Elég szövevényes történet kerekedett a REM (Regulatorno telo za elektronske medije – Elektronikus Médiumokat Szabályozó Tesület) tagjainak megválasztásából, amely néha már egy brazil szappanopera fordulataival vetekszik.

A témát nem szabad le- és alábecsülni: leegyszerűsítve a nemzeti médiahatóságról van szó, amelynek feladata lenne a kiegyensúlyozott, objektív, pártatlan, nem részrehajló stb. tájékoztatás feltételeinek megteremtése (elsősorban) a közszolgálati médiumokban, ami a tisztességes választások megtartásának egyik legfontosabb alapfeltétele – ami viszont a demokrácia alappillére. Nem véletlen tehát, hogy nagy a politikai feszültség körülötte, és hogy az Európai Unió is árgus szemekkel figyeli a fejleményeket.

Az tehát, hogy a szerb parlament, hosszas huzavona után november 12-én végre megválasztotta a 9 tagú testület 8 tagját, akár pozitív fejleménynek is tekinthető. Végre van egy ilyen testület, az meg, hogy hogy működik és mit ér el, úgyis a jövő zenéje. Az egy kicsit furcsa és szokatlan megoldásnak tűnik, hogy egyes tagok megbizatása 2, másoké 4, ismét másoké pedig 6 évre szól, ráadásul mindezt sorsolással (!) döntik el, de legyünk jóindulatúak, és tételezzük fel, hogy ennek megvan az oka és indokoltsága.

Az, hogy a 9 tagból egyet az országban működő nemzeti tanácsok delegáljanak közösen, logikus lépésnek tűnik. Legyenek képviselve a kisebbségi szempontok is. Mint ahogy az is, hogy a jelöltet állító szervezet Szerbia legnagyobb népességű nemzeti kisebbségének önigazgatási szerve, a Magyar Nemzeti Tanács legyen. És a dolog itt kezd szövevényessé válni, olyannyira, hogy nem is biztos, hogy annak minden egyes mozzanatát érdemes végigszálazni. Bodzsoni István személyében az MNT meg is tette jelölését, az ő neve azonban az ellenzék, külföldi és belföldi szervezetek bírálatának és kritikájának a nyomására lekerült a listáról, helyette a bosnyák és az albán nemzeti tanács által delegált jelöltek közül lehetett választani egyet, ami ellen viszont a haladók koalíciós partnere, a VMSZ tiltakozott, közben 9 olyan nemzeti tanácsot is bevontak a jelölési folyamatba, akik a korábbi folyamatban nem vettek részt, ami viszont ismét csak az ellenzék és több szakmai szervezet véleménye szerint törvényellenes, stb.

Az összegubancolódott gombolyag összes szálának szétnyálazása helyett talán érdemes inkább a lényegre összpontosítani. Miért is történik ez a huzavona?

Tisztázzuk: itt nem Bodzsoni István személyéről van szó. Vagy épp a szakmai kompetenciáiról. Hanem az erőviszonyokról és a politikáról.

Ismét csak leegyszerűsítve: a már megválasztott 8 tagból 4 tekinthető hatalomközelinek és 4 ellenzékinek. A kilencedik lehet tehát a mérleg nyelve. A Bodzsoni István jelölését (akár belföldről, akár külföldről) bírálók feltételezése és félelme tehát az, hogy – tekintettel arra, hogy a jelölése a haladók koalíciós partnere, a VMSZ irányából érkezett – a megválasztásával biztosítva lesz a jelenlegi hatalom mindenkori többsége a testületen belül, és (továbbra is) azt csinál(hat), amit akar. Hogy ez a félelem és feltételezés mennyire megalapozott és indokolt, arról persze mindenkinek meg lehet, és meg is van a véleménye.

Ami a parlamentben történt, azt nevezhetjük „klasszikus politikai kompromisszum”-nak. A testület 8 tagját megválasztották, tehát nem lehet azt mondani, hogy nem történt semmi. A hatalmi többség a külföldi és belföldi nyomás hatására egy lépést hátrált, de nem hátrált ki teljesen a történetből. A VMSZ nem szenvedett vereséget, de nem is aratott fényes győzelmet – ahogy azt annak elnöke próbálja beállítani Facebook-bejegyzésében. És az ellenzék is elmondhatja, hogy – még ha átmenetileg is – elért valamit. Az eredmény viszont az, hogy jelenlegi állás szerint és az erőviszonyok ismeretében született egy működés- és döntésképtelen testület.

Pásztor Bálint a már említett bejegyzésében végül is azt mondja, amit ilyenkor egy pártelnöknek mondania kell: „győzött a normalitás és a józan ész”, „megvédtük a nemzeti közösségek döntését”, „meggyőződésem, hogy megfelelő döntés születik hamarosan” stb. Egy megjegyzése azonban megkülönböztetett figyelmet érdemel: Bodzsoni István „különböző nemzetközi szervezetek, az ellenzék bizonyos részei, és a külföldről pénzelt szerbiai civil szervezetek nyomása miatt formálisan nem lehetett jelölt sem a parlament ülésén”.

Nos.

A „különböző nemzetközi szervezetek” listáján igen előkelő helyet foglal el az Európai Unió – amely felé állítólag deklaráltan törekszünk.

Az „ellenzék bizonyos részei” kapcsán talán maradjunk annyiban, hogy igencsak formabontó, meglepő és mulatságos lenne az az ellenzék (bárhol, bármikor), amelyik lelkesen támogatja a hatalmi többség javaslatait.

A „külföldről pénzelt szerbiai civil szervezetek” pedig úgy látszik, különösen irritálják a VMSZ elnökét, mert egyetlen ezzel kapcsolatos megnyilatkozása során sem mulasztja el beiktatni ezt a két szót: „külföldről pénzelt”. Pedig bizony a Bodzsoni Istvánt jelölő Magyar Nemzeti Tanács is egy külföldről pénzelt szerbiai szervezet. Méghozzá igencsak jelentős mértékben.

Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!

A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:

  • a felugró reklámok,
  • az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
  • a mellégépelések.

A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.

Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!

U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!

Címkék: MNT REM