Mindössze egyetlen hónap választja el az egyetemfoglaló diákok két közleményének megjelenését, mégsem feszülhet nagyobb ellentmondás a mondandójuk között.

Március 9-én az elfoglalt egyetemi karok diáksága közös kiáltványban arra biztatta az embereket, hogy az egyetemista plénumokhoz hasonló módon tartsanak népi gyűléseket. A felszólítás meghallgatásra talált. Április 7-én előbb az újvidéki karok, majd pedig a niši egyetemfoglalók újabb nyilatkozatot jelentettek meg, melyben annak a kívánságuknak adtak hangot, hogy a politikai válság leküzdése érdekében szakértői kormány alakuljon. Óhajuk értetlenséget szül és zavart kelt.

Az elmúlt fél év szerbiai tüntetéseinek sikerét az adta, hogy a százezreket megszólító felvonulásokat és tüntetéseket szervező egyetemisták demokratikus módon, fórumok, tanácskozó plénumok révén szerveződnek. A plénumok biztosítják a mozgalom függetlenségét a befolyásolására törekvő szervezetek ellen. Azáltal, hogy a vita kereteit a résztvevők jelölték ki, a döntések előkészítését, lebonyolítását és a határozatok megvalósítását ők maguk vitték véghez, a külső erők szándékait sikeresen visszaverték. A közvetlen módon, azaz az emberek személyes részvételével (és nem képviselőkön keresztül) megvalósuló fórumokon így csakugyan a résztvevők nézetei és szándékai kaptak hangot (nem egyes képviselők nézetei és szándékai).

Az egyetemisták elévülhetetlen érdeme, hogy a lejáratódott ellenzéki pártokat és a hozzájuk köthető szervezeteket távol tartották a mozgalomtól. Az elmúlt esztendők tüntetéseinek végét mindig az jelentette, amikor egyes ellenzéki csoportok együttesen vagy különböző frakcióba tömörülve átvették az irányítást a tüntetések felett, s egy előrehozott választás ígéretével eltelve kisiklatták a tiltakozásokat.

Ez most nem történt meg. S erről a plénumok gondoskodtak.

Nem valami „idegen” dolgot hoztak be az egyetemisták, s nem is valami újat kellett feltaláljanak. Az 1936-os spanyolországi forradalmárok (köztük szép számmal vajdasági magyarok és jugoszlávok), az 1956-os magyarországi munkástanácsok és a 2006-tól kezdődő szerbiai, horvátországi, ausztriai és magyarországi önszerveződő egyetemista mozgalmak egyként a közvetlen demokrácia eszközéhez nyúltak. Bevett és eredményes formája ez a döntéshozatalnak és a döntések végrehajtásának, ami megadja a résztvevőknek azt az elemi élményt, hogy maguk döntsenek az őket a legsajátabb módon érintő kérdésekről. Hiszen a tanácskozás formájából következően a plénum stratégikusabb és politikailag érettebb, mint az összegyűltek egyenként, és erősebb, mint ha a résztvevők erejét egyenként összeadnánk. A fórumon megtapasztalhatni, amit csak igen ritkán: a tömeg erejét.

Mindezt figyelembe véve az egyetemfoglalók március 9-i felszólítása, hogy alapítsatok népi gyűléseket, s szerveződjetek meg a munkahelyeiteken és az utcákon úgy, mint az egyetemisták az egyetemeken: ez a javaslat és kívánság a szerbiai egyetemista mozgalmak érettségéről árulkodott. Az üzenetük nyomán szerveződött népi gyűlések ennek a hányattatott történetű országnak a legfontosabb eseményei közé számítanak. Hogy ezek az összejövetelek bizonyos esetekben nem mutattak határozott formát, suták-kezdetlegesek voltak, csak arról árulkodik, hogy egy népnek, amely nem szabad, szoknia kell, amikor valóban szóhoz jut, s amikor kivívja a szabadságát.

Mindezek tekintetében az április 7-i újvidéki és niši nyilatkozatok, melyek szakértői kormány felállítását követelik, érthetetlenek és zavart keltőek.

A „szakértői kormányzás” kevésbé demokratikus forma, mint a választások révén alakuló kormány – az utóbbi kiválasztási folyamata legalább tartalmazza annak a lehetőségét, hogy az emberek akarata érvényesüljön, még ha ez a gyakorlatban végül ritkán valósul is meg. A „szakértőket” pusztán kinevezik – ki tudja ki által meghatározott és miféle követelmények alapján. Azt hinni, hogy a „szakértők” valamilyen általános érdeket képviselnének, az egyetemisták egy részének vakságáról tanúskodik. A „szakértők” valamely nézet alapján járnak el „szakértőként“, valamely világkép irányítja őket, valamely réteg vagy osztály vélt vagy valós érdekének és megfontolásainak megfelelő gyakorlatot folytatnak. Ellentmondásos az egyetemisták nyilatkozata, akik bár – joggal – irtóznak a parlamenti politizálástól, most a parlament kezébe helyeznék a „szakértői kormány” kinevezésének jogát.

A „szakértők” nem „ártatlanok”, nem „a legjobb politikának előmozdítói“, s nem „a pluralizmus” garantálói, ahogyan az újvidéki és niši egyetemisták vélik. Tudósok és hozzáértők egy kontraszelektív színtér (a köz- és felsőoktatás) és egy végtelenül egyenlőtlen társadalom sikeres szereplői, akik jó esetben az általuk kutatott területek „szakértői” lehetnek csupán, rosszabb esetben pedig még annak sem. Ám ha még jó tudósok, jó szakemberek is, a számukra megszabott keretek között legfeljebb újratermelik a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket. A politika, azaz az életünk megszervezésének gyakorlata, teljesen más jellegű és a társadalom más szintjén helyezkedik el, mint a tudomány. Jó esetben éppen bizonyos kínzó egyenlőtlenségek felszámolását célozza.

S végezetül megfontolandó, hogy az eddigi kormányok nem megannyi „szakértő” gyülekezetei voltak? A 2000. októberi események után felállt kabinet nem volt vérprofi a privatizáció terén? A demokraták a világválság idején nem a legnagyobb szakértelemmel vezettek be megszorításokat? A munkások jogainak visszavágásában 25 év kormányai nem a leginkább hozzáértően jártak el? Az újvidéki tragédiának megágyazó törvénykezést, mely a szabályok figyelmen kívül hagyását lehetővé tette és silány épületek létrehozását eredményezte az elmúlt évtizedekben, tehát a tőkének kedvező deregulációt nem kiváló elmék cikkelyezték meg és vitték véghez? A mindenkori rezsimek nem tudorai a tüntetések szétkergetésének és az ellenállás letörésének?

Úgy hittük, az egyetemisták számára világossá vált: a november 1-jei tragédia után megfogalmazott követeléseket a kormány vagy az állami szervek képtelenek teljesíteni. Nem azért képtelenek teljesíteni, mert „korruptak”, „hazugok” vagy „erkölcstelenek” – mindez kétségkívül igaz –, hanem azért, mert a követelések teljesítése önmaguk felszámolását jelentené.

Nekünk azok mellett az egyetemisták mellett kell kitartanunk, akik a valódi változást előmozdítani képes eszközt a figyelmünkbe ajánlották.

_____________________________________________________________

Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!

A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:

  • a felugró reklámok,
  • az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
  • a mellégépelések.

A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.

Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!

U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!

Címkék: egyetemista tiltakozás plénum szakértői kormány