Putyin isztambuli találkára hívta Zelenszkijt, aki meg is jelent a megadott időpontban, csak a meghívó fél maradt távol. No meg Trump, aki meg is mondta, hogy „addig semmi sem történik, amíg ő nem találkozik Putyinnal.” Hát persze, ez az eredeti orosz makacskodás: nem Ukrajnával tárgyalni, hanem annnak a háta mögött, amiből aztán Trump (meg Putyin?) Nobel-békedíjat kaphatna (mint Kisisnger és Lê Đức Thọ a vietnami háború végén. Trump közben az öbölbeli arabok rajongását és több száz milliós ajándékait élvezte, miközben állítólag békét csinált India és Pakisztán között, sőt Irán irányában is megenyhült. – Átlapoztuk a világsajtót Koppenhágától Sanghajig és New Yorktól Isztambulon át Pekingig.
Fordulóponton az ukrán háború
A párizsi Libération című közép-baloldali, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított napilap szerint:
„Zelenszkij szaván fogta az orosz elnököt, aki csütörtökre közvetlen találkozót javasolt Ankarában vagy Isztambulban. Ezzel az úgynevezett »hajlandók koalíciójának« rendíthetetlen támogatását élvezi, amely a Moszkva elleni szankciók szigorításával fenyegetőzik. Zelenszkij egyben nyugtalanította orosz kollégáját, aki azóta egy szót sem szólt. Ez a hét valószínűleg nem jelenti az ukrajnai háború végét. De ha Zelenszkijnek sikerül megszereznie Európa és az Egyesült Államok támogatását, és ezáltal zavarba hoznia Putyint, az fordulópontot jelent.”
A moszkvai Nyezaviszzimaja Gazeta című ellenzéki napilap azonban szkeptikus:
„Putyin és Zelenszkij találkozóját valójában hosszú munkaóráknak, több napos vitáknak és nehéz kompromisszumoknak kellene megelőznie. Az »Isztambulba repülni« kijelentés PR-hatást kelt, de nem vet véget a fegyveres konfliktusnak. Kijevnek szüksége van Trump pozitív hozzáállására. Moszkva álláspontja attól függ, hogy Trump megtartja-e béketeremtő szerepét és nem támogatja Kijevet pénzzel meg fegyverekkel. Maga a Fehér Házban ülő ember is gyors megállapodást akar, hogy erőfeszítéseit és erőforrásait más problémák megoldására összpontosíthassa. De Moszkvának és Kijevnek stabil megállapodásra van szüksége – a meglepetés elemei valószínűleg nem lesznek hasznosak ebben az ügyben.”
Az isztambuli Sabah című kormánypárti napilap így ír:
„Hízelgő, hogy az Egyesült Államok és Oroszország Törökországot tekinti egy globális probléma megoldási központjának és megbízik elnökünkben. Ez nagy reményt kelt az elnyomott ukránok millióiban is, akiknek az élete zűrzavarba omlott. Zelenszkij kijelentette, hogy ha Putyin nem vesz részt a találkozón, az végső bizonyíték lesz a nemzetközi közösség számára, hogy Oroszország folytatni kívánja a háborút. Zelenszkij európai barátai egyértelműen megpróbálják provokálni Putyint. De Putyin nem hagyja magát provokálni.”
Vlagyimir Putyin nem megy el a saját maga által kezdeményezett béketárgyalásra, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Vlagyimir Putyin orosz elnök neve nem szerepel azon a listán, amelyet a Kreml tett közzé arról, kik vesznek részt az ukrajnai rendezésről szóló béketárgyalásokon Isztambulban. Az orosz delegációt helyette Vlagyimir Megyinszkij elnöki tanácsadó vezeti majd.
Mihail Galuzin külügyminiszter-helyettes, Igor Kosztyukov, az orosz fegyveres erők vezérkari főcsoportfőnökségének vezetője és Alekszandr Fomin, a védelmi minisztérium helyettes vezetője ugyancsak a küldöttség tagja lesz. Sajtóértesülések szerint Donald Trump amerikai elnök végül nem lesz jelen az egyeztetéseken.
Oroszországban szerdán már a harmadik napja titkolták, ki fogja képviselni Oroszországot a mára meghirdetett béketárgyalásokon, miközben egyre nagyobb nemzetközi nyomás nehezedik Vlagyimir Putyin orosz elnökre, hogy találkozzon Volodimir Zelenszkijjel. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov azt mondta, az orosz delegáció összetételét akkor fogja bejelenteni, »amikor megkapjuk az elnök erre vonatkozó utasításait«. Egy magas rangú orosz törvényhozó, Leonyid Szluckij mindazonáltal azt jósolta, hogy a moszkvai delegáció összetételét még az este közzéteszik. Hozzátette, hogy a foglyok teljes körű cseréje is szóba jöhet.
Zelenszkij Putyinnal való személyes találkozót sürgetett, miután az orosz vezető a hétvégén egy váratlan késő esti beszédében közvetlen orosz–ukrán tárgyalásokra szólított fel (az eddig amerikai közvetítéssel folytatott tárgyalások helyett). Ez utóbbival Putyin figyelmen kívül hagyta Ukrajna és négy európai hatalom 30 napos, feltétel nélküli tűzszünetet követelő szombati felhívását, amelyben további szankciókkal fenyegették Oroszországot.”
Trump közel-keleti útja
A koppenhágai Politiken című liberális napilap felteszi a kérdést, hogy Trump első külföldi útja miért ismét az Arab-félszigetre vezetett (akárcsak első megbízatása idején), és ezt így magyarázza:
„Ennek számos oka van – és némelyikük mélyen problematikus. Ezek között van Trump terve, hogy személyes ajándékként elfogadjon egy Boeing 747-est Katartól. Ez nem más, mint korrupció és az Egyesült Államok hírnevének szégyene. De vannak jó okok is az útjára. Az Öböl menti arab államok hatalmasak a régióban, és ha békét akarunk Gázában meg reményt arra, hogy a palesztinoknak saját államuk legyen, akkor diplomáciai és gazdasági támogatásra van szükség ezektől az államoktól, mindenekelőtt Szaúd-Arábiától. Ha meg akarjuk állítani az állami terrort és Irán nukleáris programját, akkor koalícióra van szükség Szaúd-Arábiával és szomszédaival. Minden szkepticizmus és etikai kihívás ellenére Trump útja valami jóhoz is vezethet – és nem csak a bankszámlája érdekében.”
A sanghaji Wenhui Bao című állami napilap ezt jegyzi meg erről:
„Az amerikai elnök közel-keleti útjának célja, hogy a lehető legtöbb üzleti megállapodást kössön és befektetési kötelezettségvállalást szerezzen az Arab-öböl menti államoktól. A fegyverek, repülőgépek és energiaprojektek mellett ez magában foglalja a mesterséges intelligencia területét is. Azt, hogy Trump egyértelműen magánérdekeket is képvisel, jól mutatja, hogy a családja által ellenőrzött kriptovaluta-cég alapkezelő társaságot kíván létrehozni az Egyesült Arab Emírségekben. Azonban kétséges, hogy valóban sikerül-e teljesen figyelmen kívül hagynia az olyan égető kérdéseket, mint az Izrael és Palesztina közötti konfliktust, valamint az Irán nukleáris programjáról szóló tárgyalásokat.”
A londoni székhelyű pánarab Sharq Al-Awsat című nemzetközi napilap rámutat:
„Trump elnök mindenkit meglepett Rijádban, különösen azzal a bejelentésével, hogy új kapcsolatot akar kialakítani Szíriával és feloldani a Damaszkusz elleni szankciókat. Mindössze két héttel ezelőtt még úgy tűnt, mintha a Fehér Ház ezt szigorúan elutasította volna. Trump nyilvánvalóan úgy véli, hogy jobb, ha nem büntetik az új rezsimet olyan szankciókkal, amelyek valójában a réginek szóltak, és nem vonják felelősségre a lehetséges jövőbeli bűncselekményekért sem. De azzal is tisztában kell lennie, hogy az embargó és a szankciók folytatása Szíria összeomlását jelentette volna. A szaúdiak valószínűleg jelentősen megerősítették Trump értékelését. Ő ezzel lehetőséget ad Szíriának egy új jövő felépítésére.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt írja Trump döntéséről, a Szíria elleni szankciók megszüntetése kapcsán:
„Bassár el-Aszad diktátor december eleji megbuktatása óta a szíriai nép abban reménykedik, hogy újjáépítheti az elszegényedett és nagyrészt lerombolt országot. Az Aszad-rezsimre egykor kivetett szigorú amerikai szankciók azonban eddig útjában álltak ennek. Ha a szankciókat valóban feloldják, az országnak lehetősége lesz befektetésekre és pénzügyi tranzakciókra a világ minden tájáról. A Trumppal való kézfogás bizalmat is ad Sharaának. Ez sokat ér egy olyan időszakban, amikor az ország iránya még mindig bizonytalan. A stabilitás és a politikai integráció valószínűsége megnő, amikor a szíriaiak jövőt látnak maguk és országuk számára.”
Trump és Netanjahu különböző utakon járnak, írja az amszterdami Volkskrant című közép-baloldali napilap a Szíria elleni amerikai szankciók feloldásával kapcsolatban:
„Mindez felveti a kérdést, hogy az Egyesült Államok miért hajtotta végre ezt a 180 fokos fordulatot. Trump azt sugallta, hogy ez egy gesztus volt Recep Tayyip Erdoğan török elnök és Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg felé, de ez csak a történet fele – a diplomáciában semmi sem ingyenes. Több is van a dologban. Úgy tűnik, az al-Sara készen áll arra, hogy békemegállapodást közvetítsen ősellenségével, Izraellel, ami zene lenne Trump füleinek – köztudott, hogy a Nobel-békedíjra pályázik. […] A vesztes Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, aki hevesen ellenzi a szankciók enyhítését. Izrael javíthatatlan dzsihadistának tartja al-Sarát, és bombázással, valamint felekezeti feszültségek szításával próbálja meggyengíteni. Netanjahu most összeszorított foggal figyeli, ahogy Trump rehabilitálta ezt a férfit – ami az elidegenedés jele közte és az izraeli kormányfő között. Néhány fontos regionális kérdésben (Irán, Szíria, a jemeni húszik) Trump és Netanjahu most különböző utakon jár; Gázával kapcsolatban arra is utalnak jelek, hogy Trumpnak elege van Netanjahu kurzusából.”
A kasmíri konfliktus tűzszünete
Utolsó témánk: Trump közvetítőnek ajánlkozik India és Pakisztán között, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Miután India és Pakisztán között tűzszüneti megállapodás született, Donald Trump amerikai elnök felajánlotta, hogy közvetítőként lép fel a kasmíri konfliktusban. Trump vasárnap a Truth Social platformján közzétett üzenetében azt írta, hogy együtt akar működni mindkét ország vezetőjével, »hogy kiderüljön, sikerül-e megoldást találni Kasmír kérdésére ezer év után«. Szombaton korábban Marco Rubio külügyminiszter bejelentette az X-en, hogy India és Pakisztán kormánya megállapodott egy azonnali tűzszünetben és »egy semleges helyszínen folytatott széles körű tárgyalások megkezdésében«. Ez utóbbit meg nem nevezett kormánytisztviselők tagadták a médiának Újdelhiben. De erről Pakisztánból sem érkezett megerősítés. Sebáz Sarif miniszterelnök azonban »rendkívüli háláját« fejezte ki Trump közvetítési ajánlatáért, amelyet »úttörőnek« nevezett. Az indiai kormány azonban alapvetően elutasítja a nemzetközi közvetítést a kasmíri konfliktusban.
Trump »hősies döntésnek« nevezte a tűzszünetet. Azt mondta, büszke az Egyesült Államok segítségére. A külügyminisztérium »az Egyesült Államok közvetítésével létrejött tűzszünetről« beszélt. India külügyminisztere, Szubrahmanjam Dzsaisankar azonban a megállapodást tisztán kétoldalú ügynek nevezte Újdelhi és Iszlámábád között, amelyben az Egyesült Államok nem vett részt. Pakisztán köszönetet mondott Washingtonnak, de más államoknak is, például Szaúd-Arábiának, Katarnak, Nagy-Britanniának és Törökországnak. Rubio szerint ő és J.D. Vance alelnök pénteken és szombaton telefonon beszélt mindkét ország miniszterelnökével és nemzetbiztonsági tanácsadóival, valamint a pakisztáni hadsereg főparancsnokával.
A tűzszünet szombat délután 5 órakor lépett életbe, miután a nukleáris fegyverekkel rendelkező két hatalom az 1999-es kargili háború óta a legintenzívebb katonai műveleteket folytatta. Mindkét fél győztesnek kiáltotta ki magát a négynapos katonai műveletek során. Sarif azt mondta, hogy országa »katonai történelmet írt«. Rajnath Singh, India védelmi minisztere azt nyilatkozta, hogy az ország bebizonyította »elszántságát és katonai erejét« a terrorizmus elleni küzdelemben. A terroristák »és támogatóik«, azaz Pakisztán, talán már nem érzik magukat biztonságban a határvidéken túl.”
A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap így elemzi a kasmíri konfliktusövezetben kialakult helyzetet az India és Pakisztán közötti tűzszüneti megállapodást követően:
„Bár a tűzszünet némileg meglepetésként hat, a konfliktus végének kezdetét jelezheti. India, mint a konfliktus erősebb fele, általában fölényben volt a múltbeli kasmíri összecsapásokban. Pakisztán ezzel szemben mindig is a gyengébb fél volt gazdasági és belpolitikai problémái miatt. Az utóbbi időben azonban Pakisztán egyre magabiztosabbá vált. Pakisztán katonailag is nagyobb sikereket ért el. Ez arra kényszeríti erősebb szomszédját, Indiát, hogy tiszteletteljes hozzáállást tanúsítson. A tűzszüneti megállapodás ennek a következményének tekinthető.”
A londoni The Guardian című független napilap így tekint vissza erre:
„Húsz évvel ezelőtt az indiai katonai sikerek és az amerikai nyomás kombinációja ingatag békéhez vezetett. Ebben az új konfrontációban is úgy tűnik, Washington befolyása kulcsfontosságú volt a helyzet deeszkalációjában. A támadások áldozatai szerencsére csekélyek voltak, a gazdasági károk pedig korlátozottak. Ez utóbbi lehetett a legnagyobb súlya az ellenségeskedés beszüntetéséről szóló döntésre. A korábbi konfliktusokhoz hasonlóan India és Pakisztán vezetői is hátra léptek a szakadék széléről, megmutatva azt, amit Trump szombaton a maga utánozhatatlan módján »józan észnek és nagy intelligenciának« nevezett. Mindannyian tudják, mennyit veszíthetnek.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
