Csak kenyérre, egy kilogramm csirkehúsra, tíz tojásra, tejre, olajra és cukorra több mint ezer dinárt kell elkülöníteni Szerbiában. Ha ehhez hozzáadjuk a gyümölcsöt, zöldséget, tisztítószereket, akkor eljutunk oda, hogy a szerbiai polgárok a jövedelmük csaknem felét élelemre költik, mutat rá cikkében az Insajder.
A hivatalos statisztikák szerint az élelmiszerre fordított költségek aránya Szerbiában meghaladja a 40 százalékot az átlagfizetéshez viszonyítva – ez a legmagasabb arány a régióban.
A belgrádi lakosok, akikkel az Insajder beszélt, azt mondják, hogy a pénzük legnagyobb része kizárólag élelemre megy el.
„Minden nap egyre drágább az élelmiszer. Semmit sem tudok megtakarítani, minden elmegy élelemre” – mondta egy belgrádi lakos.
Egy belgrádi nő kiemelte, hogy biztosan a fizetésének a felét élelemre költi, mert négytagú családja számára havonta 60.000–70.000 dinár szükséges.
„A kereskedők mondjanak le a hasznuk egy részéről, és csökkentsék kicsit az étvágyukat” – üzente.
Egy másik belgrádi lakos szerint a fizetés nagy része élelemre és számlákra megy el.
„A gyerekkel kapcsolatos kiadásokra is sok megy el, így alig marad valami megtakarításra. A hentesnél minden nagyon drága, és ha halat szeretnél enni, az még drágább” – tette hozzá.
Aleksandar Milošević, a Nova Ekonomija szerkesztője elmagyarázza, hogy a gyakorlatban az, hogy a szerbiai polgárok több mint 40 százalékot költenek élelemre, azt jelenti, hogy másra nem is marad pénzük.
„Ez nem azt jelenti, hogy mi jobban étkezünk, vagy hogy mások rosszabbul, hanem egyszerűen azt jelenti, hogy nekünk a rendelkezésünkre álló pénzből nagyon sokat kell élelemre költenünk, és minden másra nagyon kevés marad” – mondja Milošević.
Elmondása szerint ez nem azt jelenti, hogy 60 százalék megmarad, mert azt elviszik más fix költségek.
„Kifizeted a lakbért vagy a lakáshitelt, az üzemanyagot, közlekedést, villanyt, fűtést. Ezek az alapdolgok, amiket muszáj fizetni. És ha ehhez hozzáadjuk ezt a 40 százalékot, akkor nagyon-nagyon kevés marad arra, amit életnek hívunk” – teszi hozzá.
Milošević szerint Szerbiának „sokkal hatékonyabb termelésre van szüksége, és fel kell számolni a kartelleket, ahol azok léteznek.”
A megoldás nem lehet az olyan időszakos akció, mint a „Jobb ár” kampány vagy a kiskereskedelmi láncok bojkottja, mert ezek hatása rövid távú – tette hozzá.
„Ezek az akciók rövid távon eredményt hozhatnak egy szűk termékkörben, épp azért, mert a gyártók és kereskedők tudják, hogy két-három hónap múlva minden visszatér a normál kerékvágásba, és így ezt a költséget képesek elnyelni” – zárta gondolatait.
Dejan Šoškić, a belgrádi Közgazdasági Kar professzora szerint a kulcskérdés az, hogy a fizetésből mennyi árut és szolgáltatást lehet vásárolni.
„Az élelmiszerüzleteink a legdrágábbak a régióban. Ez paradoxon, tekintettel arra, hogy mi vagyunk a legnagyobb élelmiszertermelők és a Nyugat-Balkán legnagyobb gazdasága. Ez önmagában komoly problémákról árulkodik a gazdasági rendszerünkben, például a nem megfelelő gazdaságpolitikáról és a piac monopolizáltságáról. Az a tény, hogy lakosaink jövedelmük mekkora részét költik élelemre, különösen beszédes abból a szempontból, mennyire haladtunk előre életszínvonal tekintetében, és mennyire megalapozottak azok az állítások, miszerint Szerbia gazdasági fejlődésben jelentős sikereket ért el” – mondta Šoškić.
Hozzátette, hogy az ország teljes államadóssága 2012 közepén 14,5 milliárd euróról mára 39 milliárd euróra nőtt.
Szerinte az életszínvonal javításának kulcsa, hogy „az intézményrendszer erős legyen, a jogrendszer hatékony, hozzáértő és pártatlan legyen.”
„Az intézményi környezetnek hatékony versenyvédelmet, szerződés- és tulajdonvédelemet kell biztosítania, fel kell számolnia a piaci monopóliumokat és más piaci visszaéléseket. Egy jól kialakított agrárpolitika közép- és hosszú távon biztosíthatná az elégedett mezőgazdasági termelőket, olcsóbb élelmet a lakosságnak és a hazai feldolgozóiparnak” – jelentette ki Šoškić.
Dragovan Milićević, a Kereskedelmi Minisztérium egykori államtitkára szerint ez a statisztika az életszínvonalról is árulkodik.
„Ahol magasabb az életszínvonal, ott ez az arány 10, 15, legfeljebb 20 százalék – ez az arany felső határ. Nálunk viszont 2000 óta magas az alapvető élelmiszerek részesedése a kiadásokban” – magyarázta.
Milićević szerint az élelmiszerárak Szerbiában közel vannak az Európai Unió átlagához, de a jövedelmek jóval alacsonyabbak.
Az élelmiszer magas aránya a háztartások összkiadásaiban az alacsony életszínvonal jellemzője.
Összehasonlításképp: az Egyesült Államokban ez az arány 6 százalék, az Egyesült Királyságban 8 százalék, Németországban pedig körülbelül 11 százalék.
Még a régióhoz viszonyítva is Szerbiában a legdrágább az élelmiszer.
Szlovéniában a havi jövedelem 18,8 százalékát, Horvátországban 27 százalékát, Montenegróban pedig körülbelül 30 százalékát költik élelemre.
___________________________________________________________
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
