1991-et írtunk, már puskaporos volt a levegő, a jól értesültek tudták, vagy legalábbis sejtették, hogy mi készül. Azokban a napokban sajtóértekezletre hívtak bennünket Szabadkán, a Szabadegyetem (akkor még Munkásegyetem) egyik kisebb helyiségébe. Hamarosan megjelent aztán a messziről jött vendég, aki csetnikvajdaként mutatkozott be. Elegáns világos barna öltönyben, két fegyveres testőr kíséretében foglalt helyet a teremben az újságírókkal szemben. Zakója hajtókáján aranynak látszó kitűző csillogott, azt a koronát mintázta, amely azóta az állami zászlón is elmaradhatatlan. Állítólag Trebinje városából érkezett, és bejelentette, hogy Palicson 300 fegyverese várja a parancsot, hogy bevonulhasson a városba. Mármint Szabadkára. Elképedve hallgattuk a fiatalembert, aki rendkívül magabiztosan adta elő a szöveget, amely egyértelmű hazugságnak bizonyult. Jómagam a fasizmus megjelenéséről írtam egy jegyzetet akkor, de alighanem egyedül maradtam a véleményemmel, szerb nyelven még csak ártalmas (vagy ártalmatlan) szájhősnek sem nevezték Siniša Vučinić állítólagos csetnikvajdát a kollégák.
Ahogy azon a napon megjelent, úgy el is tűnt. Két testőrével egyetemben. Évekig nem hallottunk róla, bár fővárosi kollégáim szerint időnként feltűnt Mirjana Marković pártja, a JUL (Jugoslovenska levica – Jugoszláv Baloldal) egyik-másik rendezvényén. Nyilvános szerepléséről egészen addig nem tudtunk semmit, amíg a rendőrség le nem tartóztatta dedinjei villájában Slobodan Miloševićet. Az ismert 2000. október 5-ei eseményeket követően, a következő év júniusának végén aztán Hágába szállították a korábbi államfőt. Siniša Vučinićről annyit tudtunk, hogy a rendőrök letartóztatták, de gyorsan szabadlábra került. Dicsekedett is a sajtóban, hogy ő volt Milošević utolsó védelmezője. Később újra eltűnt, és csak a minap bukkant fel ismét, az egyik országos tévécsatorna műsorában. Jó három évtizeddel idősebben, alaposan elhízva, de önmagát ezúttal sem hazudtolva meg: Előadta, hogy a tiltakozó egyetemisták gyilkosságra készülnek, mégpedig saját társukat, az užicei Pavle Cicvarić egyetemi hallgatót akarják megölni, hogy utána a hatalomra kenjék a bűncselekményt. Az ilyen képtelenségek tárháza egyébként az említett tévécsatorna, ahol az összeesküvés-elméleteket szinte sorozatban gyártják. A cél mindenképpen a tiltakozó fiatalok lejáratása.
Előkerült tehát az egykori, jó három évtizeddel ezelőtti csetnikvajda, mégpedig – a képernyőn megjelent felirat szerint – immár a Szerb Haladó Párt Főbizottságának tagjaként. Más adatot nem tudni róla, így sem iskolai végzettségéről, sem esetleges munkahelyéről nincs információnk. Kétség azonban nem férhet ahhoz, hogy a pártjában betöltött tisztséggel nyilván valamennyi pénz is jár. Ha más nem, saját testsúlya bizonyítja, hogy nem éhezik. Amúgy meg a klasszikus politikai minősítés juthat eszünkbe, amely szerint „összenő, ami összetartozik”.
