A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) határozottan fellép az ellen a politikai arrogancia ellen, amely Pásztor Bálint szavaiban tükröződik, és szégyennek tartja, hogy a vajdasági magyarságot ma ilyen lekezelő módon próbálják megosztani.
Elfogadhatatlannak tartjuk Pásztor Bálint legutóbbi kijelentéseit, amelyekben a vajdasági magyar közösség azon tagjait, akik másként gondolkodnak, eltérő politikai elképzeléseket vallanak, vagy kritikát fogalmaznak meg a VMSZ politikája iránt, „károgóknak”, „legyintőknek” és „rosszindulatúaknak” nevezte.
E szavak nemcsak sértőek, hanem leleplezik azt a gőgös, valóságtól elrugaszkodott szemléletet, amelyben a hatalommal való azonosulás fontosabb lett a közösség érdekeinél.
A VMSZ vezetése elfelejti, hogy nem ők testesítik meg a vajdasági magyarságot, hanem csupán egy politikai formációt, amely önérdekű, kartelosodott rendszerként évek óta saját gazdasági és politikai elitjének gyarapodására használta a közösségi forrásokat.
A Prosperitati program évei alatt hetvenezerrel kevesebb magyar él Szerbiában – ez a szám önmagában súlyos ítélet. Miközben néhány kiváltságos, a hatalomhoz hű „vajdasági magyar nábob” százmilliós támogatásokból épített birodalmat, falvaink kiürültek, fiataljaink elmentek, és az emberek hite a közösségi szolidaritásban szertefoszlott.
Pásztor úr a bírálatot „károgásnak” nevezi, holott ez a bírálat az utolsó erkölcsi hang, amely még nem némult el a lojalitás és a félelem rendszerében. Aki szót emel, az nem ellenség, hanem a közösség lelkiismerete. Azok az emberek, akik nem hajlandók beletörődni a korrupcióba, a nepotizmusba és az elvándorlásba, nem „rosszindulatúak”, hanem a közösség túlélésének zálogjai.
A VMSZ és Pásztor Bálint ma már nem a vajdasági magyarság jövőjéről beszélnek, hanem saját politikai fennmaradásukról. Az erkölcsi fölény nem azoké, akik Vučić asztalánál ülnek, hanem azoké, akik távol maradtak, de nem hallgattak el. Azé a tanáré, aki még mindig magyarul tanít; azé a gazdáé, aki támogatás nélkül is dolgozik; és azé a fiatalé, aki elmenekülni kényszerül, de nem tagadja meg gyökereit.
A VMDK szerint nem a bocsánatkérés, hanem az elszámoltatás ideje jött el – politikai, gazdasági és erkölcsi értelemben egyaránt.
El kell számolni a Prosperitati vagyonával,a közösségre nézve káros haladó politikával, a közösségi bizalommal és a kimondott szóval. Mert aki a saját népét károgónak nevezi, az már régen elvesztette jogát arra, hogy annak képviselőjeként beszéljen, áll a VMDK közleményében.
Pásztor Bálint, Magyar Levente és Csákány Lajos (Fotó: Pásztor Bálint, Facebook)
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
