Egész Vajdaság összefogott a zentai Zaj Tamaráért, aki most Facebook-bejegyzésben jelezte, megérkezett Litvániába, ahol a személyre szabott injekciót, amire a pénzt gyűjtötték, meg fogja kapni.
A mindössze 35 éves, zentai Zaj Tamaránál a betegség 2024 májusában jelentkezett, intenzív homloktáji fejfájással, a bal arcfél és testfél zsibbadásával, hányással és vérnyomáseséssel. A vizsgálatok rosszindulatú agydaganatot állapítottak meg nála (C71 Neoplasma malignum cerebri).
2024 decemberében sebészi beavatkozással eltávolították a daganatot, majd a szövettani vizsgálat megerősítette, hogy egy asztrocitómáról – az agyat és gerincvelőt érintő daganatról – van szó (Astrocytoma IDH 2-es fokozat).
A kezelést sugárterápiával folytatták. Sürgősen szüksége van a külföldi gyógykezelés folytatására, amely során személyre szabott peptidinjekciókat alkalmaznak, amelyek a daganatos neoantigének ellen irányulnak.
Tamara nyílt levelét alább, változtatás nélkül közöljük:
Kedves rokonok, barátok, szomszédok, ismerősök és ismeretlen jótevők – kedves Mindenki!
Nehéz szavakba önteni mindazt, amit az elmúlt időszakban átéltem. Amióta kiderült, hogy egy hivatlan vendég, az agytumor – akit én „Bogyónak” hívok – költözött az életembe, minden napom próbatétel. Naponta százszor rámtör a félelem, de újra és újra legyőzöm: hittel, szeretettel, bizalommal. Mert az élet élni akar – és én is élni akarok.
Minden reggel várom, hogy felragyogjon a Nap első sugara, amely új esélyt, új reményt hoz. A nehéz pillanatokban mindig eszembe jut, hogy Nektek köszönhetem: nem egyedül járom ezt az utat. A szeretet, amit kaptam, megtart és felemel.
Végtelen köszönettel tartozom mindazért, amit értem tettetek: a segítségért, az összefogásért, a szervezésért, az adományokért és a rengeteg biztatásért. Ti vagytok annak a bizonyítékai, hogy az emberi jóság és a csodák valóban léteznek.
Most pedig örömmel írom: megérkeztem Litvániába, ahol a jövő héten megkapom az első oltásokat. Ez újabb esély a gyógyulásra, újabb esély az életre – amire teljes szívvel igent mondok! Bátran nézek szembe a kezelésekkel, és innen üzenem: hiszek, bízom, küzdök.
Kérlek, drukkoljatok továbbra is nekem.
Én teljes erővel és hittel indulok ezen az úton. Bogyótól pedig minden nap csak azt kérem, hogy amikor megtanított mindarra, amit még meg kell tanulnom az életben, azután búcsút inthessünk egymásnak. Hálával tartozom Bogyónak is: a fejlődésemért, a hitem megerősödéséért és azért, hogy megtanított a szeretetbe kapaszkodni.
Erőt és bátorságot kívánok mindenkinek, aki hasonló harcot vív – soha ne adjátok fel!
Hálás szívvel gondolok Rátok.
Puszi, ölelés: Tamara
