Van a Bibliában egy megrendítő történet. Dávid serege éppen egy fontos ütközet előtt állt. A katonák tele voltak reménnyel – talán ez a harc végre elhozza a változást, a szebb jövőt. Aztán ahogy közelebb értek a csatatérhez, látták, hogy az ellenség sokkal jobban felszerelt. A legtöbben megijedtek. Visszahúzódtak, olyan helyre, amit biztonságosabbnak véltek. Egy valaki azonban nem hátrált meg – Dávid egyik hadvezére a végsőkig kitartott. Fáradtan, kimerülten, de küzdött.
Ez a kép jut eszembe, amikor az elmúlt időszak az egyetemista és a tanárok munkabeszüntetésére és megmozdulásaira gondolok. Az egyetemisták és tanárok együtt próbáltak, próbálnak tenni valamit – nem csak magukért, hanem mindannyiunkért. Ők azok, akik a „frontvonalra” kiállnak, miközben a társadalom jelentős része, biztonságos távolságból, a „lövészárokból” szemléli az eseményeket.
Sokan persze vasárnaponként „kivonulnak” – posztolnak együttérző sorokat, tapsoltnak, buzdítanak. De ezek a gesztusok vajon elégségesek? Mert, akik kockáztatnak – egzisztenciát, állást, jövőt – ők nem tapsot kérnek, hanem valódi szolidaritást. A társadalomnak volt négy hónapja arra, hogy megmozduljon. Hogy vállalja a nehezebb utat is – például egy országos sztrájk formájában. Ha valóban fontos lenne a változás.
Nem elég a lövészárokból szurkolni! Mert előbb-utóbb azok, akik a fronton harcolnak, belefáradnak. Nem (csak) a fizetés hiányában, hanem abba, hogy nem érzik maguk mögött a többséget. Azt a sokaságot, akinek egyébként a hangja döntő lehetne. Akik, ha felemelnék a szavukat, valóban fordíthatnának az események menetén.
A tanárok hosszú ideig kitartottak. Elviseltek nyomást, zsarolást, pénzelvonást. De, ami igazán hiányzik, az a bátor, derekas kiállás a „csendes többség” részéről. Az a többség, amely ma is sokkal inkább nézője, mint alakítója a változásnak.
És most, amikor a frontvonal lassan kiürül, ne a tanárokat hibáztassuk, hogy nem tartottak ki még tovább. Inkább nézzünk magunkba. Már, ha tényleg fontos nekünk a változás.
Szerző: Szűcs Csaba, lelkész, Szűcs Kószó Izabella, tanár
Illusztráció – Tüntetés Szabadkán (Fotó: Nikola Lučić)
_______________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
