Ferenc pápa temetési szertartásának árnyékában diplomáciai tárgyalások is folytak Rómában az ukrajnai háborúról. DE az csak egy röpke pillanatnyi nyugalom volt a Donald Trump második elnökségének első száz napjában tomboló káosz közepette. A világsajtó ezekben a napokban tele van ennek a hagyományosan „kritikusnak” nevezett száz napnak a zűrös történetével és elemzésével. A trumpi rombolásnak volt egy pozitív következménye is, méghozzá a szomszédban: az amerikai elnök dühe, amelyet legközelebbi szövetségeseire zúdított hozzásegítette a kandai liberálisokat a választási győzelemhez – pedig Trump előtt még a hasonlóan trumpista konzervatív jelölt vezetett utcahosszal. Németországban is alakul a kereszténydemokrata—szociáldemokrata nagykoalíció: az SPD után a CDU/CSU is jóváhagyta a megállapodást. Az elmúlt napok káoszát tetőzte az Ibériai félszigeten, valamint Marokkóban bekövetkezett kilenc–tíz órás, szinte totális áramszünet. A kár becslése és az okok feltárása folyamatban van, de egyelőre kizárták a kibertámadás lehetőségét. – Átlapoztuk a világsajtót New Yorktól Tokióig és Rigától Hongkongig.
Trump második első száz napja
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja így elemez:
„Trump alkudozó diplomáciája zsákutcába jutott. Számításai különösen rosszak az ukrajnai tűzszünetről szóló tárgyalásokhoz. A republikánus elnök mégis kétségbeesetten szeretne elérni valamit a 2026 őszi félidős választásokig, amit saját külpolitikai teljesítményként mutathatna fel a választóknak.”
A New York-i (tavalyig Washingtonban működő) USA Today című liberális–konzervatív országos napilap a Trump-kormányzat hivatalba lépésének 100. napján a gazdaság helyzetét vizsgálja:
„A fogyasztói és az üzleti hangulat lehangolt. Vezető közgazdászok szerint az Egyesült Államok a recesszió szélén áll. Több millió amerikai küzd a tartósan magas benzin- és élelmiszerárakkal, miközben az egyre növekvő hitelkártya-számlák elérik a csúcsokat. A vállalkozók kétségbeesetten várnak egy következetesebb politikára, a gazdálkodók szövetségi élelmiszer-szerződései kiapadtak, és az országszerte működő nonprofit szervezetek elbocsátásokat hajtanak végre, miközben a Fehér Ház csökkenti a kiadásait. Emellett Trump vámpolitikájával kapcsolatos oda-vissza vita széles körű bizonytalanságot teremtett a gazdaságban.”
A londoni The Times című konzervatív napilap is Trump száz napját vizsgálja:
„…otthon fellengzősen és rendeletekkel uralkodott, külföldön elidegenítette a barátait és szövetségeseit, és túlságosan nagylelkű engedményeket tett olyan országoknak, amelyek nem igazán tartják szem előtt az amerikai érdekeket. Első ciklusához képest ez az első néhány hónap még gőgösebb és vakmerőbb volt. A kár nyilvánvaló. Trump vámháborúja egyensúlytalanná tette a globális gazdaságot, nyugtalanná tette a befektetőket, összeomlottak a tőzsdék, lassította a gazdasági növekedést, és elterelte a figyelmet egyik kampányígéretéről, az amerikai feldolgozóipar fellendítéséről.”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap arra mutat rá, hogy Trump veszített népszerűségéből:
„Az amerikai politikában gyakori, hogy egy amerikai elnök népszerűségi mutatói az első 100 napi hivatalba lépése után csökkennek. Az államfőknek ritkán sikerül ezt elkerülniük. A kérdés az, hogy milyen gyorsan csökken ez a népszerűség. Trump esetében ez a folyamat most nagyon gyorsan zajlott le. Kezdetben Trump kezdeményezései még egyes demokrata párti szavazók körében is pozitív visszhangra találtak – bár fenntartásokkal. Most már azonban csak egyetlen tagállam mutatja minden tizedik országos közvélemény-kutatás közül, hogy a válaszadók többsége elégedett a jelenlegi elnök teljesítményével.”
A sanghaji Wenhuibao című állami napilap ezt írja erről:
„Donald Trump második ciklusának első 100 napjában a belpolitikai konfrontáció fokozódott, a társadalmi megosztottság pedig elmélyült; a piaci káosz a globális gazdaság nagyméretű zavaraihoz vezetett, és az Egyesült Államok megítélése óriási károkat szenvedett világszerte. Ez így korszakalkotó mértékű kudarcnak nevezhető. Trump erőfeszítései a világrend lerombolására közvetlenül az Egyesült Államok globális hegemóniájának összeomlásához vezetnek.”
Ferenc pápa a béke embere volt
A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap az elhunyt pápa hiábavaló erőfeszítéseiről ír, hogy véget vessen az Ukrajna elleni orosz agressziónak:
„[…] Ferenc pápa anélkül halt meg, hogy megérte volna az ukrajnai háború végét. Ez volt az egyik legnagyobb aggodalma, amint azt utolsó nyilvános szereplésekor a Szent Péter téren is megerősítette, amikor felszólította »minden érintett szereplőt«, hogy folytassák az »igazságos és tartós béke« érdekében tett erőfeszítéseket. Gyakran azonban olyan módon fejezte ki magát, ami vitákat váltott ki, és sokan nem mindig értették meg jól – például amikor azt mondta, hogy a »NATO ugatása Oroszország határain« provokálhatta ki az orosz inváziót. Beleegyezett abba, hogy elutazik Kijevbe és Moszkvába, de végül egyik fővárosba sem látogatott el, bár Zelenszkijjel háromszor is találkozott. […) Távozásakor a konfliktus megoldása még mindig távolinak tűnik – Donald Trump ígéretei ellenére. […] Tegnap azonban nyilvánosságra került több dokumentum a Párizsban és Londonban folyamatban lévő tárgyalásokról, amelyekben az ukrán tárgyalók először fontolgatják területük egyes részeinek átengedését Oroszországnak. A legnagyobb megtiszteltetés, amit Ferenc pápának adhatnánk, az lenne, ha ez véget vethetne a háborúnak. És talán most, egy lehetséges békemegoldás pillanatában, Ukrajna jobban megérti majd az argentin pápa pragmatikus álláspontját.”
A békének több kell, mint egy temetési diplomácia, írja a Neue Zürcher Zeitung am Sonntag című liberális napilap vasárnapi száma és így kommentálja Trump és Zelenszkij vatikáni beszélgetését:
„Nyolc héttel azután, hogy Volodimir Zelenszkijt kirúgták a Fehér Házból – ami példátlan diplomáciai botránynak számít –, az ukrán elnök ismét Donald Trumppal ült szemben. Egyedül, szemtől szemben, 15 percig egy kárpitozott széken a római Szent Péter-bazilikában. Vajon jobban ment most a beszélgetés a két férfi között? Látszólag. Zelenszkij »nagyon szimbolikusnak« és »potenciálisan történelminek« nevezte ezt a beszélgetést, a Fehér Ház pedig »nagyon produktívnak«. Egy dolog azonban biztos: további diplomáciára lesz szükség ahhoz, hogy az ukrajnai háború közelebb kerüljön a rendezéshez. És intenzívebb tárgyalásokra, mint amit az úgynevezett temetési diplomácia lehetővé tett, ami a szombati római találkozót eredményezte.”
Előrehozott választások Kanadában
Donald Trump megnyerte a liberálisoknak a kanadai választást, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Óriási fordulatokkal teli év után negyedszerre újrázott a Liberális Párt Kanadában, Mark Carney folytathatja munkáját miniszterelnökként az ország élén. Carney csupán márciusban került a pozícióba, miután Justin Trudeau január 6-án bejelentette, lemond miniszterelnöki és pártelnöki tisztségéről. Ugyanakkor a szavazatszámlálás végéhez közeledve kiderült, hogy a miniszterelnöknek várhatóan kisebbségi kormánya lesz. Legalábbis a BBC közép-európai idő szerint este tíz óra körül arról számolt be a CBC kanadai rádióra hivatkozva, hogy a jelenlegi állás szerint a liberálisok 169, a konzervatívok pedig 142 helyet szereznek a parlamentben, az Új Demokrata Párt (NDP) várhatóan hét, a Bloc Québécois, azaz a Quebeci Blokk 22, a Zöld Párt pedig egy helyet kap. Ezek alapján a liberális párt három hellyel kevesebb mandátumhoz jut, mint amennyi a többséghez kellene. [A végeredményhez közeledve a mandátumok száma így alakulhat: 168–144–23–7–1 – szerk. megj.]
Mark Carney a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy gazdasági és biztonsági partnerségre lehet szükség az Egyesült Államok és Kanada között, de – hangsúlyozta – ez csak »a mi és nem az ő feltételeik szerint« valósulhat meg. Hozzátette, csak akkor látogat Washingtonba, ha »komoly megbeszélésre« kerülhet sor, amely tiszteletben tartja Kanada szuverenitását.
Eközben azonban a jelek szerint Donald Trumpot nem hatják meg a keményebb szavak. A Fehér Ház ugyanis úgy reagált Mark Carney győzelmére, legalábbis Anna Kelly sajtótitkár-helyettes közlése szerint, hogy »a választás nem befolyásolja Trump elnök azon tervét, hogy Kanadát Amerika dédelgetett 51. államává tegye.« További információt nem adtak, így Washingtonban a kereskedelemről és a vámokról folytatandó tárgyalásokról nem kívántak tájékoztatást adni. Miközben a kanadaiak hétfőn az urnákhoz járultak, Donald Trump saját közösségi platformján azt írta, hogy inkább rá kellene szavazniuk, és 51. államként a felére csökkenhet az itt élők adója, a világ legmagasabb szintjére növekedhet Kanada katonai ereje, és megnégyszerezhetik a vállalkozások jövedelmezőségét. Mindezt az amerikai elnök szerint nulla adókkal és vámok nélkül.”
A hongkongi székhelyű, állami tulajdonban lévő Ta Kung Pao című napilap a következőket feltételezi:
„Végső soron az amerikai elnök, Trump agresszív vámpolitikája és Kanada 51. államként való annektálásával kapcsolatos ismételt fenyegetése által kiváltott Amerika-ellenes hangulat volt a választások döntő tényezője. Így a választók figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a liberálisoknak eddig nem sikerült megoldaniuk az ország mélyen gyökerező gazdasági problémáit.”
Az új német koalíció
A CDU is jóváhagyta a koalíciós megállapodást az SPD-vel és kinevezte minisztereit, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Hétfőn Friedrich Merz, a CDU vezetője több, gazdasági tapasztalattal rendelkező minisztert is bemutatott kormánya leendő tagjaiként. A Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztériumot a jövőben Katherina Reiche (CDU) fogja vezetni, aki legutóbb az Eon Csoporthoz tartozó Westenergie vállalatot vezette. Karsten Wildberger, a Media Markt és a Saturn elektronikai áruházairól ismert Ceconomy kiskereskedelmi holding korábbi vezérigazgatója az új Digitalizációs és Állami Modernizációs Minisztériumot fogja vezetni. Ő ugyan nem CDU-párttag, de egy, a CDU-hoz közel álló üzleti szövetség tagja.
Johann Wadephul, a CDU politikusa külügyminiszter lesz, az oktatási miniszter pedig Karin Prien. A CSU Alexander Dobrindtot jelölte belügyminiszternek. Merz hétfő reggel a pártbizottságokban kijelentette, hogy Jens Spahnt fogja javasolni a CDU/CSU parlamenti csoportja új elnökének a Bundestagban. Dennis Radtke, a CDA [Christlich-Demokratische Arbeitnehmerschaft azaz Kereszténydemokrata Munkásszövetség] elnöke bírálta Merzt, amiért nem nevezett ki egyetlen CDU-minisztert sem a Munkásszövetségből. »Ez Adenauertól Merkelig soha nem történt meg« – mondta Radtke.
Egy berlini CDU pártkonferencián a 160 küldött egyértelmű többsége jóváhagyta az SPD-vel kötött koalíciós megállapodást. Merz korábban megígérte, hogy »politikaváltást« kezdeményez. »Összességében nem volt és ma sincs eufória« – mondta Merz hétfőn a CDU szövetségi bizottsága előtt a megállapodásra adott reakciókkal kapcsolatban. Merz elismerte, hogy megérti az új adósságpolitikával kapcsolatos elégedetlenséget. A nemzetközi helyzetre való tekintettel azonban szerinte erre szükség van. A Bundestag várhatóan május 6-án fogja megválasztani Merzt kancellárnak.
[…] Míg több Zöld miniszter is sok sikert kívánt a kijelölt kereszténydemokrata utódjainak, a Baloldali Párt vezetője, Ines Schwerdtner bírálta az CDU/CSU csapatát. A kabinet szerinte »átlagos politikusok, elcsépelt menedzserek és lobbisták olvasztótégelyévé« válik – mondta Ines Schwerdtner hétfőn Berlinben.”
A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap a következő találgatásokat teszi közzé:
„Az a tény, hogy Johann Wadephul külügyminiszter lesz a következő kormányban, nemrég vált világossá: a leendő külügyminiszter meglátogatta leendő kollégáit Lengyelországban, Franciaországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában, tehát abban a négy országban, amelyek a jelenlegi globális helyzetben kulcsfontosságúak Európa Oroszország, az USA és Kína felé vezető útján. Mivel a veszély nagy, és az idő sürget, a leendő külügyminiszternek előre kell megvitatnia a főbb irányvonalakat, hogy hivatalba lépése után azonnal elkezdhesse a munkát. A német külpolitikára váró feladatok herkulesiek.”
Áramszünet Délnyugat-Európában és Marokkóban
A végén pedig kitérünk a Spanyolországot, Portugáliát, Délnyugat-Franciaországot és Marokkót érintő áramszünetre, amiről a madridi El Paíz című közép-baloldali napilap így ír:
„Míg a legfontosabb kérdések továbbra is megválaszolatlanok, minden szereplő védekező álláspontot vett fel a felelősségre vonás veszélye miatt. Az első hipotézis, amelyet a Red Eléctrica hálózatüzemeltető állított fel, a napenergia állítólagosan alacsony megbízhatóságára összpontosított. Ha azonban ezt a sebezhetőséget már azonosították volna, azonnal műszaki megelőző intézkedéseket kellett volna tenni.”
A lisszaboni Jornal de Negócios című gazdasági és pénzügyi napilap így vélekedik:
„Nem a felelősök hibáztatása a lényeg, hanem az, hogy megakadályozzuk az ismétlődést – elvégre semmilyen kivételes jelenséget nem lehet azonosítani ennek a példátlan áramkimaradásnak az okaként. El kell azonban ismerni, hogy a hálózat üzemeltetői végül kielégítően reagáltak egy olyan helyzetre, amely még nagyobb káoszt okozhatott volna, miközben a politikusok a folyamatban lévő választási kampányra használják fel az esetet. A miniszterelnök független műszaki vizsgálóbizottság felállítását javasolta, de az csak a május 18-i parlamenti választások után kezdheti meg munkáját. Ez korlátozhatja a politikai károkat – és azzal a kockázattal jár, hogy az eset eltűnik a kollektív emlékezetből.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
