Az új német kancellár szerint a gázai háború egy„emberi tragédia”. Az ukrajnai helyzet szintén tragikus és semmi jele a nagy békecsinálásnak. A lengyelországi elnökválasztástól sok minden függ az Unióban, amelynek Magyarországgal való kapcsolata egyre rosszabb. De lássuk először Trump újabb fenyegetőzését az Unió ellen, ami akár üres szónoklat is maradhat, miután egy amerikai bíró úgy döntött, hogy az elnöknek nincs alapja veszélyhelyzetre hivatkozva importvámokat kivetni az egész világra. – Átlapoztuk a világsajtót Helsinkitől Sydneyig és Washingtontól Milánóig.
Trump fenygetőzése az EU ellen
A brüsszeli De Tijd című gazdasági és politikai napilap követeli a konfliktus eszkalációjának megakadályozását és ezt írja:
„Az Európai Bizottság számára a nagy kérdés az, hogyan reagáljon Trumpra. Elfogadja? Behódoljon neki? Visszavágjon? Azt is figyelembe kell venni, hogy a magas ellenvámok elsősorban maguknak az európai fogyasztóknak és vállalatoknak árthatnak. A Trumpnak adott válasz ezért csak sok összetevőből álló koktél lehet. Visszavágni olyan termékekre, amelyek nélkül mi az EU-ban viszonylag könnyen meg tudunk lenni, és visszavágni lehetőleg oda, ahol az az amerikai republikánusoknak árt.”
A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap szerint:
„Trumpot nem az alkuk érdeklik, hanem egy egyoldalú eredmény, amelyben az Egyesült Államok nem tesz jelentős engedményeket, hanem az ő akarata érvényesül. Trump fenyegetésének visszavonása, vagy legalábbis a július 9-ig történő elhalasztása összhangban áll korábbi viselkedésével, különösen a Kínával folytatott konfliktusban. Egyre türelmetlenebbé válik, amikor nem tud jelentős megállapodásról beszámolni, mert más országok nem hajlandók azonnal reagálni a követeléseire.”
Trump legnagyobb ellensége a saját alkalmatlansága, írja az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap az amerikai Kongresszus által elfogadott adóról szóló törvényjavaslatról:
„A »Gyönyörű nagy törvényjavaslat« névre keresztelt jogszabály-tervezet annyira kiegyensúlyozatlan, hogy Trump most először találkozott komoly ellenállással a republikánusok részéről a Kongresszusban. A túlnyomórészt demokrata tagállamok republikánusai azzal érveltek, hogy Trumpnak többet kell tennie a legalacsonyabb jövedelműekért. (…) Más republikánusok viszont arra panaszkodnak, hogy Trump rekordmagasságra srófolja a költségvetési hiányt. A Kongresszusi Költségvetési Hivatal szerint az államadósság 2030-ra 125 százalékra emelkedik – nagyobbra, mint 1945-ben volt, egy nagy válság és egy világháború után. (…) Trump legnagyobb ellensége továbbra is a saját alkalmatlansága. A behozatali vámok homályos kezelésével kárt okozott a gazdaságnak. Most felelőtlen fiskális politikájával veszélyezteti az ország pénzügyeit.”
„Trump esete a vámokkal”, a címe annak a cikknek, amit a budapesti Élet és Irodalom című irodalmi és politikai hetilap ír Trump vámfenyegetéseivel kapcsolatban:
„Donald Trump amerikai elnök hektikus és kiszámíthatatlan intézkedések formáját öltő vámpolitikája a globalizáció során a megszűnt hazai feldolgozóipari kapacitások és munkahelyek helyreállítását szolgálja. A cél irreális, a vámok alkalmazása mögött meghúzódó gazdaságfilozófia sok tekintettben hibás, emiatt a végrehajtás súlyos gazdasági következményekkel jár. Ki vethet véget az elnök ámokfutásának? A bíróságok és a Kongresszus. Ám ez az amerikai demokrácia lényeges próbatétele lesz.”
Egy bíróság megakadályozta Trumpot abban, hogy a veszélyhelyzetre hivatkozva importvámot vessen ki az egész világra, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„A New York-i székhelyű amerikai Nemzetközi Kereskedelmi Bíróság három bíróból álló testületének döntése több olyan per után született, amelyek szerint Donald Trump importvámok kivetésével túllépta hatáskörét és az ország kereskedelempolitikáját saját szeszélyeitől tette függővé. Donald Trump korábban többször április 2-át »a felszabadulás napjának« nevezte, amikor nagyszabású, más országok importadóival dollárra pontosan egyező mértékű vámokat jelentett be.
»A világméretű megtorló rendeletsorozat túllépi a nemzetközi szükséghelyzeti gazdasági hatáskörről szóló törvény (IEEPA) által az elnöknek biztosított minden hatáskört« – írta a bíróság az 1977-ben hozott törvényre célozva. A döntés az autó-, illetve az acél- és alumíniumiparra nem vonatkozik, az ezeket sújtó sarc hatályban marad.
A pert kisvállalkozások egy csoportja kezdeményezte, köztük egy borimportőr, a V.O.S. Selections, amelynek tulajdonosa szerint a vámoknak jelentős hatása van, és cége talán nem is maradna életben. Továbbá egy tucatnyi állam is keresetet nyújtott be Oregonnal az élen. A felperesek azzal érveltek, hogy a vészhelyzeti hatáskörökről szóló törvény nem jogosítja fel az elnököt vámok alkalmazására, a kereskedelmi deficit pedig nem minősül vészhelyzetnek, mivel az Egyesült Államok 49 egymást követő évben kereskedelmi deficitje volt a világ többi részével szemben.
A mindenkori amerikai elnöknek szinte bármikor és bármilyen okból joga van veszélyhelyzetet hirdetni anélkül, hogy bizonyítékokkal kellene szolgálnia a fenyegetésre vagy kérnie kellene a Kongresszus jóváhagyását. Korábban megírtuk, hogy április közepéig Trump már kilenc különböző veszélyhelyzetet hirdetett ki, többet, mint bármelyik elnök a modern amerikai történelemben.”
Az ukrán helyzet továbbra is veszélyes
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap Donald Trump diplomáciáját vizsgálja Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújában:
„Trump javaslatokat tesz, de azokat nem tartja be. Kompromisszumra sürgeti Putyint, de semmit sem tesz, amikor az orosz elnök azt visszautasítja. Nyomást gyakorol Ukrajnára, az áldozatra, de nem Oroszországra, az agresszorra. Amikor diplomáciai találkozókat ütemeznek be, senki sem tudja biztosan, hogy kik lesznek jelen, vagy milyen napirendet fognak követni. A csapat Trumpra vár, akinek a véleménye napok alatt 180 fokkal megváltozhat. A szomorú igazság az, hogy a béke Ukrajnában valószínűleg távolabb van ma, mint amikor Trump januárban hivatalba lépett.”
Az ukrán Kyiv Post című napilap ezt hangsúlyozza:
„Ukrajnában senki sem hiszi, hogy egy »megállapodás« véglegesen véget vetne a háborúnak, még akkor sem, ha a tárgyalások végül egy törékeny tűzszünethez vezetnének. Egy igazságos béke, amelyben az emberek Ukrajna teljes területének felszabadítása után hazatérnének, Oroszország jóvátételt fizet, Vlagyimir Putyint pedig a hágai bíróság elé állítják, belátható időn belül elérhetetlen célnek tűnik.”
Elnökválasztás Lengyelországban
Lengyelországban közeleg az elnökválasztás második fordulója. „Lengyel választások, német érzelmek” – írja a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap szalagcímében, majd így folytatja:
„Aggódva – így lehetne jellemezni azokat a kommentárokat és cikkeket, amelyek hetek óta uralják a német médiát és a német politikát a lengyelországi elnökválasztással kapcsolatban. Egyes német politikusok és újságírók érzelmi bevonódása a lengyelországi választásokba, ami a közösségi médiában is látható, ezúttal az átlagon felül áll. Ezért gyakran találkozhatunk a kommentjeikben azzal a véleménnyel, hogy német szempontból a lengyelországi választásokban óriási a tét.”
A londoni The Financial Times című konzervatív-liberális gazdasági napilap elemzése szerint:
„Ha Karol Nawrocki legyőzi a jobbközép jelöltet, Rafal Trzaskowskit, valószínűleg blokkolni fogja a koalíciós kormány minden olyan kísérletét – ahogyan a leköszönő elnök, Andrzej Duda is tette –, amely az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállítására és más demokratikus reformok végrehajtására irányul. Európa populistái a polarizáció, az egyszerűsítés és a közösségi média mestereivé váltak. A mérsékelt pártoknak merészebb politikára, látható eredményekre és meggyőző személyiségekre van szükségük, hogy szembeszálljanak velük. A higgadt centrizmus nem lesz elég. Ha nem kezdenek el eredményeket elérni, legközelebb a jelenleg második helyen álló szélsőjobboldali pártok nyerhetnek.”
A Gázai övezetben továbbra sincs béke
A Gázai övezet helyzetéről a milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb liberális olasz napilap ezt írja:
„Izrael nincs legyőzve, de még mindig vesztésre áll. A Hamász, amely beásta magát Gáza romjai közé, kemény csapást szenvedett, de továbbra is létezik és továbbra is ellenáll. A Gázai övezet tömeges és állandó katonai megszállása nélkül szinte lehetetlen elpusztítani. Izrael patthelyzetbe került. A megközelítés egyre inkább népirtásra hasonlít. Egy olyan népirtásra, amelynek azonban van egy sajátossága: bármikor megállítható, ha csak azok, akik a kiirtottakat képviselik – nevezetesen a Hamász – döntenének úgy, hogy szabadon engedik a néhány még túlélő túszt. Amit a terroristák cinizmusukban természetesen nem fognak megtenni. Igy Gáza teljes palesztin lakosságát tartják továbbra is túszként.”
A rámalláhi Al Ayyan című palesztin kormánypárti napilap ezt írja:
„Az európaiak hozzáállása Izrael gázai övezeti háborújához gyorsan megváltozott. Az izraeliek azonban attól tartanak, hogy a Hamász úgy értelmezi majd az európaiakat, mintha támogatnák folyamatos uralmát. Ez nagy hiba lenne. Míg az európaiak valóban szimpatizálnak a palesztinokkal és elutasítják Izrael fellépését a Gázai övezetben, ugyanolyan határozottan ellenzik a Hamászt. Így a labda a Hamász térfelén marad, amely a túszok szabadon bocsátásával megfoszthatja Izraelt minden érvtől a háború folytatására.”
A Tel Aviv-i Haaretz című közép-baloldali liberális napilap a következőket kritizálja:
„Nincs magyarázat, pláne igazolás Izrael cselekedeteire a Gázai övezetben. Ez egy teljesen kontrollálatlan bosszúhadjárat. Politikai okokból folytatják. Sem katonai, sem diplomáciai célokat nem követ és semmilyen nemzetközi támogatást nem élvez. Ráadásul a túszok kárára vívják. Nem várható, hogy a kormány vagy az azt vezető személy arra a következtetésre jut, hogy eljött az ideje letenni a fegyvert. A szélsőjobboldal örökös háborúra törekszik Gáza elfoglalása, a palesztinok kiűzése és a zsidó telepek előkészítése érdekében.”
Merz szövetségi kancellár: már nem értem Izrael célját Gázában, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Friedrich Merz (CDU) szövetségi kancellár élesen bírálta Izrael Gázai övezetben végrehajtott intézkedéseit. »A polgári lakosság ilyen mértékű veszélyeztetése, ahogyan az az utóbbi napokban egyre inkább előfordult, már nem igazolható a Hamász terrorizmusa elleni küzdelmével« – mondta Merz a berlini re:publica digitális konferencia »WDR Europaforum 2025« című rendezvényén. És így folytatta: »Őszintén szólva már nem értem, mit csinál az izraeli hadsereg a Gázai övezetben és mi célból.« »Emberi tragédia« lenne, ha – mint a közelmúltban egy iskola elleni támadásban történt – főként gyerekek halnának meg. Németországnak a világ bármely más országánál visszafogottabbnak kell lennie, amikor Izraelnek adandó nyilvános tanácsokról van szó – tette hozzá. De ha Izrael átlépi a határokat és megsérti a nemzetközi humanitárius jogot, Németországnak is szólnia kell róla. Merz hangoztatta a Németország és Izrael közötti partnerséget. »De az izraeli kormánynak nem szabad olyat tennie, amit egy bizonyos pont után már a legjobb barátai sem hajlandók elfogadni.« Lars Klingbeil, az SPD vezetője hétfőn egyetértett Merz-cel. Szerinte a német kormány fokozni akarja a politikai nyomást Izraelre.
Az izraeli hadsereg március közepén, kéthónapos tűzszünet után újraindította a támadásokat a Gázai övezetben. Azóta az egészségügyi hatóságok szerint, amelyek egy részét a Hamász ellenőrzi, több mint 3800 ember halt meg, köztük sok civil.
Eközben a Gázai Humanitárius Alapítvány (GHF) vezetője bejelentette lemondását. Jake Wood vasárnap kijelentette, hogy lehetetlen végrehajtani Izrael tervét, miszerint gondoskodni kell a gázai lakosságról, miközben tiszteletben tartják az »emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség humanitárius alapelveit«.
Hétfőn ünnepelték Izraelben Jeruzsálem Napját, a város keleti részének 1967-es meghódítására emlékezve. Hétfőn tüntetők foglalták el az UNRWA [United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East azaz az Egyesült Nemzetek Segélyező és Munkaügyi Hivatala a palesztinai menekülteknek Közel-Keleten] ottani székhelyét. A segélyszervezet szerint erőszakkal jutottak be. Köztük volt a Kneszet egyik tagja is.”
Az EU kapcsolata Magyarországgal
Végül kitérünk Magyarország megítélésére. A Helsinki-i Helsingen Sanomat című liberális napilap következőképpen vizsgálja Magyarország szerepét az Oroszországgal való konfliktusban és az esetleges uniós szankciókat:
„Magyarország, egy EU-tag egyre távolabb sodródik az Uniótól és az orosz befolyási övezet felé tart. A magyar belpolitikában tapasztalható autoriter megközelítés egyre inkább az oroszországi helyzetre emlékeztet, amelynek csodálói közé tartozik Orbán Viktor miniszterelnök is. Magyarország némi illemtudással töltötte be az EU Tanácsának elnökségi szerepét, de azóta úgy tűnik, Orbán elvesztette minden gátlását. Az egyik legfrissebb példa a Pride de facto betiltásáról szóló törvény, miután már az elmúlt években is homoszexuálisokat diszkrimináló törvényeket fogadtak el. Más EU-országok meglepően sokáig tűrték ezt a szemérmetlen tevékenységet, de most a hangulat változik. Eddig az volt a szokás, hogy a tagok ujjal mutogattak Magyarországra, míg Magyarország bólintott, de aztán nem teljesítette ígéreteit. Most a többi EU-tagnak további intézkedéseket kell fontolóra venniük. Ha Magyarországnak ilyen nehéz betartania az uniós szabályokat, miért kapna egyáltalán pénzt Brüsszeltől?”
Az amszterdami De Volkskrant című közép-baloldali napilap is úgy véli, itt az ideje, hogy az EU konkrét büntetőintézkedéseket hozzon Magyarország ellen:
„Amikor Magyarország csatlakozott az EU-hoz, elkötelezte magát az európai értékek, például a szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció tilalma tiszteletben tartása mellett. Ha Magyarország az EU-ban akar maradni és továbbra is uniós támogatásokat akar kapni, akkor természetesen be kell tartania ezeket az értékeket. Az Európai Bizottság régóta túl gyenge a Magyarországgal szembeni fellépésében, de most 18 milliárd euró értékű támogatást fagyasztott be. Hollandia és más tagállamok helyesen követelik Magyarország megbüntetését mindaddig, amíg továbbra is aláássa a demokráciát és a jogállamiságot.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
