Most, hogy a szerbiai egyetemi hallgatók hónapok óta kitartóan tüntetnek egy igazságosabb államért és egyre többen csatlakoznak hozzájuk, érdemes megemlékezni az 1965. március 7-ei Véres Vasárnapról, ami áldozatokkal írta be magát az amerikai rasszizmus történelmébe, de hamarosan elvezetett a brutális jogtiprás megállításához. Noha természetesen egészen másféleelégedetlenség halmozódott fel a mai Szerbiában, mint a kisebbségellenes amerikai Délen, tanulságok mégis leszűrhetők az akkori ellenállás sikeréből.
Elevenítsük fel a történelmi kontextust és a hatvan évvel ezelőtti eseményeket!
Alabama állam a rabszolgatartó Dél egyik legsötétebb színhelye volt – és az is maradt az amerikai polgárháború után közel száz éven át. Az 1960-as években Selma város lakosságának többsége feketebőrű, de a választók jegyzékébe felvettek 99 százaléka fehér volt, mert a helyi hatalmasságok minden ürügyet megragadtak a feketék kizárására – miközben az Egyesült Államok világszerte a kommunizmus „kísértete” ellen harcolt. Martin Luther King 1963-as Van egy álmom… c. washingtoni beszéde nyomán azonban az egész ország elkezdett odafigyelni a brutális elnyomásra.
Rendőrök állítják meg a Martin Luther King és John Lewis által vezetett felvonulókat. Véres Vasárnap Selmában, 1965. március 7. (Fotó: Spider Martin/Smithsonian)
King és a Déli Keresztény Konferencia vezetői megszervezte a selmai lakosság jegyzékbe vételét. A fehér szuprematisták válasza az volt, hogy 1965 első napjától február közepéig a békésen próbálkozók közül kétezret(!) letartóztattak. Február 18-án a közelben fehér rendőrök lelőttek egy fegyvertelen tüntetőt.
Amelia Boynton polgárjogi aktivista eszméletét veszti a selmai rendőrök brutalitása nyomán. 1965. március 7. (Fotó: Spider Martin/Smithsonian)
King és kollégái ekkor stratégiát váltottak és március 7-ére kilencven kilométeres menetelést hirdettek Montgomery-be, az állam fővárosába, hogy ügyüket előadják. Mihelyt azonban megindultak és átkeltek az Alabama folyó hídján – amely Edmund Pettus konföderációs(!) dandártábornokról, az alabamai Ku Klux Klán nagysárkányáról és a feketék jogai ellen fellépő amerikai szenátorról volt (és van mindmáig!) elnevezve –, az állami rendőrség egységei botokkal, ostorokkal és könnygázzal állították meg őket. Betörték John Lewis egyetemi hallgató (későbbi szövetségi képviselő) John Lewis koponyáját és eszméletlenné verték az 58 éves feketebőrű Amelia Boynton polgárjogi aktivistát. A brutális elnyomás képei minden tisztességes amerikait megdöbbentettek.
Véres Vasárnap a selmai hídon. 1965. március 7. (Fotó: Wikipedia)
A menet visszafordult, de két nappal később újra útnak indult. A rendőrök ismét felléptek ellenük, de King ekkor az egész tömeget letérdeltette és imára szólította, ami megakadályozta az újabb vérontást. Viszont aznap éjjel egy fehérbőrű csoport mégis kiszemelt és megölt egy Massachusettsből érkező tüntetőt.
Véres Vasárnap Selmában, 1965. március 7-én: Rendőrök verik a békés tüntetőket (Fotó: Spider Martin/Smithsonian)
Március 15-én Lyndon Johnson elnök beszédet mondott a Kongresszus mindkét háza előtt, kiállt a tüntetők jogai mellett és bejelentette a Szavazati jogról szóló törvényt. Ennek ellenére Alabama demokrata kormányzója – saját pártjának elnökével is dacolva – továbbra is ellenállt a követeléseknek és nem engedélyezte a harmadik felvonulást.
Erre azonban Johnson már cselekvésre szánta el magát. Amikor King és egyre növekvő csoportja március 21-én ismét elindult Alabama fővárosa felé, az elnök saját parancsnoksága alá vonta Wallace alabamai Nemzeti Gárdáját, kirendelte az FBI és a szövetségi marsallok csapatait és megvédte a felvonulókat. A 25 ezer főre duzzadt tömeg 25-én érkezett Montgomerybe, ahol Martin Luther King az állami törvényhozás lépcsőjén mondott beszédet a könföderációs (egykori rabszolgatartó) lobogók alatt.
„A cél, amit kitűztünk egy önmagával békében élő társadalom, egy olyan társadalom, amely szembe tud nézni saját lelkiismeretével. És az nem a fehérek társadalma lesz, és nem is a feketék társadalma, hanem az emberé mint emberé.”
Ezt a célt akár a mai szerbiai emberek is magukévá tehetnék – alkalmas behelyettesítéssel: Ne a hatalmiak és ne is az ellenzék társadalma épüljön ki, hanem az egyenrangú embereké.
A Ku Klux Klán négy tagja aznap este még egy északról érkező aktivistát meggyilkolt, aki segített a felvonulók szállításában.
Az említett törvényt ideiglenesnek szánták és addig kívánták időről időre meghosszabbítani, amíg szükség van rá. A törvény szerint ugyanis az állami és megyei választási bizottságok nem módosíthatták saját előírásaikat (amelyek alapján addig tömegesen zárták ki a színesbőrűeket a választási jogból) a szövetségi igazságügyi minisztérium előzetes hozzájárulása nélkül. Johnson ugyanis azt hitte, hogy a fehér szuprematistákat meg lehet győzni álláspontjuk tarthatatlanságáról és embertelenségéről. Barack Obama megválasztása után azonban újra szervezkedni kezdtek a szuprematisták és amikor megszerezték a képviselőházi többséget, nem voltak hajlandók meghosszabbítani a törvényt, amit aztán a konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság el is törölt.
John Lewis 34 évig volt szövetségi képviselő, és büszkén viselte a rendőrök okozta koponyatörés örökös jegyeit. 2020-ban bekövetkezett halála után róla akarták elnevezni a rossz emlékű hidat, de ő ez ellen előre tiltakozott. A történelmi emlékezet működése kiszámíthatatlan.
A tisztességes és emberséges, demokratikus társadalomért folyó harcnak sosincs vége. Tömegek részvétele nélkül az elnyomó hatalom sohasem adja meg magát – de a demokratikus politikai vezetők bátor, határozott fellépésére is szükség van. A világ másik végén, más körülmények között folytatott polgárjogi harcból is lehet meríteni tanulságot és bátorságot egyaránt.
A Véres Vasárnap 50-ik évfordulóján Barack Obama elnök (középen, fehér ingujjban, nyakkendővel), John Lewis képviselő (Obama jobbján), Michelle Obama (Lewis jobbján), Amelia Boynton (kerekes székben Obama balján) és George W. Bush korábbi elnök (jpbbról a második ingben, nyakkendővel) átkel a rossz emlékű és gonosz nevű hídon. Selma, Alabama, USA, 2015. március 7. (Fotó: Wikipedia)
