„Elődbe járulnék akár, de nem tudlak még egészen megnevezni. Hangod, mintha hersegne… Vagy csak a gyertya krémje? Valakit elszólítottak belőlem –” (Sziveri János) Igaz, talán ezernyi Sziveri-kép is él a ma emberében. Verseit olvasva – és akárhányszor újraolvasva – mindig valami más ragad meg bennünket, mindig valami újabb és újabb rejtett fortélyaira figyelünk fel. […]
A cikk folytatódik, de a tartalom eléréséhez PLUSZ előfizetés szükséges. Ha már van előfizetése lépjen be az azonosítójával, ellenkező esetben válasszon csomagjaink közül.
