Mi történik Napjainkban? Pásztor Bálintot nem azzal lehet megfogni, amit mond. Hanem azzal, amit nem mond

Értem én, persze. A VMSZ és Pásztor Bálint bukására mohón vágyakozók itt most ezt a mondatot szeretnék olvasni: Surányi Zoltán, a Vajdasági Magyar Plénum elnöke látványosan felmosta a Vajdasági RTV padlóját Pásztor Bálinttal hétfőn este a csatorna Napjaink című műsorában.

De nem ez történt. Nagyon nem.

De még mielőtt ennek elemzésébe belebonyolódnánk, rögzítsük: (sajtó)történeti pillanatnak lehettek szemtanúi azok, akik kísérték a műsort. Emlékeim szerint legutóbb nyolc évvel ezelőtt fordult elő, hogy különböző politikai opciók képviselői nyilvánosan, kamerák előtt ütköztették álláspontjaikat. Ilyen értelemben tehát valóban történt „haladás”. Sikerült eljutnunk oda, ahol nyolc évvel ezelőtt voltunk.

Surányi Zoltán (mint azt a műsorban is elmondta) négy évtizedet töltött ebben a szerkesztőségben, a kamera másik oldalán végezve munkáját. Ennek ellenére nem keltette egy gyakorlott és felkészült nyilatkozó benyomását. Nem volt koherens, többször is elakadt a saját mondanivalója kifejtésében, sok volt az „ö-ö”. A teljesség igénye nélkül néhány momentum, ami (szerintem) hiba:

• Ha a VMSZ politikai konkurensének ambíciójával fellépő szervezet képviselője első ízben kap lehetőséget, hogy a széles nyilvánosság előtt kifejtse mondanivalóját, akkor nem Šešelj-jel kezdi. Persze, jogos a csetnikvezérrel való bárminemű kapcsolat számonkérése, de most nem ez érdekel bennünket. Új helyzet van, az április 12-i magyarországi választások után átalakulóban van az (össz)magyar politikai térkép. Ebben a helyzetben mi a Vajdasági Magyar Plénum kínálata? Most ez érdekel bennünket.
• Nem izgünk-mozgunk a forgószékben. Jó, ez már metakommunikációs hiba, de akkor is fontos. Nem kelt jó benyomást a nézőben, akinek gyakran egyenesen hátat fordított. (Nyilván nem szándékosan, de akkor is.)
• Akkor most Vajdasági Magyar Plénum, vagy Vajdasági Magyar Újrakezdés? Ez viszont már tartalmi kérdés. Pásztor többször fel is tette ezt a kérdést a műsorban – teljesen jogosan – és Surányi adós maradt bármilyen válasszal, magyarázattal. Pedig épp az általa képviselt politikai formáció jól felfogott érdeke lenne elsősorban, hogy tisztába tegye ezt. Ez a kettősség, a két elnevezés közötti kapcsolat tisztázatlansága elsősorban az ő potenciális híveik és szavazóik fejében okozhat zavart, ami nyilván nem áll az érdekükben. Minél előbb tisztázzák ezt, annál jobb – elsősorban nekik.
• Miért nem kezdeményezett párbeszédet, tárgyalást, beszélgetést eddig a VMSZ-szel? Ezt a kérdést Pásztor vagy négyszer feltette az adás során. A műsor legvégén erre Surányi feltételeket szabott. Ha ezeket a feltételeket előre leegyeztette a szervezetével, akkor rendben van. Ha ott és akkor, abban a pillanatban találta ki őket – akkor az nem vall koordinált politikai cselekvésre.

Pásztor Bálintnak ez lehetett körülbelül a 468-ik sajtószereplése (de könnyen lehet, hogy alábecsültem a számot). Gyakorlott, rutinos, higgadt nyilatkozó, kitanulta ezt a szakmát, és érzéke is van hozzá. Folyamatosan tud úgy beszélni és nyilatkozni, hogy közben ne nyisson támadási felületet. Pásztor Bálintot nem lehet sarokba szorítani azzal, amit mond. Pásztor Bálintot azzal lehet érdemi vitára kényszeríteni, amit nem mond. A teljesség igénye nélkül néhány ilyen momentum:

• Levélszavazatok ügye. Pásztor részletesen elmesélte a politikai előzményeket, a levélben történő szavazás evolúciótörténetét, a szerb postával való szerződéses keretrendszert. Persze, mindez így van. Csakhogy a történet vége mégiscsak az, hogy a borítékokat a valós életben olyanok kézbesítik és kezelik, akik a VMSZ és a Fidesz hatalmon maradásában érdekeltek és motiváltak. Ez pedig felveti a választási csalás lehetőségét. Senki nem állítja, hogy a csalás megtörtént – mert nem tudja bizonyítani, épp a folyamat ellenőrizhetetlensége miatt – de hogy annak lehetősége így, ebben a formában benne van a pakliban, azt még ő sem tudná igazán tagadni.
• Egyenlő távolságtartás. A Gyurcsány-Bajnai-Orbán láncolat többszörös hangsúlyozásával a VMSZ elnöke most azt a narratívát próbálja elhitetni velünk, kedves nézőkkel, hogy az ő pártja számára teljesen mindegy, Magyarországon ki van épp hatalmon, ők bármikor bárkivel szívesen együttműködnek – persze a vajdasági magyarság érdekében. Csakhogy ez nem igaz. Sok éve és nagyon nem igaz. Annyira nem igaz, hogy nem is látom értelmét ezt tovább bizonygatni.
• Sajtó. Amikor az MNT (vagyis a VMSZ) irányítása alatt álló sajtó működéséről kérdezik, akkor Pásztor hárít. Ő pártelnök, nem feladata a sajtó működésének minősítése, és nem is lenne ildomos. De ugyanez a pártelnök gyenge pillanataiban mégiscsak minősíti a sajtót (még most, a magyarországi választások után is) – persze azt a részét, amelyik nem áll az ő és pártja irányítása alatt. Olyankor nem pártelnök? Elég nyilvánvaló logikai ellentmondás.
• Monopolhelyzet. Pásztor hétfő esti szereplésének egyik általa leginkább hangsúlyozott motívuma. De hát miért nem kereste őt fel Surányi és a szervezete? Üljünk le, és beszéljük meg! Valahogy csak ki lehet egyezni. Olyan kevesen vagyunk már mi, vajdasági magyarok, minek ide még egy szervezet? Persze az ő szempontjából nézve teljesen érthető stratégia. Az a legjobb helyzet, ha nincs helyzet. Ha csak a VMSZ van a pályán, akkor nincs miből válogatnia, sem Magyar Péternek, sem a vajdasági magyaroknak. Csakhogy a monopolhelyzet még soha nem vezetett jóra, legyen szó bármilyen kicsi piacról. Ezt meg azért nem kell bizonygatni, mert körülbelül huszonötezer példa van rá. Legyen versenyhelyzet. A tejpiacon is, a politikai piacon is.

Pásztor magabiztosabb és meggyőzőbb volt Surányinál a tv-vitában