A szerbiai átlagkeresetekre vonatkozó adat nem tükrözi a polgárok valós életszínvonalát, és a nyilvánosságban gyakran manipulálnak a nominális összegekkel, miközben kihagyják a vásárlóerő kérdését – nyilatkozta Miodrag Zec nyugdíjas közgazdász és egyetemi profeszor.
„Nálunk a közéletben rendkívül jelen van a politikai, agresszív marketing, amely az információskosárból csak azokat emeli ki, amelyek a javára válhatnak. Szörnyen manipulálnak az úgynevezett monetáris illúzióval. Az elnök és a kormány eurókat ígér nekünk, de arról nem beszélnek, hogy az mennyi üzemanyagot, paradicsomot vagy valami mást jelent” – mondta Zec az Insajdernek.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A 121 000 dinár feletti, azaz kicsivel ezer euró feletti átlagkeresetről szólva Zec kijelentette, hogy ez az adat nem mond eleget arról, hogyan él a polgárok többsége. Véleménye szerint sokkal fontosabb kérdés a mediánbér, vagyis az a jövedelem, amely reálisabban mutatja a foglalkoztatottak többségének helyzetét.
Értékelése szerint Szerbiát gyakran hasonlítják össze a nyugat-balkáni országokkal, de ugyanaz az euróösszeg nem jelent azonos életszínvonalat Szerbiában, Észak-Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában vagy Albániában. Szerinte az általános árszínvonal Macedóniában például sokkal alacsonyabb, mint Szerbiában, ott ugyanis meg lehet ebédelni tíz euróból, Belgrádban meg ötvenből sem.
Arra a kérdésre, hogy mennyire van értelme a mai fizetéseket a 2012-esekkel összehasonlítani, Zec azt mondja, hogy a nominális növekedés nem mutatja meg, mennyivel élnek valóban jobban az emberek. Magyarázata szerint a reáljövedelmet azokban az árukban és szolgáltatásokban mérik, amelyeket a polgárok meg tudnak vásárolni, nem pedig pusztán az euróban kifejezett összegben.
„Ha összehasonlítjuk a 2012-es fizetést a maival a valós áruk tükrében, az nagyjából ugyanott van, vagy talán néhány százalékkal felette. Háromszáz euróból szinte ugyanannyi benzint lehetett venni, mint ma hatszázból. A probléma a reáljövedelem, a probléma az az átlag, ami Belgrádban van, ahol a külföldi cégeknél tízezer eurós fizetéssel, bónuszokkal rendelkező emberek vannak, és ez mind beleszámít az átlagbérbe” – mondta.
Zec hozzáfűzi, hogy a nyilvánosságban ritkán esik szó arról, hány év munka szükséges egy lakás megvásárlásához, mennyibe kerül egy átlagos autó, vagy hány alapvető terméket lehet vásárolni az átlagkeresetből. Véleménye szerint ezek azok a mutatók, amelyek sokkal tisztábban beszélnek az életszínvonalról.
„Akkoriban a lakások kétszáz, háromszáz, ötszáz márkába kerültek, most meg ötezer euróba. Egy átlagos autó tizenegynéhány ezer euró volt, most meg egy ugyanolyan autó negyvenöt ezer euró. És így van ez száz másik dologgal is” – mondja.
Kommentálva azokat a becsléseket, amelyek szerint Szerbiának több mint két évtizedre van szüksége ahhoz, hogy elérje az európai bérátlagot, Zec úgy véli, hogy az ilyen becslések abból a téves feltételezésből indulnak ki, hogy a többi ország egy helyben áll, miközben Szerbia halad előre. Úgy látja, Szerbia ahelyett, hogy közeledne a fejlettebb államokhoz, még inkább lemarad tőlük.
Az inflációról és a dinár árfolyamáról szólva Zec kijelentette, hogy Szerbia egy olyan rendszerben él, amely a külföldi tőkebeáramlástól, a hazautalásoktól és a külföldi befektetésektől függ. Véleménye szerint ebben a beáramlásban bekövetkező bármilyen zavar felvetheti az árfolyam stabilitásának és a fizetési mérleg egyensúlyának kérdését.
Értékelése szerint Szerbia úgy lépett be a nemzetközi munkamegosztásba, hogy olcsó munkaerőt kínált, de ez a modell már nem fenntartható, mert a bérek és a minimálbérek növekednek, amivel elveszítjük a versenyképességünket a külföldi befektetők számára, ezért zárnak be a gyárak.
A kiutat ebből a helyzetből véleménye szerint nem ugyanezen gazdasági modell folytatása jelenti, hanem a visszatérés a tudáshoz, az oktatáshoz és a magasabb hozzáadott értéket előállító iparágakhoz. Hozzátette, hogy nem lehet komoly fejlődést építeni arra, ha az ország megmarad mások termékeinek összeszerelésénél, saját innovációk, technológia és márkák nélkül. Szavai szerint a legnagyobb nyereség ott keletkezik, ahol az ötletek születnek, nem pedig ott, ahol a végső összeszerelést végzik.
Fotó: Freepik
