Néha túl sok a véletlen ahhoz, hogy valóban véletlen legyen. Megemlítünk egy bizonyos kávémárkát egy beszélgetésben, majd néhány órával később már annak a reklámjával találkozunk. Valaki ajánl egy remek nyári úti célt, és a következő pillanatban a közösségi oldalaink tele vannak az adott helyre szóló utazási ajánlatokkal. Nem csoda, hogy sokan úgy vélik: a telefonjuk titokban lehallgatja őket.
A kiberbiztonsági szakértők azonban több mint 17 000 Android-alkalmazást elemeztek annak megállapítására, hogy azok jogosulatlanul aktiválják-e a mikrofont. Nem találtak bizonyítékot arra, hogy a telefonok titokban rögzítenék a beszélgetéseket, írja az N1.ba portál.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A probléma gyakorlati oldalról is megközelíthető: a hangfelvételek folyamatos továbbítása felhasználónként naponta körülbelül 130 megabájtnyi adatforgalmat igényelne. Világszinten egy ilyen mértékű adat- és akkumulátorhasználat könnyen észrevehető lenne.
Az Apple, a Google és a Meta szerint nem használják a mikrofonból származó adatokat célzott hirdetésekhez. Még a Siri véletlen aktiválásával kapcsolatos bírósági ügy dokumentumai is azt mutatták, hogy a hangfelvételeket nem használták marketingprofilok létrehozására, és nem értékesítették harmadik feleknek.
Prediktív adatok és a gyakoriság illúziója
Az igazság bizonyos értelemben még nyugtalanítóbb: az algoritmusok annyira jók lettek az emberi viselkedés előrejelzésében, hogy a lehallgatásra gyakran nincs is szükség.
A modern reklámrendszerek hatalmas mennyiségű adatot használnak fel: helyadatokat, keresési előzményeket, vásárlási szokásokat, alkalmazáshasználati adatokat és társas kapcsolatokat.
Például, ha a nap egy részét olyan személlyel töltjük, aki nemrég egy bizonyos nyaralóhely után kutatott az interneten, a rendszerek érzékelhetik, hogy a két készülék ugyanazon a helyen tartózkodott. Ebből arra következtethetnek, hogy kapcsolat van a két felhasználó között, és emiatt hasonló tartalmakat és hirdetéseket kezdenek megjeleníteni számunkra is.
Ezért tűnhet úgy, mintha a telefon „hallotta volna” a beszélgetést, holott valójában a már rendelkezésre álló adatokból levont következtetésekről van szó.
A pszichológusok ezt a jelenséget a gyakoriság illúziójával, más néven a Baader–Meinhof-jelenséggel magyarázzák. Naponta több száz reklám mellett haladunk el anélkül, hogy észrevennénk őket. Amikor azonban egy termékről beszélünk vagy gondolkodunk, az bekerül figyelmünk középpontjába. Ha röviddel ezután megjelenik egy reklám ugyanarról a termékről, azt rendkívüli egybeesésnek érezzük, noha a hirdetés korábban is jelen lehetett.
Valódi kivételek, amelyek hangokhoz kapcsolódnak
Bár nincs bizonyíték arra, hogy a telefonok rögzítenék a magánbeszélgetéseket, a marketingipar kísérletezett más hangalapú követési módszerekkel.
Egyes mobiljátékok mikrofon-hozzáférést kérnek azért, hogy felismerjék a televíziós reklámokba beépített speciális hangjeleket. Így a hirdetők összehangolhatják a telefonon megjelenő reklámokat azokkal a tartalmakkal, amelyeket a felhasználó a televízióban néz.
Megjelentek olyan promóciós anyagok is a Cox Media Group részéről, amelyek egy olyan szoftvert ismertettek, amely képes a környezeti hangok aktív figyelésére okoseszközök segítségével. Miután a média beszámolt erről, a kialakult felháborodás nyomán olyan technológiai platformok, mint a Google és a Meta nyilvánosan elhatárolódtak a megoldástól, és tagadták, hogy bármilyen kapcsolatban állnának vele.
Nem kell lehallgatniuk, elég, amit a telefonon csinálunk
A mikrofon körüli aggodalmak gyakran elterelik a figyelmet a magánszférát érintő valódi kockázatokról.
Az adatokkal kereskedő vállalatok óriási mennyiségű információval rendelkeznek, amelyeket alkalmazások használatából, a felhasználók által adott engedélyekből, internetes tevékenységük nyomon követéséből és különböző elemző eszközökből gyűjtenek össze.
Biztonsági kutatók olyan alkalmazásokat is találtak, amelyek a háttérben titokban képernyőképeket készítettek a felhasználók eszközeiről. Ez közvetlen adatvédelmi jogsértés, és semmilyen hangrögzítést nem igényel.
A lényeg: a technológiai cégeknek sokszor nincs szükségük arra, hogy lehallgassák, mit mondunk. Számukra gyakran elegendő az, amit a készülékeinken teszünk.
A magánszférára valódi kockázat leselkedik (Fotó: pixabay)
