Kapásból legalább három olyan esetre emlékszem, amikor maga az államelnök, Aleksandar Vučić néven és vezetéknéven nevezte Dinko Gruhonjićot valamelyik sajtótájékoztatója, vagy megnyilatkozása alkalmával (valószínűleg volt több is). Mondani sem kell, egyszer sem pozitív szövegkörnyezetben.
Dinko Gruhonjić újvidéki újságíró, egyetemi tanár, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (Nezavisno Društvo Novinara Vojvodine) volt elnöke, jelenleg programigazgatója. Aktív közéleti szereplő, ismert kormánykritikus írásairól és megnyilatkozásairól, ugyanakkor nem tagja egyik politikai pártnak sem. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel ismerték el Szerbiában és külföldön egyaránt.
Azt talán szintén nem kell mondani, hogyan vetette rá magát a kormányhű (nevezzük így – más kifejezést is lehetne használni) sajtó Gruhonjićra minden egyes elnöki megnyilatkozás után. Ezek a találatok (szó szerint) ezerszámra ömlenek ránk az internetről, nem kell különösebben keresgélni. Még ha csak a nyomdaképesebb minősítések közül is válogatunk, akkor is lett ő usztasa, szerbgyűlölő, szeparatista, szecesszionista, és a most zajló egyetemista tüntetések (háttér)szervezője, természetesen külföldi pénzekből. Ha esetleg valakit érdekel, hogyan épül fel egy ilyen lejárató hadjárat, az alapoktól az elnöki magasságig (helyesebb lenne: mélységig), az részletesebben is utána olvashat itt:
Aztán 2025. február 21-én ismeretlen elkövetők betörtek az NDNV újvidéki irodájába, vagyis Gruhonjić második munkahelyére. Az első helyszínelések szerint a betörők nem vittek el semmit, vagyis motivációjuk nem a rablás, az értékszerzés volt. A betörés éjjel 11 óra körül történt, miközben az irodának otthont adó SPENS üzletközpont este 10 órakor zárja kapuit.
Nem olyan időket élünk, amikor félre lehet beszélni, és finom körmondatokban fogalmazzuk meg a mondanivalónkat. Vannak dolgok, amelyeket ki kell mondani. Amit Vučić művel, az aljas és mocskos dolog. Egy ember tudatos és módszeres lejáratása. De több annál. Karaktergyilkosság. Egy ember és egy hivatás tudatos és módszeres hiteltelenítése a nyilvánosság előtt. De több annál. Ellenségkép gyártása. Kell valaki, akinek arca, neve és vezetékneve van, ennélfogva ujjal lehet mutogatni rá, akit ki lehet nevezni főbűnösnek mindazért, ami most Szerbiában történik, és el lehet terelni a figyelmet azokról, akik miatt mindez valójában történik. De még ennél is több. A CÉLPONT KIJELÖLÉSE. És ez már nem „csupán” aljas dolog. Ez már bűn.
Az újvidéki iroda szétverése pedig a logikus következmény. És félő, hogy nem valaminek a kicsúcsosodása, hanem csupán a kezdete. A büntetőjogi felelősség nyilvánvalóan az elkövetőké, de a politikai felelősség Aleksandar Vučićot terheli. Ezért, és mindazért, ami még csak ezután következik.
El a kezekkel Gruhonjićtól, és minden újságírótól, aki a hivatását becsületesen, etikusan és a szakma szabályainak megfelelően végzi! El a kezekkel a sajtótól! El a kezekkel – mielőtt még ettől is véressé válnának.
Kókai Péter
