyetem rektorát „utcai stílusban” támadták, míg a professzorok ezzel szemben szolidaritásra szólítanak fel, hogy védjék egymást és még erősebben kiálljanak a diákok mellett.
„Olyan hatalmunk van, amely egyáltalán nem érti, mi az egyetem és mi az oktatás. Ez jól látszik a kádereikből és abból, hogy mennyire lényegtelen számukra mindez – sokkal fontosabbak azok, akik vásárolt diplomákkal rendelkeznek. Ennek megfelelően Vučić most megmondja, mit kell tennie a rektornak. Az egyetem a társadalom intellektuális lelkiismerete, kritizál, véleményt formál, és a hatalomnak szakértői véleményt kellene kérnie az egyetemek szakembereitől. A hatalomnak konzultálnia kellene velük, nem pedig parancsokat osztogatni nekik. Aleksandar Vučić elnök, és senkinek sem kötelező tárgyalnia vele a hatásköréből fakadóan – különösen nem utasíthatja a rektort” – magyarázta Cvetanović professzor.
A kormány és az egyetemek képviselői közötti tárgyalásokról szólva Cvetanović úgy véli, hogy azok a diákok követeléseinek keretein belül zajlanak.
„Komoly problémák vannak, az egyetemek finanszírozása olyan szinten áll, hogy egyes karok alig tudnak fennmaradni. Nagy gondok vannak az oktatói karral, az egész közép- és általános oktatás válságban van. Mi már régóta figyelmeztettünk erre, és erről kellene tárgyalni az illetékes intézményekkel – vagyis a miniszterekkel, akik ezzel foglalkoznak” – mondta Cvetanović.
A hatalom párbeszédre való felhívásáról a professzor úgy vélekedett, hogy a hatalomnak el kell döntenie, hogy egyáltalán létezik-e legalább egy minimális, de őszinte párbeszéd.
„Ha párbeszédre hívnak, miközben közben különféle eszközökkel fenyegetőznek – a fizikai erőszaktól kezdve a bulvármédián át a dezinformációk terjesztéséig –, az nem valódi párbeszéd. Ez csak egy színjáték a választóik számára. Az ilyen felhívások mögött nincs valódi szándék, de végül valakinek engednie kell, és teljesíteni kell a diákok követeléseit. Egy olyan társadalomban élünk, ahol az egyik legnézettebb televízió csatornán nyíltan a rektor és az egyetemi professzorok letartóztatására szólítanak fel. A következő lépés a szervezett erőszak, mert az ilyen propaganda ösztönzi az erőszakot. A történelem is tanít minket erre, és minden eddigi hatalmi lépés azt mutatja, hogy hamarosan célzott erőszak kezdődik bizonyos professzorok ellen. De előbb-utóbb mindenki célponttá válik. Ezt meg kell értenünk, és még erősebben kell támogatnunk a diákokat. Ha a rezsim új szakaszba lép, akkor nekünk is össze kell fognunk, és ragaszkodnunk kell a jogállamisághoz és az intézményekhez” – értékelte Cvetanović.
Hozzátette, hogy a hatalom kezdetben a diákokat próbálta támadni, de mivel ők tisztaságukkal és bátorságukkal hitelességet szereztek az emberek előtt, most inkább a professzorokat veszik célba, mert ezt könnyebb útnak tűnik a számukra.
Az újabb letartóztatásokkal és a bejelentett „korrupcióellenes harccal” kapcsolatban a professzor így nyilatkozott:
„Minden, amit most látunk, már régóta a fiókban hevert. Volt egy politikai nyilatkozat, majd hirtelen letartóztatások kezdődtek, miközben ezekről az emberekről és botrányaikról évek óta beszéltek a nyilvánosságban és a médiában. Ez azt mutatja, hogy amit eddig mondtak, az mindig is igaz volt. Most olyan embereket tartóztattak le, akik korábban az elnök mellett álltak, és akiket ő maga is vállon veregetett. Most börtönben vannak. Azonban az a kérdés, hogyan fognak ezek a perek lezajlani. Korábban is voltak hasonló ügyek, amikből nem lett semmi. A hatalom ugyanazokat a hazugságokat ismételgeti, de ezek már nem működnek” – mondta a professzor.
Arra a kérdésre, hogyan lehetne konkrétabban kiállni a diákok mellett, a professzor azt válaszolta, hogy ezt meg kell tenni, mert a tapsolás és a lájkok nem elegendőek.
„Mi, professzorok különféle taktikákat dolgozunk ki, az egyetemeknek is komolyabb sztrájkba kellene lépniük, munkacsoportokat hoztunk létre. Részt vettem az 1996-os és 1997-es tüntetéseken, és elmondhatom, hogy most nagyobb a kohézió – csak irányítani kell ezt az energiát. Nem mi, professzorok döntünk a megoldásokról, a diákok maguk döntenek, és ez az ő erejük. Folyamatosan kérik a szélesebb nyilvánosság támogatását, és azt kérik, hogy álljanak ki mellettük. A tapsolás és a lájkok nem elegendőek – a diákok egyedül nem tudják véghez vinni a társadalmi változásokat” – hangsúlyozta Nikola Cvetanović.
A professzor rámutatott arra is, hogy a hatalom nyomása nem csökken, amit az Alkotmánybírósághoz benyújtott keresetek is bizonyítanak.
„Az Alkotmánybíróságnál is elképesztő dolgokat látunk. Ha egyértelmű alkotmánysértések ügyében civil szervezetek vagy ellenzéki csoportok keresetet nyújtanak be, a bíróság évekig nem reagál. De ha egy olyan civil szervezet teszi ezt meg, amely csak a Pink Televízión létezik, akkor azonnal reagálnak. Ez is azt mutatja, hogy a hatalom inkább fenyeget, mint hogy teljesítené a követeléseket. De nem szabad félni, mert már minden határt átléptek. Az emberek azt mondják: Mi baj történhet? Kirúgsz? Akkor hát tedd meg. A kérdés csak az, hogy a hatalom képes-e meghallani a művelt embereket” – zárta gondolatait Cvetanović.
