Bizonyára mindenki értesült arról, hogy Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke közösségi oldalán bejelentette, „telefonon beszélt Magyar Péter elnök úrral, a személyes egyeztetést pedig, a vajdasági magyar közösségérdekében, még miniszterelnökké történő beiktatása előtt, Budapesten meg fogják kezdeni”.
A rövidesen sorra kerülő találkozó tényét megerősítette Magyar Péter is, aki szintén a közösségi oldalán jelentette be, „Pásztor Bálinttal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével és Gubik Lászlóval, a szlovákiai Magyar Szövetség elnökével tárgyalt, és meghívta őket jövő hétre Budapestre, hogy személyesen tájékoztassa őket a TISZA-kormány nemzetpolitika elképzeléseiről.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A Szabad Magyar Szó közéleti személyeket szólaltat meg, akik elmondják véleményüket arról, hogy tartanak-e attól, hogy létrejön egyfajta Magyar-Pásztor paktum, amelynek következményeképp minden ugyanúgy folytatódik a vajdasági magyar politikában és közéletben, ahogyan eddig volt?
Rózsa Zsombor, pedagógus, a Th!nk oktatási központ vezetője:
A felvetett „paktum” lehetősége sokakban nem alaptalan aggodalmat kelt, hiszen a vajdasági magyar közélet az elmúlt években túl gyakran működött háttéralkuk mentén – olyan egyezségek szerint, amelyeknek kevés közük volt a közösség valós érdekeihez. Mégis világosan kell fogalmazni: egy ilyen megállapodás nem jöhet létre anélkül, hogy nyíltan szembe ne menjen mindazzal, amit a választók kifejeztek.
Hiszek abban, hogy Magyar Péter politikai fellépése valódi rendszerváltási igényből fakad, és nem megvezethető a régi hatalmi reflexek által. Azok, akik rá szavaztak – köztük sok vajdasági magyar is –, nem a régi struktúrák túlélésére, hanem azok lebontására adtak felhatalmazást. Éppen ezért meggyőződésem, hogy nem fog olyan paktumot kötni, amely a múlt szereplőit legitimálná.
Egy Magyar–Pásztor megállapodás nemcsak politikai tévedés lenne, hanem a rendszerváltás ígéretének megtagadása is – és igazságtalan mindazokkal szemben, akik a változás reményében döntöttek. Ezzel szemben Pásztor Bálint és a Vajdasági Magyar Szövetség működése nem félreértések sorozata, hanem egy következetes hatalomtechnikai gyakorlat. Megosztották a vajdasági magyarságot, és készek voltak meghurcolni vagy ellehetetleníteni mindenkit, aki kritikusan lépett fel velük szemben. A közélet színvonalát nem emelték, hanem leépítették: a párbeszéd helyét lojalitás, a teljesítmény helyét kapcsolati rendszer vette át. A gondolkodás beszűkült, miközben a közösség egy részét – különösen az értelmiséget – gyakorlatilag kizárták. A támogatások és pályázatok elosztása sokak számára nem közösségi erőforrásként, hanem zárt körökön belül működő eszközként jelent meg. Ez nem egyszerű politikai hiba. Ez felelősség. És ebből következik: egy ilyen múlttal nem lehet hitelesen részt venni egy rendszerváltásban.
Pásztor Bálintnak és a Vajdasági Magyar Szövetségnek ebben a formában nincs tovább legitim helye a vajdasági magyar politikában. Ha valóban komolyan vesszük a változást, akkor nem elegendő a régi struktúrák átrendezése – új alapokra kell építkezni. Egy alulról szerveződő politikai közösségre, amelynek ereje a szakmai hitelességben, a nyitottságban és a valódi képviseletben rejlik. Egy új pártra vagy mozgalomra, amely nem a lojalitást jutalmazza, hanem a teljesítményt méri, és képes visszaadni a vajdasági magyar közélet elveszített méltóságát. Ha ezt most nem tesszük meg, akkor nemcsak egy történelmi esélyt szalasztunk el, hanem végleg bebetonozzuk azt a rendszert, amelyből éppen ki akarnánk lépni. Ehhez a megújúláshoz a vajdasági magyar közösségnek óriási szükség van Magyar Péter segítségére.
