Egy lemondás története, avagy az úr a pokolban is úr

Ha már a választásoknál tartunk, olvasom, hogy Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke felkínálta lemondását, amiért ő és a pártja is a Fidesz-KDNP-t támogatta, és közben leárulózta azokat az újságírókat, akik közzétették, hogy ki mennyi pénzt kapott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től.

Soha nem felejtem el, hogyan nézett ki a választási éjszaka az Magyar Demokrata Fórum választási helyszínén, 2010-ben, április havának 11. napján, este olyan 11 körül. Ott ültem, hallgattam a pártelnököt, Dávid Ibolyát, aki szó szerint ezt mondta:

„Ezt az eredményt súlyos vereségnek tartom. Pénz, média nélkül, az elmúlt két hónapban ennyit tudott az MDF teljesíteni. Csalódottak vagyunk mindnyájan. Be kell ismernünk, hogy mi is hibákat követtünk el. Beismerem a saját felelősségemet és lemondok a pártelnöki posztról” – mondta Dávid Ibolya sajtótájékoztatón, megköszönve a választók támogatását. Könnyeivel szemmel láthatóan küszködve. Pedig akkor valóban nem ő volt a bűnös. 2010-ben mások irányították a világ politikáját. És mások engedtek idegen nyomásnak. A magyarokat akkor sem kérdezték nagyon. Csak befolyásolták, de nagyon.

Lemondás

Nos, uraknál a lemondást nem kínálgatják, hanem csak bejelentik. Az úr a pokolban is úr! Vonatkozik ez, még a pártelnök asszonyokra is. Akkor az MDF nem lépte át a küszöböt, de van ennek már 26 éve. Azóta, úgy látszik, változtak az erkölcsi mércék a politikában. Vagy csupán az emberek? Vagy azok erkölcse, fene sem tudja ezt megfejteni. Bár dehogynem tudjuk! Ugye tudjuk, ki az ember és ki az, aki embernek akar mutatkozni erkölcsi téren. Dávid Ibolyának akkor bizonyára nem volt gazdája. A VMSZ elnökének nemrég még kettő is volt. Hogy mennyi maradt, majd elválik. Még csak annyit a teljesség igényével, mármint az erkölcsi értékek kiteljesítéséért, Dávid Ibolya mellett felsorakozott a párt vezetése: Herényi Károly elnökhelyettes, Bokros Lajos (volt) miniszterelnök-jelölt, Kerék-Bárczy Szabolcs elnökségi tag, szóvivő, Pusztai Erzsébet, és Karsai Péter országgyűlési képviselő.

Mit mond a Dr. Elnök úr?

Azt mondta, hogy lemondását akkor fogja ismét felkínálni, ha ezt a pártszervek – elnökség és a tanács – kérni fogják. Az általa ellenőrzött rádióban (Szabadkai Magyar Rádió), a következőket is nyilatkozta:

– Ez egy 4 óra 15 percen át tartó elnökségi és tanácsülés volt, amely keretein belül a végén egyhangú döntések születtek. Egyébként, mivel láttam, hogy fölszólítottak ilyesmire, szeretném most először nyilvánosan is elmondani, hogy én azon az ülésen felkínáltam a lemondásomat a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségének, illetve tanácsának. Azt mondtam, hogyha az elnökség vagy a tanács úgy méri föl, hogy bármit rosszul tettem a kampányban, vagy rossz volt az irány, akkor jelezzék, és én a Vajdasági Magyar Szövetség érdekében mindenféle gond nélkül hajlandó vagyok lemondani és tolni továbbra is más pozícióból a Vajdasági Magyar Szövetségnek a szekerét. Egyhangúlag olyan döntés született, hogy erre nincs szükség, és továbbra is a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségének és tanácsának a bizalmát élvezem. Ezt nem azért mondom, hogy dicsekedjek, ezt azért mondom, mert voltak olyan hangok, meg voltak olyan kommentek, hogy ezt meg kellene tenni. Én ezt felkínáltam, nem azért, mert ezt kérte bárki kívülről, hanem mert így tartom tisztességesnek, és szeretném világossá tenni, hogy én akkor fogok bármilyen pozícióról lemondani, ha a Vajdasági Magyar Szövetség tagsága, vezető testületei ezt kérik tőlem, ilyesmire azonban nem került sor.

Minőségmegőrzési határidő nélküli termékek

Csak figyelmeztetni szeretnénk arra, nem a Dr. urat, hanem az olvasókat, hogy az ember, különösen, ha politikus, igen romlandó termék. Hajlandó, hol ide, hol oda csapongani. Tudja ezt a régi VMSZ-es is, tapasztalatból. Ki gondolta volna, hogy egykor a radikálisokkal együtt kampányolnak ugyanazon helyekért. Azokkal, akik egykor csak egy szendvicset kínáltak a magyaroknak, a szlovákoknak pedig kettőt. Messze van Szlovákia.

Nos az ember a romlásra való hajlamából eredően változik. Megnyilvánulása is változik. Nem kell messzire menni, maradjunk magunk között, 2-3 olyan újságíró hozta létre a történelmi VMDK-t, akik korábban szívvel lélekkel hirdették a kommunizmust. Az első elnöke a Magyar Szó, az Újvidéki Televízió, a Képes Ifjúság és a Hét Nap újságírója, az újvidéki Szakszervezeti Tanács alelnöke, később elnöke, majd a Vajdasági Szakszervezeti Tanács titkára volt. Nem nehéz beazonosítani. Meg a többi „társszerkesztőt” sem. Jobbára újságírók voltak. Igaz, magyarul írtak. Ki itt, ki ott. Kellett mindenhol jó toll, száj! Aminek előfeltétele volt a jó fül!

Öreg Dezső