Az új amerikai külügyminiszter Rijádban tárgyalt a vén róka orosz kollégájával, Macron elnök viszont Párizsba hívta kollégáit, hogy megbeszéljék, hogyan kezelhető az USA Trump-fordulata az orosz–ukrán háború kapcsán. Donald Trump kijelentései ugyanis világszerte megdöbbenést keltettek. – Átlapoztuk a világsajtót Moszkvától Sydneyig és Washingtontól Budapestig.
Fordulat az USA Ukrajna-politikájában
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap szerint „Donald Trump a Kreml nyelvén beszél” és így folytatja:
„Trump szerint Putyin orosz vezér békét és az ukrajnai »barbárság« végét akarja. Ukrajna hibáztatása összhangban áll a Kreml propagandájával. Ez pedig az egész nemzetközi rendet veszélyezteti. Trump viselkedése nemcsak magát Ukrajnát fenyegeti, hanem egész Európa biztonságát is.”
A londoni Independent című liberális gazdasági napilap Trump nyilatkozatát az orosz propagandával hasonlítja össze és ezt jegyzi meg róla:
„Trump a többi rágalom mellett azt is állította, hogy Zelenszkij elnöknek nyomorúságos támogatottsága van, mert a szavazók mindössze négy százaléka áll ki mellette, és a háborúnak már rég véget lehetett volna vetni, ha Ukrajna hajlandó lett volna feladni néhány területet, és – ami a legfurcsább –, hogy Ukrajna indította el ezt a háborút.”
„Trump kijelentése, amellyel lenézi Zelenszkij képességeit, mert szerinte ő csak egy »mérsékelten sikeres humorista” és »választások nélküli diktátor«, a Kreml szóhasználatából származik”, – olvashatjuk a Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilapban:
„A tiráda arra utal, hogy Trump egy új oldalt választott. Ezért a külföldi autokratákkal szövetkező, szuverén királyként fellépő elnök erős ellenállást érdemel otthon és külföldön egyaránt. De ki vállal egy új vezető szerepet ebben a helyzetben?”
Több republikánus szenátor is elismerte, nem Ukrajna kezdte a háborút, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Nyilván nem Ukrajna kezdte ezt a háborút – számolt be a Fox News Pete Ricketts nebraskai szenátor X-bejegyzéséről abban a Telex által szemlézett összeállításban, amelyben republikánus, tehát az elnök pártjához tartozó politikusokat kérdeztek arról, hogy Donald Trump amerikai elnök szerint Ukrajna felelős a háború elindításáért. Ricketts arról írt, a tény az, hogy Oroszország indította el a háborút, és el kell számoltatni, különben az agresszorokat biztatja, rossz tettekre sarkallja majd a büntetlenség. Mindemellett elismerését fejezte ki Trump felé, hogy igyekszik véget vetni a háborúnak.
A helyzet azért is pikáns, mert miközben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök úgy reagált, hogy Trump valójában dezinformációs térben él, aki viszontválaszában simán lediktátorozta a három éve orosz agresszió alatt álló ország vezetőjét, felhánytorgatva, hogy a háború közepette miért nem tartottak választásokat, holott már lejárt az elnöki mandátum. Josh Hawley missouri szenátor egyetértett Donald Trumppal: »A második világháború alatt is tartottunk választásokat. Nagy-Britannia is tartott választásokat a második világháború alatt. Ha ők egy demokrácia, választásokat kéne tartaniuk. Úgy gondolom, ez nem olyan bonyolult.« A Telex felidézte, hogy Franklin D. Roosevelt úgy nyerte meg az 1944-es amerikai választásokat, hogy Amerika egy része sem állt megszállás alatt, míg az 1945. júliusi brit választásokkor az európai háború már csaknem két hónapja véget ért. Hawley végül elismerte, hogy Zelenszkij »az ország megválasztott vezetője«.
Lindsey Graham dél-karolinai szenátor is sürgette az ukrajnai választást, de az orosz invázióról azt mondta: »Putyint okolom mindenekfelett«. Ugyanakkor Barack Obama és Joe Biden demokrata elnököket is hibáztatta, »mert szánalmasan gyengék voltak« Putyin kezelésében és elmulasztották megvédeni Ukrajnát a lerohanástól. Szerinte így is Trump a legjobb reménye Ukrajnának, amit az majd »a trumpi módon« megvalósít. A tavaly nyáron Kijevet is megjárt Graham egyébként szerdán telefonon beszélt Zelenszkijjel is, aki szerint a szenátor szokása szerint konstruktív volt.
– Tévedés ne essen, az invázió egyetlen emberi lény felelőssége, akit a bolygó a hátán hord. Ez Vlagyimir Putyin – mondta riportereknek Thom Tillis észak-karolinai szenátor. Szerinte Vlagyimir Putyin terve az volt, hogy átgázol a balti államokon is, ezzel jelzést küldve Kínának, hogy itt az ideje lerohannia Tajvant. John Kennedy louisianai szenátor gengszternek és gonosznak mondta Putyint, míg kollégája, Mike Rounds Dél-Dakotából Zelenszkijt nevezte meg Ukrajna megválasztott elnökének. Ugyanebből az államból Kevin Cramer szenátor úgy magyarázta Trump – »tényszerűen rossz« – mondatait, hogy helyezkedik a tárgyalásokon, és most tárgyalási üzemmódban van.”
Párizsi válságtalálkozó
A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap Európa tervéről ír Ukrajnával kapcsolatban:
„Hétfő délután Párizsban a legfontosabb európai állam- és kormányfők intenzíven léptek fel együtt Mark Rutte NATO-főtitkárral Donald Trump ukrajnai terveire reagálva. Keir Starmer brit miniszterelnök megismételte, hogy országa kész csapatokat küldeni Ukrajnába egy esetleges megállapodás biztosítása érdekében. Emmanuel Macron már korábban kijelentette, hogy Franciaország is kész katonákkal hozzájárulni Ukrajna biztonsági garanciájához. Nem merült fel azonban a kérdés egy európai hadsereg létrehozásáról, ahogyan azt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szorgalmazta a müncheni Biztonsági Konferencián.
Az informális válságtalálkozót rövid időn belül hívták össze, és a tárgyalások szűkített csoportban zajlottak le. Olaf Scholz (SPD) német kancellár kifejezetten ebből a célból szakította meg a szövetségi választási kampányt. Fontos, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy Európa erős és egységes maradjon – mondta Scholz röviddel a Párizsba való indulása előtt. A megbeszélésen részt vett Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Antonio Costa, az EU Tanácsának elnöke, valamint Lengyelország, Olaszország, Spanyolország, Hollandia és Dánia kormányfője is.
Mette Frederiksen dán miniszterelnök […] a balti és skandináv országok érdekekeit képviselte. Szerinte ennek a tárgyalásnak az a célja, hogy az amerikaiak Ukrajnába való előretörése után európaiként pozícionálják magukat. Egyelőre azonban nem várható döntés, és a tárgyalások más formátumban folytatódhatnak – közölte az Élysée-palota. Ennek célja olyan uniós országok, mint Szlovákia és Románia panaszainak kezelése is, amelyekre ezek az országok nem kaptak meghívást.
Most arról van szó, hogy a résztvevők »központi helyet követeljenek az európaiak számára«, ahogy Macron a Mohammed Bin Szalman szaúd-arábiai trónörökössel folytatott telefonbeszélgetésében mondta. Szaúd-Arábiában a tervek szerint kedden kezdődnek a béketárgyalások Mario Rubio amerikai külügyminiszter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter között. Párizsban hangsúlyozzák, hogy Washington és Moszkva nem dönthet az ukránok és az európaiak feje fölött. »Ki tud biztonsági garanciákat vállalni? Ezt az európaiak fogják megtenni« – mondta Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter és hozzátette, hogy »az európaiakat valamilyen módon be fogják vonni a tárgyalásokba«. Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter kizárta annak a lehetőségét, hogy amerikai katonák biztosítsák a tűzszünetet és egyúttal hangsúlyozta, hogy a NATO sem vállalhat semmi erre vonatkozó garanciát.
A párizsi informális találkozónak azonban várhatóan a Trump kezdeményezésére adott válaszon túl kell haladnia. A cél az, hogy eldöntsék, »mit tehetnek ma az európaiak magukért« – hangzott el az Élysée-ben. Már most világos, hogy »többet« és »jobban kell azt tennünk« Európa kollektív biztonságáért. Képes lesz-e Európa önálló fellépésre a védelem területén, ahogy azt Macron már 2017-ben követelte a sorbonne-i beszédében? Macron legalábbis egyetért Rutte NATO-főtitkárral abban, hogy eljött az idő, hogy Spanyolországot és Olaszországot a védelmi kiadások jelentős emelésére ösztönözzék. Ez a két ország, de Belgium is még mindig messze van a két százalékos céltól. Az Elysée-palota igyekszik pozitív aspektusokat találni az amerikai kezdeményezésben. A kezdeményezés »lehetőség« abban az értelemben, hogy a védelmi kérdésekben felgyorsulnak az európai szuverenitás felé irányuló erőfeszítések, és így a háború befejezése lehetséges lesz.
[…] Annak érdekében, hogy Ukrajna elérje a tartós békét, és Vlagyimir Putyin orosz elnököt tartósan elriassza a további agressziótól, Európának és Amerikának »továbbra is szorosan együtt kell működnie”. Starmer saját országát közvetítő szerepben látja: »Az Egyesült Királyság egyedülálló szerepet játszhat ennek a célnak a megvalósításában.« Ezt a kijelentést azonban sokan szkeptikusan fogadták. Az angol hadsereg korábbi vezérkari főnöke, Lord Richard Dannat szerint Starmer helyesen cselekszik ugyan, de a brit hadseregnek nincs elegendő felszerelése és katonája ahhoz, hogy »nagy haderőt állomásoztasson egy helyen hosszú ideig«, mondta”.
A római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap Ukrajna európai támogatóinak párizsi válságtalálkozójával kapcsolatban a következőket hangsúlyozta:
„Az EU-nak reagálnia kell és választ kell találnia az amerikaiak egyoldalú lépéseire Ukrajna ügyében. Európának mélyreható megújulásra, és intézményeinek politikai megerősítésére van szüksége. Ehhez azonban olyan vezetőkre van szükség, akiknek világos jövőképük van. Meg kell állapodniuk a mai napon [hétfőn] Párizsban, félretéve a féltékenységet és a rövid távú nemzeti érdekeket, amelyeket Trump kegyei elnyerésének reménye diktálhat.”
A londoni The Guardian című független napilap ezt fejti ki erről:
„Emmanuel Macron francia elnök által rövid időn belül összehívott Ukrajnáról szóló válságtalálkozó egy lépés a helyes irányban. Elengedhetetlen annak biztosítása, hogy Európa, akárcsak maga Ukrajna, teljes mértékben részt vegyen a Putyinnal folytatott tárgyalásokon. Az új valóságot Trump blöfföléssel, ordíbálással és extrém kockázatokkal teli politikája fogja jellemezni. Vance amerikai alelnök müncheni megjelenése után az állam- és kormányfők aligha állíthatják, hogy nem figyelmeztették őket erre.”
A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap ezt írja erről:
„A kérdés az, hogy Oroszország akar-e egyáltalán tárgyalni, vagy Trump csak homokot hint mások szemébe. Az amerikaiaknak nincs válaszuk erre a kérdésre. A főbb uniós országok állam- és kormányfői, az uniós intézmények vezetői és a NATO főtitkára most Párizsban találkoznak, hogy megvitassák a Trump által teremtett káoszt. Trumpnak fel kell hagynia azzal a gondolattal, hogy az ukrán karok csavargatásával békét hozhat Ukrajnának Európa feje fölött. A Párizsból érkező jelnek erősnek és világosnak kell lennie. Az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolatok válsága lehetőséget ad arra, hogy most teljes mértékben Európa biztonságának szavatolására térjünk ki. Megbocsáthatatlan hiba lenne elszalasztani ezt a lehetőséget.”
Orosz–amerikai tárgyalások Szaúd-Arábiában
A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális monarchista napilap így ír erről:
„Az Egyesült Államok és Oroszország közeledésének első lépései Rijádban meg fogják mutatni, hogyan fog zajlani Trump és Putyin találkozója. Moszkva meg akarja pecsételni a Donbászban és a Krímben szerzett területi nyereségét, és meg akarja akadályozni, hogy Ukrajna csatlakozzon a NATO-hoz, mert azt akarja, hogy a szomszédos ország a Kreml befolyási övezetében maradjon. Az USA pedig keresi a lehetőségeket cégei számára, és azt az űrt szeretné pótolni, amelyet a nyugati cégek három évvel ezelőtti Ukrajnából való kivonulása okozott. Trump és Putyin megállapodásra juthat Szaúd-Arábiában, ami drámai következményekkel járhat Ukrajnára és Európára nézve, Kína és Izrael pedig messziről méri fel, milyen előnyöket kínál számukra ez az új világrend. Jelenleg az évtizedek óta érvényben lévő diplomáciai szabályok teljes változásának vagyunk szemtanúi.”
A londoni Financial Times című liberális-konzervatív napilap ezt a kérdést teszi fel:
„Az USA még mindig szövetségesünk? Vagy talán már ellenséggé vált? Az a tény, hogy az európaiak felteszik ezeket a kérdéseket, azt mutatja, hogy Donald Trump és új kormánya milyen radikálisan írta át a transzatlanti biztonsági kapcsolatok feltételeit. Mindig is világos volt, hogy az Egyesült Államok végül arra akarja kényszeríteni az európaiakat, hogy nagyobb részt vállaljanak saját biztonságuk terhéből. A kérdés azonban az, hogy ez a változás konszenzusos és rendezett lesz-e, vagy kaotikus és veszélyes.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
