Az ingyenes belépőjegyek és a drága, de rossz minőségű víz

Mindenki ismeri a mondást, amely úgy szól, hogy: „Kenyeret és cirkuszt!”. Valahányszor a nép zúgolódni kezd, adj neki valami apróságot, hogy csöndben maradjon.

Úgy tűnik, pontosan ez történik most a zentai Kommunális-lakásgazdálkodási Közvállalat esetében, ugyanis nemrég napvilágot látott, hogy Slavnić Ákos, a közvállalat igazgatója közbeszerzés útján új autót vásárolt, méghozzá egy alaposan felextrázott Škoda Superbet, amelyért a vállalat 53.000 eurót fizetett. Emellett a sajtóban az is megjelent, hogy Slavnić magánszemélyként 40.000 dináros adománnyal támogatta a Szerb Haladó Pártot 2018-ban és 2019-ben – az ehhez hasonló támogatásokat a Korrupcióellenes Ügynökség gyanús pénzmosási tevékenységként azonosította.

És éppen ezen a héten, amikor petíció indult azért, hogy a vállalat tűzze ismét napirendre a 2025-ös évre szóló árjegyzékét – amely az új, megemelt árak miatt nemcsak polgártársaink zsebét, hanem méltóságát is sérti –, a kutyaszorítóba került igazgatónak eszébe jutott, hogy jó lenne adni valamit ingyen a népnek – örüljön a szegény ember, és hagyja őt békén. Pénteken reggel az igazgató már személyesen látogatott el az egyik helyi iskolába, hogy átadja az ingyenes medencehasználatra feljogosító belépőjegyeket. Gőzerővel dübörög a kampány az igazgató megmentéséért.

És hogy az olvasók nehogy félreértsék – az ilyen akciók üdvözlendőek lennének, ha valódi törődésből fakadnának a vállalat felelős működésének eredményeként. De nem akkor, amikor egy ilyen akciónak a célja egy rendszer- vagy személyes hiba elmismásolása – vagy jelen esetben: mindkettő.

Csak az elmúlt három napban, mióta aláírásokat gyűjtenek a közműdíjak csökkentéséért, aggasztó információk érkeztek a zentai polgároktól.

Először is, sokan tisztában vannak azzal, hogy a víz nem jó minőségű – ez önmagában dicséretes, hiszen az emberek felismerték a problémát. Senki sem használ itt jogi terminológiát, senki sem ért törvényekhez, irányelvekhez vagy szabályzatokhoz, de az emberek tudják: ha barna víz folyik a csapból, az nem lehet jó jel. Ez még a jobbik eset – ha színe van, az ember tudja, hogy óvatosnak kell lennie, és nem issza meg. A rosszabbik, amikor a víz tisztának tűnik, és az ember azt hiszi, hogy rendben van – közben türelmesen vár benne a jövőbeli betegségének okozója.

Aggasztó az is, hogy néha alig csordogál víz a csapból. Aggasztó, hogy kiszáradnak a kutak. Aggasztó, hogy be is omlanak.

De minden vízellátási problémát emberi módon is közölhetnének a polgárokkal, és esetleg megoldást is kereshetnének. Vagy legalább elmagyarázhatnák, miért nem lehetséges most megoldást találni. Ahelyett, hogy átláthatóak lennének, a vállalat úgy viselkedik, mint a Bastille, és csak egy dolgot közöl az emberekkel – hogy ostobák, semmit sem értenek, és valójában minden rendben van.

És ez az, ami a leginkább aggasztó – a Kommunális-lakásgazdálkodási Közvállalat hozzáállása a polgárokhoz.

Ahogy a zentaiak mesélték nekem, sokan egyénileg is bementek a vállalathoz panaszt tenni – a víz minősége vagy a szolgáltatások ára miatt… Vannak, akik évek óta vívják ezt a harcot… De ezek a harcok csendben zajlanak, ahol a vállalat, mint erősebb gazdasági fél, végül mindig úgy tapossa el a polgárt, mint egy hangyát.

És kik ezek a polgárok? Az a nagymama, aki tízezer dináros nyugdíjat kap, és évről évre egyre többet fizet közműdíjra, és már nem is tudja, honnan fizesse ki. Az az idős bácsi, akinek három háza van, mindegyik után nagy közterheket fizet, miközben egyedül él szerény jövedelemből, felesége meghalt, gyerekei külföldre mentek. Egyik szomszédunk például magánúton vizsgálta be csapvizét, mert egészségügyi problémái voltak, amelyekre az orvosok nem találtak okot – kiderült, hogy a víz székletbaktériumokat tartalmazott. Ők azok az emberek, akik egyszerű szavakkal mennek be a vállalathoz és mondják: rossz a víz, túl magas a számla, nem tudom kifizetni, nincs miből – vagy nem is akarom, mert nem megfelelő a szolgáltatás.

A válasz, amit szomszédaink kapnak – akár szóban, akár írásban – bonyolult bürokratikus nyelvezettel készült, és gyakran azzal a sablonos mondattal zárul: „Forduljon az önkormányzathoz.” Így szabadulnak meg a kellemetlen vendégtől – néha még gúnyos mosollyal is.

Emlékeztetném a vállalat illetékeseit, hogy egy esetleges bírósági per során a polgár – mint fogyasztó – másik oldalán nem az önkormányzat fog állni, hanem éppen a közvállalat mint szolgáltató. Nem hiszem, hogy akkor is működni fog az „Forduljon az önkormányzathoz” válasz.

A zentai gyerekek most kaptak ingyenes belépőt a medencére – szép gesztus. Most már kérhetnénk egy igazságos árlistát is a közműszolgáltatásokra. És egyszer talán eljuthatunk odáig, hogy iható, egészségre nem káros vizet biztosítsunk. Talán majd a jövő zentai gyerekeinek.

Mina Delić

________________________________________________________

Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!

A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:

• a felugró reklámok,
• az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
• a mellégépelések.

A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.

Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!

U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!