És most dőljünk hátra, figyelve a patkányrajt, amint a süllyedni készülő hajóról sietős léptekkel távozni igyekszik. Nézzük csak, hogyan zubog fel bennük a szunnyadó ellenzéki, aki „valójában mindig is szemben állt” az elnyomó rendszerrel, csak hát egyszerűbb, könnyebb volt csendben besimulni, mert állítólag ott van a gyerek meg a hitel meg a gyávasággal vegyes konformizmus, amit ezerszer hallottunk, ha néha indokolni kellett a „miért nem”-et.
Nézzük, hogyan oszt meg hirtelen áthallásos verset a helyi pártrádióban/tévében műsort vezető libuska, hogyan hiányolja hirtelen a pártatlan tájékoztatást a pártlapból a nemrég még a pártelitnek a feleségével együtt éneklő/verselő színészborj, és mindezt hogyan lájkolják csúszó és mászó, alamuszi, de túlélni vágyó közpénzkullancsok, féltehetségek és kamuértelmiségiek – meg persze a megtévesztett jólelkek, az elsőbálozó naivak és naivák, akik még, legtöbbször korukból fakadóan, nem láttak ilyet százszor, és tényleg elhiszik még a mesét, illetve a meglettebb naivak és naivák, akik komolyan hisznek a pálfordulásban (pedig még ők sem láttak olyat soha).
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A gravitáció már csak ilyen: a koncentrálódott tömeg vonza a gázt is, a port is, meg a szart is, és miközben a valódi bátrak előtt tisztelgek teljes szívemből és elmémből, amíg élek, akik akkor is szembefordultak a rossz irányba fújó, jeges, esős széllel, amikor ez igazi (egzisztenciális) áldozattal járt, tehetetlenül nézve a hazug érdemtelenek felemelkedését és tűrve a mihaszna pökhendik gúnyolódását, sértegetését, a közben azon gondolkodok, hogy nem pont tőletek, szunnyadó „ellenzékiektől”, a mindenkori „csendes többségtől”, minden rezsim építőköveitől, emberi zsírra szállt portól válik-e idővel minden szarrá, ami jónak, újnak, másnak indul, de a fajtátok kisvártatva rárakódik, felhígítja, megrontja, ismét csak kullancsként szipolyozza, mert állítólag ott van a gyerek meg a hitel meg gyávasággal vegyes konformizmus, igen, ismerjük már a dumát, és pár év múltán ugyanott vagyunk, mint a fordulatnak hitt szélirányváltás előtt voltunk: fuldoklik, aki levegőre szomjazik, közben dagad a „szunnyadó ellenzéki”.
Csak egyszer maradnátok végre ott, ahol vagytok, ti, forduló köpönyegek, a süllyedő hajón, ami korábban még olyan jó választásnak tűnt az érdekeitek szerint! Nem miattam, ó, dehogy, én a jég hátán iglut építek, a sivatagban meg homokvárat, nekem olyan kezeket rajzolt a teremtő, amilyen nektek ezer év evolúciója után sem lesz, teszek rá magasról, hogyan kapartok ti egymás és más hátán felfelé, az én utam már nyílegyenes a sírig és jól van ez így.
Csak az utánunk jövők, akik mérgezett vizet, levegőt és földet kapnak örökül, csak ők kezdhetnék végre elölről, csak ők építhetnének fel végre valamit nulláról, aminek az alapja nem zsírra szállt pornak hazudott penész! Csak őket ne formálnátok már a saját képetekre sem ti, sem a szellemetekben nevelt fattyaitok!
Szerző: S:B
Illusztráció (Fotó: Freepik)
