Körülbelül két hónappal ezelőtt újabb értékes és szép házat bontottak le Szabadkán. Értelmetlen lenne az egész várost műemlékvédelem alá helyezni, azonban az ilyen épületeket normális körülmények között városrendezési tervek révén kellene megóvni. A városrendezési terveknek azt kellene szolgálniuk, hogy megőrizzék a város minden építészeti, városszerkezeti és természeti értékét, hogy ezeket az értékeket kiegészítsék, csökkentsék a köztereken a közlekedés hatását, megfelelően tervezzék az infrastruktúrát, megőrizzék a zöldfelületeket, a közérdeket helyezzék előtérbe, és mindenki számára tervezzenek várost – a csecsemőktől kezdve az idős és beteg polgárokig –, nem pedig egyesek érdekei szerint. A mi városrendezési terveink sajnos kizárólag azzal a céllal készülnek, hogy egyes beruházóknak minél nagyobb nyereséget biztosítsanak, figyelmen kívül hagyva a többi polgár szükségleteit.
A szóban forgó ház, amelyet lebontottak, az Arsenije Čarnojević utca 15. szám alatt állt, és a helyén újabb épület fog épülni. Az utolsó nagy eső világosan megmutatta, hogy városunk csatornarendszere nem képes több vizet elnyelni annál, amit szárazság idején átvezet. Az egyes házak helyén tömbösödő lakások, és a korábban egyetlen háztartás helyett tucatnyi lakás rácsatlakoztatása a városi infrastruktúrára, amelyet évtizedek óta nem bővítettek vagy újítottak fel, egyenes út a katasztrófához. Azonban nem ez az egyetlen negatív következménye annak, hogy az ilyen földszintes házak helyén emeletes épületek épülnek. Minden történelmi szabadkai földszintes ház nagy kerttel és sok zölddel rendelkezett. A ház lebontásával ez a zöldterület is eltűnik, a kertet leburkolják. A burkolt vagy leaszfaltozott felszínek megakadályozzák, hogy az esővíz felszívódjon a talajba, így a csapadék közvetlenül a csatornarendszerbe folyik, amelynek így még nagyobb mennyiséget kell elvezetnie. A zöldfelületek eltűnésével nő az urbánus területek hőmérséklete, ami nyáron elviselhetetlenné válik. A forgalmi torlódásokról és a központban négyzetméterenként megnövekedett járműszámról már nem is beszélve.
Az Arsenije Čarnojević utca 15. szám alatti ház és a hozzá tartozó telek hosszú múlttal bírt. Az első ismert tulajdonosa Atanas Manojlović volt, aki még a város 1838-as kataszteri felmérése előtt elhunyt. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez az utca volt annak a városi résznek a szíve, ahol az Osztrák–Magyar Monarchia idején a szerb lakosság élt. E ház és a szomszédos 17. szám alatt álló ház között egy szárazmalom (járgányos malom) működött, amelyet lovak hajtottak. Az országban máig fennmaradt egyetlen ilyen malom Nagykikindán található. A 19. század elején Szabadkán még mintegy száz ilyen malom működött, de egyik sem maradt fenn napjainkig.
Úgy tűnik, hogy az Arsenije Čarnojeviće utca 15. és 17. szám alatti telkek eredetileg Atanas tulajdonát képezték, mivel az 1838-as kataszteri könyvek – melyeket a Szabadkai Történelmi Levéltár őriz – tanúsága szerint azokat a családja örökölte: felesége, Zvekić Joka és lánya, Marija. Marija Eremić Lázár felesége volt Martonoson, és 1846-ban eladta mindkét telket Zvekić Seninek, aki Šofron Aradski felesége volt. A két telek ezt követően egyesítésre került, az 1878-as városi kataszteri felmérésben már egyként szerepelnek, ahol még mindig megtalálható a szárazmalom és egy utca felé oromzatos parasztház – ma az Arsenije Čarnojević utca 17. szám alatt.
Nem ismert, mikor került vissza a telek a Manojlović család birtokába, de feltételezhető, hogy Atanas egyik leszármazottja visszavásárolta a családi örökséget. Nevezetesen, Aleksandar (Sándor) Manojlović (1829–1892) 1887-ben kérelmet nyújtott be egy 5×5 méteres szoba hozzáépítésére a meglévő parasztházhoz (Szabadkai Történelmi Levéltár, F:2, ép. eng. VII kör 6/1887), ami azt jelzi, hogy akkor ő lett a két telek és az épület új tulajdonosa. Aleksandar, vagy ahogy akkoriban nevezték, Sándor, Đorđe Manojlović (1796–1881) fia volt, egy neves szabadkai kereskedőé, aki veje, Timotije Radić társaságában építtette a Köztársaság tér 8. szám alatti emeletes házat (Prčić V.G., Aladžić V., Grlica M., Gradotvorci I, Szabadka 2004, 16–19. o.). Aleksandar is kereskedéssel foglalkozott, és apja halála után örökölte a ház felét a Köztársaság téren, majd 1889-ben kérelmet nyújtott be, hogy az épület
földszintjén üzlethelyiséget nyisson (Szabadkai Történelmi Levéltár, F:2, ép. eng. VII kör 1/1889). Három év múlva meghalt, özvegye, Marijeta, született Tajčević, 1920-ig volt a ház fele részének tulajdonosa. Ugyanebben az évben, 1889-ben, Aleksandar Manojlović Titus Mačković terve alapján gőzmalmot építtetett a Majsai úton (Szabadkai Történelmi Levéltár, F:2, ép. eng. VIII kör 8/1889), így a szárazmalom az Arsenije Čarnojević utcában feleslegessé vált, majd lebontották.
A gőzmalom építésének finanszírozása érdekében Aleksandar valószínűleg 1888-ban eladta az Arsenije Čarnojeviće utcai telket a szárazmalommal és a házzal együtt. Ettől az évtől kezdve új tulajdonos jelenik meg: Saveta Mijatov, Krnjajski Milovan özvegye. Saveta 1888-ban kérelmet nyújtott be egy földszintes, neoreneszánsz stílusú polgári ház építésére a kiváló, bár kevéssé ismert szabadkai építész, Gáli Adolf terve alapján (Szabadkai Történelmi Levéltár, F:2, ép. eng. VII kör 3/1888), a mai Arsenije Čarnojević utca 15. szám alatt. A következő évben kérelmezte, hogy a 17. számú házon kicseréljék a nádtetőt (Szabadkai Történelmi Levéltár, F:2, ép. eng. VII kör 14/1889).
Az Arsenije Čarnojević utca 15. szám alatti ház a korszak tipikus „L” alaprajzú, ún. „könyökház” típusú földszintes polgári háza volt. Az utcára három szoba nézett, a hátsó szárnyban pedig további három helyiség volt, zárt tornáccal a kert felőli homlokzat mentén. A homlokzat gazdagon díszített volt neoreneszánsz stílusban, és egészen az idei bontásig eredeti állapotában megmaradt. Az utca felé néző szalon a homlokzaton kiugró díszes rizalitban kapott helyet három ablakkal, a két szélső szoba pedig két-két ablakkal rendelkezett. Az ablakokat díszes pilaszterek keretezték és háromszög alakú timpanonok koronázták, kivéve a szalon középső ablakát, amely félköríves timpanont kapott. A ház jellegzetes sárga színűre volt festve, amely abban az időben volt divatos. A rizalit felett lévő párkányt virágfüzérek díszítették. Kezdetben a ház nem rendelkezett fedett bejárattal, csupán fakerítés és fakapu volt, amelyet később pótoltak egy díszes, fedett fakapuval, ahogy az a korabeli szabadkai házaknál szokásos volt. Ma már sem a ház, sem a kapu nem létezik, az épület csak egy ideig lesz még látható a Google Térképen, az utolsó felvétel 2014 októberéből való (Google Street View).
Az Arsenije Čarnojević utca 15. számú ház homlokzatának terve, amelyet Gáli Adolf építész készített Krnjajski Milovan özvegye, Saveta Mijatov részére 1888-ban. A terv a Szabadkai Történelmi Levéltárban található: F:2, ép. eng. VII kör 3/1888.
Szerző: Prof.Dr. Viktorija Aladžić
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
