Először dorult elő a Német Szövetségi Köztársaság történetében, hogy a választásokat megnyerő kancellárjelölt – Friedrich Merz – elbukott a Bundestag első szavazásán. Második próbálkozása azonban sikerrel járt. Nagy megkönnyebbülés az új koalíció számára, de az okozott károk megmaradtak. Ezt csak jó munkával lehet helyrehozni.
Nagy pofon Friedrich Merz-nek, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Meglepetés történt a német kancellárválasztáson: Friedrich Merz nem szerezte meg a szükséges szavazatszámot a kancellárrá való megválasztásáról szóló voksolás első fordulójában a német parlamentben. A Bundestag 630 tagjából csak 310-en szavaztak a CDU vezetőjére a titkos szavazáson, hat vokssal maradt el az abszolút többségtől. Mindez azért is nagy kudarc számára, mert a koalíciós partnerek, a keresztény uniópártok, a CDU/CSU és az szociáldemokrata SPD együttesen 328 mandátummal rendelkeznek a törvényhozásban, tehát 16-an nem szavaztak rá. Ez mindenképpen újdonság a német történelemben: még soha nem bukott meg egy kijelölt kancellár a Bundestag első fordulójában a koalíciós partnerek közötti sikeres koalíciós tárgyalások után.
Az Alaptörvény 63. cikke rendelkezik ilyen helyzetekről. Ennek értelmében »Ha a jelöltet nem választják meg, a Bundestag a szavazástól számított 14 napon belül ismét választást tarthat a szövetségi kancellár személyéről a képviselők több mint felének támogatásával.«
Amennyiben Merz úgy látja, hogy a szavazás második fordulója sikerrel járhat, bármikor újra indulhat. A kéthetes időszakon belül tetszőleges számú szavazólap lehet különböző jelöltekkel. De minden esetben legalább 316 szavazatos abszolút többségre van szükség. Ha senki sem ér el ennyi támogató szavazatot, akkor ezt követően már egyszerű többség is elég lehet a kancellár megválasztásához.
Amennyiben a megválasztott kancellár megkapja a szükséges többséget abszolút többséggel, a szövetségi elnöknek a választástól számított hét napon belül ki kell neveznie. Egyszerű többséggel történő választás esetén azonban a szövetségi elnök hét napon belül akár feloszlathatja a Bundestagot, és új választást írhat ki.”
Merz-et második próbálkozásra választották meg, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A Bundestag kedden délután a második fordulóban Friedrich Merz-et választotta szövetségi kancellárnak. A CDU vezetője titkos szavazáson 325 igen szavazatot kapott, kilenccel többet a szükségesnél. 289 képviselő szavazott ellene. Egy tartózkodás és három érvénytelen szavazat volt. »Elnök asszony, köszönöm a bizalmát, és elfogadom a döntést« – mondta Merz Julia Klöcknernek (CDU), a Bundestag elnökének. Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök ezután hivatalosan is kinevezte Merz-et szövetségi kancellárnak a Bellevue-palotában. Ezt követően a szövetségi miniszterek is letették az esküt.
Az első kabinetülés kedd estére volt kitűzve. Merz első külföldi útja kancellárként szerdára várható, Párizsba és Varsóba. Az elsők között német politikusok és számos állam- és kormányfő gratulált neki, köztük Emmanuel Macron francia és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, valamint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.
[…] A CDU/CSU és az SPD koalíciós frakcióknak együttesen 328 mandátumuk van a parlamentben. Az első szavazási forduló után a CDU/CSU és az SPD – a Zöldekkel és a Baloldallal folytatott széleskörű konzultációkat követően – megállapodott abban, hogy kedden másodszor is megpróbálják megválasztani Merz-et a kancellári posztra. Az AfD kivételével minden parlamenti csoport indítványozta a határidő lerövidítését, amelyet az eljárási szabályzat előír. Ezt egyhangúlag elfogadták, az AfD szavazataival együtt.
Az, hogy ki volt a felelős Merz első kísérletének kudarcáért, nem volt azonnal világos. A találkozó előtt a CDU/CSU és az SPD kijelentette, hogy minden képviselőjük jelen lesz. Pártforrások szerint Lars Klingbeil, az SPD vezetője az első szavazási forduló után azt nyilatkozta, hogy »a legkisebb jele sem volt annak, hogy az SPD ne kötelezte volna el magát teljesen«. A tagok egyértelmű szavazata a koalíciós megállapodásról felhatalmazást jelent a parlamenti képviselőcsoport számára. »És ez a csoport betartja az ígéretét. Számíthatnak ránk« – hangsúlyozta.
[…] Az AfD elégedettségét fejezte ki az első forduló kudarca után és új választásokat követelt. Merz megkapta a machinációiért és a »szörnyű választási csalásért« a nyugtát, mondta az AfD parlamenti csoport első parlamenti vezetője, Bernd Baumann. Alice Weidel, az AfD vezetője »választási csalónak és hazugnak« nevezte Merz-et. Már most látszik, mennyire instabil lesz a leendő kormány. Merz »lassú halálát« most kell megállítani, és a kancellárjelöltnek meg kell nyitnia az utat az új választások előtt.”
A malmöi Sydsvenskan című független liberális napilap kiemeli:
„A család jelen volt, készen állt az ünneplésre. De aztán jött a durranás. Ez történelmi jelentőségű, mert még soha nem fordult elő, hogy egy kancellárjelölt megbukna az első szavazási fordulóban. A szavazásokat inkább formalitásnak tekintik. Az egész dolog ugyanolyan felháborító volt, mint amennyire váratlan. Ez megaláztatás volt Merz számára, mielőtt még hivatalba lépett volna. A mandátuma most az első naptól fogva kérdéses. A dolgok aligha mehettek volna rosszabbul Merz számára.”
Az oslói Verdens banda című bulvárlap is a történteket elemzi:
„A berlini politikai bizonytalanság rossz Európának. Egy erős és liberális német demokrácia kulcsfontosságú ellensúly Putyin agressziójával és Trump politikai egyéni erőfeszítéseivel szemben. A német választók nincsenek meggyőződve arról, hogy Merz a megfelelő ember ezekre a fontos feladatokra. Neki kell helyrehoznia a tegnapi károkat; kevés elismerésnek örvend a közvélemény-kutatásokban. Az első napja kancellárként minden volt, csak nem meggyőző – még sokat kell bizonyítania.”
A prágai Lidové Noviny című konzervatív napilap is megjegyezte:
„Ez nem jelenti azt, hogy Merz-et leírták. Kedded délután már meg is nyerte a második fordulót. De ez a szimbolikus káosz rögtön a kezdetén mindenképpen árnyékot vet rá, a koalíciójára és az új német kormányra.”
A zürich Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap pedig így vélekedik:
„Merz saját pártján belüli ellenfelei felelőtlenül játszottak a német demokrácia stabilitásával az első szavazási fordulóban. Már fél év telt el az előző koalíció összeomlása óta, és nemcsak Németország várt egy életképes kormányra. Egész Európa várt rá. De Németországban is hatalmas tét forog kockán.”
A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap a következőket írta az első fordulós vereségről:
„Ez még soha nem történt meg a Német Szövetségi Köztársaságban. De legalább a reakció ismerős volt. Mert a szavazási vereséget »nemzeti válságként« és »Németország katasztrófájaként« felhajtani tipikusan német dolog. Ez egy kollektív hiperventilláció kifejeződése. Ez az állítólagos német »nemzeti válság« végül csupán hat órán át tartott, amikor Merz-et a második próbálkozása során megválasztották.”
A moszkvai Kommerszant című liberális gazdasági napilap a CDU-n belüli nehézségekre is emlékeztetett:
„Merz-nek csak harmadik próbálkozásra sikerült elnyernie a CDU elnöki posztját, személyes népszerűsége csak lassan emelkedett. Régimódi konzervativizmussal, a közigazgatásban szerzett tapasztalat hiányával, makacssággal és nem mindig kontrollált érzelmekkel vádolták. Az AfD-vel együtt szavazott a bevándorlási törvények szigorítására irányuló kezdeményezésekről, és azzal vádolták, hogy ez a jobboldali populistákat körülvevő »tűzfal« áttörésének kísérlete. A Merz-cel szembeni ellenállás utolsó akkordja a hétfői első szavazási fordulóban elszenvedett kudarc volt. Annak ellenére, hogy végül minden jól alakult, és Merz megkapta a rég áhított kancellári széket, a kancellári hivatalba való bejutása nem voltdiadalmenet. A »kis« koalíció parlamenti többsége látszólag törékeny.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja erre figyelmeztet:
„Az incidens azt mutatja, hogy a fekete–vörös koalíció de facto egy kisebbségi kormány, amelyet nagy kérdőjel jellemez, és valószínűleg a jövőben az ellenzéki Zöldek segítségére lesz szüksége.”
A londoni The Guardian című független napilap így ír erről:
„Merz úr konzervatív pártfogói és a szociáldemokraták közötti szövetséget nagykoalíciónak nevezhetik, de a gyakorlatban ez egy nagyon szerény megállapodás – és nincsenek reális alternatívák, ha felbomlik. Tartunk egy mérgező spiráltól: ahogy a centrista pártok támogatottsága csökken, kénytelenek egyesülni – ami megerősíti azt a felfogást, hogy egyetlen blokkot alkotnak, amely elhárít minden olyan törekvést, ami az átlagszavazók valós igényeit célozza meg, és ehelyett a nem kielégítő kompromisszumok útját követi. Ez viszont tovább ronthatja e pártok támogatottságát és arra késztetheti a választókat, hogy azt gondolják, csak a szélsőjobboldal kínálja a változás egyetlen valódi lehetőségét. Ez nemcsak Németországban történhet meg, de Németország történelme különösen ijesztővé teszi ezt.”
Németország Franciaországgal való kapcsolatáról a párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap ezt fejti ki:
„Több mint három évvel az ukrajnai orosz invázió kezdete után Merz kettős fenyegetéssel néz szembe: a keleti szárnyon háborúval és a nyugatin az Egyesült Államok elidegenedésével. Ugyanakkor a szabadkereskedelem, amelyre az európai projekt épül, kérdéses. Az öreg kontinens jövője most részben a francia–német Macron/Merz duó kezében van. »Mindketten történelmet akarnak írni« – jegyezte meg egy diplomata. Ezért nagyok az elvárások a szerdai találkozóval kapcsolatban. A párizsi és berlini csapatok már hetek óta dolgoznak az esemény jelentőségét kiemelő bejelentéseken.”
A pekingi Xinjingbao című állami napilap így ír:
„Bár ez egy kezdeti keserű kudarc, de ha az új kormány még a bukás előtt be tudja bizonyítani sikeres munkáját, Merz képes lesz megszabadulni a megbélyegzéstől. Az új kancellárt üzletbarátnak tartják, és valószínűleg keményebb álláspontot fog képviselni a bevándorláspolitikában, mivel úgy véli, hogy ez az egyetlen módja a szélsőjobboldali felemelkedés megállításának. Szorgalmazta a Washingtontól való függőség megszüntetését és az európai autonómia előmozdítását is. Az új kormányfőnek azonban mindenekelőtt sikeresen fel kell lendítenie a gazdaságot az energiaárak és a feldolgozóipar egyéb súlyos terheinek csökkentésével. Akkor a német közvélemény visszanyeri a bizalmat a kormányban.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
