Kétnapos volt csak a konklávé, amelynek végén csütörtökön új pápát választott a Katolikus Egyház Robert Francis Prevost chicagói származású perui bíboros személyében. Az első észak-amerikai pápa egyházszemléletét nagyban elemzi a világsajtó, amit legközelebbi lapszemlénkben foglalunk majd össze.
A német kancellárválasztás továbbra is téma maradt, de mi arról már beszámoltunk, így arra nem térünk vissza. Viszont azon túl is „német témáktól” hemzsegnek a nagy lapok: ilyen az AfD szélsőségesként való besorolása, ami ellen a párt bírósághoz fordult. A német törvényeken alapuló megbélyegzést bel- és külföldön egyaránt bírálják, ám Németország nem „rejtett zsarnokság”, hanem alkotmányos állam, hiába van más véleményen az amerikai vagy a magyar külügyminiszter. A németek tapasztalatból tudják, hogy idejében kell fellépni a szélsőségek ellen. Kiváló alkalom erre a második világháború befejezésének 80-ik évfordulója, amit különböző országokban május 8-án, 9-én vagy 13-án ünnepelnek, de az 1945. szeptember 2-ai japán fegyverletétel is annak számít .
Ausztráliában (sőt a Vatikánban is) Trump-ellenes jelölt győzött a parlamenti választásokon, akárcsak Kanadában. Eddig Románia az egyetlen, ahol a megismételt elnökválasztás első fordulóját egy magyarellenes trumpista jelölt, George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség elnöke nyerte. – Átlapoztuk a világsajtót Tallinntól Zaragozáig és New Yorktól Pekingig.
A II. világháború vége
A Zaragoza-i El Periodico de Aragón című progresszív napilap ezt jegyzi meg erről:
„Sok minden megváltozott 1945 óta, amikor az Egyesült Államok jelentősen hozzájárult a nácizmus legyőzéséhez, elindította a transzatlanti szövetséget és létrehozta a Marshall-tervet. Donald Trump Fehér Házba való visszatérésével a kapcsolatok gyorsan megváltoztak, és Putyin bejelentett fenyegetése, valamint a szélsőjobboldal felemelkedése több országban bizonytalan légkört teremt. Valódi fenyegetések leselkednek általában a globális stabilitásra és különösen Európa jövőjére, amint azt az ukrajnai háború is mutatja.”
A londoni The Times című konzervatív napilap ezt állapítja meg:
„A külföldön zajló erőszakos konfliktusok ellenére fontos megjegyezni, hogy az akkori remények egy jobb világról nagyrészt valóra váltak. Bár a letűnt idők iránti nosztalgia divatos lehet, az élet Nagy-Britanniában 2025-ben – minden olyan mutató alapján, mint az egészség, a jólét, a tudás, a tolerancia és a személyes szabadság – mérhetetlenül jobb, mint 1945-ben volt. A katonák akkor megmentették a szabad világot egy brutális zsarnokságtól. Sem az elesettek áldozata, sem a túlélők optimizmusa nem volt hiábavaló.”
A Wehrmacht kapitulációjának évfordulóját csendes emlékezéssel és éberséggel kell megünnepelni, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„80 évvel ezelőtt elhallgattak a fegyverek a frontokon. De a haldoklás sok helyen folytatódott. A német Wehrmacht feltétel nélkül megadta magát. De több százezren harcoltak tovább – a Kurlandkesselől az atlanti erődítményekig, a Berlint védő Waffen-SS francia önkénteseitől kezdve az öngyilkos pilótákig, akik jelentős számban jelentkeztek önkéntesként az ellenséges bombázók lelövésére. Számtalan gyermek, nő és férfi halt meg menekülés közben szárazföldön és tengeren, valamint a belvárosok elleni célzott szövetséges légitámadások során.
A felfoghatatlan terrorrendszer, amely még saját polgárait is szisztematikusan megölte, hirtelen véget ért, de Keleten ezt egy másik zsarnokság váltotta fel. A néha fanatikus, végsőkig tartó küzdelem katonai kapitulációval ért ugyan véget, de figyelemre méltó módon alig volt nyoma gerillaháborúnak vagy ellenállásnak a győztes hatalmakkal szemben, akik megszállták Németországot, de nem annektálták.
A lerombolt földterület továbbra is létezett. És az életben maradt civil lakosság tekintetében sem volt igazán nulladik óra. Így május 8-án elkezdődött a hihetetlen sikertörténet – a szó szerinti és erkölcsi romokból egy demokratikus, alkotmányos, szövetségi, majd később újraegyesült ország emelkedett ki, amely ismét a nemzetközi közösség megbecsült tagja.
Nem meglepő, hogy az első években, évtizedekben nem helyeztek különösebb hangsúlyt a visszatekintésre, a saját bűntudattal való megküzdésre. A tekintet előre irányult. Később az ember nem tudta, vagy nem akarta elismerni, hogy minek volt részese az alatt a hat év alatt, ameddig a háború tartott.
Miután évekig küzdöttünk a szörnyű múlttal, ma az elért eredményeket belülről és kívülről ismét veszély fenyegeti, és azok eloszlatása nem a május 8-i felszabadulási ünnepségekben rejlik. A győztesek nem akarták felszabadítani Németországot, és eleve nem is akarták megállítani az európai zsidók és bárki tömeges lemészárlását, akiket a rezsim méltatlannak ítélt az életre – csak le akarták győzni az ellenségüket.
Minden ország megünnepelheti a hitleri Németország felett aratott győzelmét. Németországnak azonban nem szabadna – még akkor sem, ha néhány tartomány ezt már megtette – folytatnia az orosz felszabadítási narratíva terjesztését, amelyet jelenleg az ukrajnai gyilkos háború igazolására használnak, amelyet Moszkva állítása szerint a »nácik« kezéből szabadít fel.”
Parlamenti választások Ausztráliában
Ausztráliában a Munkáspárt egyértelmű fölénnyel nyerte a parlamenti választásokat a liberálisok előtt. A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap ezt politikai fordulópontnak tekinti:
„A Liberális Párt, amely megalapítása óta közel 50 éve van hatalmon, árnyékává vált korábbi önmagának. Vezetőjük, Peter Dutton ostoba döntése, hogy felugrott Donald Trump szekerére, ugyanolyan kiszámítható volt, mint amennyire végzetes. Dutton megpróbált meghátrálni, de erre már túl késő volt. Az ausztrálok ugyanazt a sorsot szánták neki, mint Trump kanadai emberének, a Konzervatív Párt vezetőjének, Pierre Poilievre-nek, és elutasították.”
„Ennyit a globális MAGA mozgalomról” – jegyzi meg a New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap a MAGA mozgalom (Make America Great Again) ausztrál változatáról:
„Két héten belül másodszor tolódott el politikailag balra egy nyugati demokrácia. Ez is példa arra, hogy Trump vámsokkjának és a szövetségesek elleni retorikai támadásainak sokkal nagyobb következményei vannak, mint pusztán gazdasági.”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap is úgy véli, hogy:
„… a »Kanada-effektus« átterjedt az ausztrál kontinensre. Ahogy a kanadaiak megválasztották azokat, akik a leginkább ellenezték Trump vámpolitikáját, az ausztrálok egy olyan politikai erőt választottak meg, amely a trumpizmus ellenzőjeként pozícionálja magát – vagy inkább a trumpizmus ausztrál változatának ellenzőjeként.”
Romániai elnökválasztás
A tallinni Postimees című konzervatív napilap szerint:
„Trump hatása itt is érezhető volt, bár másképp. Novemberben az első próbálkozáson a szélsőjobboldali Călin Georgescu győzött, de az eredményt Oroszország támogatása miatt érvénytelenítették. Ez a döntés felháborodást váltott ki, amit J. D. Vance, az Egyesült Államok alelnöke is átvett. Georgescu tegnap nem tudott részt venni a választáson, de az ideológiailag hozzá legközelebb álló jelölt, George Simion elsőként futott be. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok politikája hatással van más országok választásaira.”
A bukaresti Libertatea című bulvárlap a következőket írja erről:
„Ezen a választáson sok minden másként alakult, mint korábban: az első helyezett George Simion és Nicușor Dan között 20 százalékpont a különbség, ami nagyon nagy. Továbbá mindketten rendszerellenes jelöltek. Alapvetően csak külpolitikában különböznek, konkrétabban az EU-val, a NATO-val és Oroszországgal fenntartott kapcsolataikban. Az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokat tekintve mindketten Trump támogatói közé sorolhatók. A második forduló május 18-án lesz. Ez megmutatja, mennyire ragaszkodnak a románok az EU értékeihez – vagy pontosabban az ország fejlesztésére szánt pénzhez. A második fő kérdés az lesz, mennyire félnek a románok Oroszországtól. Meglátjuk, hogyan alakulnak az érzelmek. De ha az Európa-pártiak Nicușor Dan győzelmében reménykednek, akkor további millió szavazót kell meggyőzniük.”
Rubio túlzó kritikája
A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap túlzónak tartja az amerikai külügyminiszter kritikáját, hogy Németországban szélsőjobboldali pártnak nyilvánították az AfD-t:
„Meglepő lett volna, ha az amerikai kormány hallgatott volna az AfD jobboldali szélsőségesként való besorolásáról. Különösen Vance alelnök fejezte ki szimpátiáját korábban a párt és más európai jobboldali populista mozgalmak iránt. A Fehér Ház valószínűleg az EU gyengítésére szolgáló eszköznek tekinti majd őket, ami különösen az elnök számára fontos. Az, hogy Trump gratulált a CDU/CSU februári választási győzelméhez, nem feltétlenül jelent sokat. Bonyolult viszonya Németországhoz (és annak autóihoz) közismert.
Rubio külügyminiszter durván eltúlozta az ügyet, amikor a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal döntését »rejtett zsarnokságnak« nevezte. Németország alkotmányos állam, és a hatóságnak törvényi felhatalmazása van. Ez azonban nem a legnagyobb ellenzékké váló párt politikai kezelésére vonatkozik, és a hivatal szerény sajtóközleménye biztosan nem elegendő ahhoz, hogy messzemenő döntéseket hozzon. Ami az AfD szavazóit aggasztja, azt nem lehet a párt betiltásával megszüntetni. Nem sokban különbözik az Egyesült Államoktól vagy a Nyugat más részeitől, hogy a migrációt és a társadalmi liberalizációt a kontroll, a haza és a hagyományok elvesztéseként élik meg. A német politikusoknak is meggyőzőbb válaszokat kell találniuk erre, mint korábban.”
A milánói Corriere della Sera című történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz liberális napilap hasonló állásponton van:
„Vitathatatlan, hogy a párt minden okot nyújt arra, hogy szélsőségesnek minősítsék. Vezető politikusai, Alice Weideltől kezdve, szándékosan folytatták a radikalizálódást. De sem egy hírszerzési jelentés, sem a Bundestagban való marginalizálódásuk nem fogja legyőzni az AfD-t. Az új kormánykoalíció konkrét válaszai nélkül a közvélemény aggályaira és félelmeire, különösen az illegális bevándorlással kapcsolatban, nehéz lesz megállítani az AfD beáramlását. Ez elsősorban az SPD számára jelent próbatételt, amely úgy tűnik, elszántan próbálja lelassítani az új pénzügyminisztert [Lars Klingbeil] ebben a kérdésben.”
A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap az AfD betiltásáról szóló vitával foglalkozik, miután a pártot a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal egyértelműen jobboldali szélsőségnek minősítette:
„Már most világossá válik, hogy mind a CDU/CSU-n, mind az SPD-n belül eltérő nézetek vannak az AfD esetleges betiltásával és azzal kapcsolatban, hogy hogyan bánjanak a jövőben ezzel a populista ellenzéki párttal. Merz számára ez a pestis és a kolera közötti választás, mert egyrészt az AfD folyamatos megbélyegzése segít abban, hogy továbbra is áldozatként ábrázolja magát. Másrészt azonban nem akarják megismételni az 1933-as hibát, amikor a náci párt kizárásának vége után Hitler egy szempillantás alatt felforgatta az egész rendszert. Minél inkább jobboldali szélsőséges ideológiát vall az AfD, annál nehezebb teljesen normális pártként beállítani magát.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
