Ígérgetés

Nemsokára sok embernek megkegyelmez – jelezte szándékát a távozásra készülő elnök. A mieink és az övéik közül is. Nyilván észrevette, hogy államfőhöz nem méltó dolgot mondott, ezért még abban a mondatban hozzátette: mert ezek mind a mieink.

Valahogyan azt kellett volna üzennie, hogy Szerbia minden polgárát magáénak vallja, még, ha nem is úgy érzi. De ő már csak ilyen. A hozzá lojálisak kedvesebbek neki. Ilyen gyarló az ember, szereti, ha szeretik.

Kegyelem majdnem mindenkinek

Szóval bejelentette a majdnem közkegyelmet. Tudjuk mi már régóta, hogy ritka jó a szíve, csak ezt ügyesen titkolja. Hát ilyenek az igazi államférfiak. Akár a jó pókerjátékosoknak, nekik sem lehet leolvasni semmit az arcukról. Igaz, ő gazdag mimikával tartja beszédeit, hosszas hallgatásokkal ad jelentőséget egy-egy gondolatának, gyakran folyamodik öndicsérethez is, ami a magyar szerint büdös, de ezt azok, akikhez szól, őszinteségnek tartják. Még azt is, amikor sajnáltatja magát. Emlékeznek, nem egyszr panaszkodott, hogy tart a merénylőktől, akik nem csak az ő életére törnek, hanem családtagjait is veszélyeztetik.

Minden embernek más a stilusa, másképpen fejezi ki magát, más eszközökkel nyeri meg a közönségét. Vagy ő maga mondja vagy a leglojálisabb munkatársaival mondatja ki ezeket a félelmeket. Gyanítom, nem is kell már mondatni, tudják azok, mit vár el tőlük uruk, parancsolójuk. Helyesbítek: urunk, parancsolónk.

Aki mostanában ismét ígérget. Nem tudhatjuk, meddig tart ez nála, de a kegyelmi ígéretét nem biztos, hogy komolyan kell venni, mert annyi minden elhangzott már az ő szájából az utóbbi 14 évben és korábban is. A „Szerbia egy család” jelszóval megtartott haladópárti naggyűlésen elhangzott az is, hogy még csak néhány hétig lesz az ország elnöke. Erről bizonyára sokaknak az az ígérete jut eszébe, hogy soha sem jelölteti magát elnöknek. Ezt is az az Aleksandar Vučić monta, aki most szombaton kijelentette, már csak hetei vannak hátra az elnöki székben. Nyugodtan írhatnák trónust is, hiszen jelentése egy díszes uralkodói szék. Átvitt értelemben magát az uralkodói hatalmat vagy a legfőbb fejedelmi méltóságot jelképezi. Van, aki elvitatje ezt tőle ebben a pillanatban Szerbiában? Nem hiszem. Csak az uralkodói stílusát bírálja mondván, hogy nem igazán mondható demokratikusnak.

Igéret szép szó…

Szombaton uralkodói ihletében azt is mondta: „14 éve hűen szolgálom országomat”. Javasolta továbbá, hogy, ahogy fogalmazott, a küszöbön álló választásokon „a mi listánkat, a győztes listát” Egyesült Szerbiának nevezzék.

„Nincs ennél szebb, mivel egész Szerbiát egy lista alá hozhatjuk” – ezek a még csak néhány hétig elnök szavai. Arról is beszélt, hogy megmondta a párt vezetőségének, ha kell, ezúttal még segít nekik, hogy a következő választásokon megkapják a nép bizalmát. Köszönetet mondott az eddigi koalíciós partnereknek, majd egy hirtelen fordulattal katonai témákra tért.

„Mindenáron meg kell próbálni megőrizni a katonai semlegességünket” – mondta. „Teljesiteni kell kötelezettségünket az európai úton, de őrizni kell hagyományos barátságunkat Kínával meg Oroszországgal”. ű

Nem tudom miért, de nekem erről a nagybecskereki Linglong-botrány jutott eszembe, az ottani alkalmazottak kényszermunkája meg kizsákmányolása, na meg a NIS esete a MOL-lal. Erről pedig az orosz kőolajóriás, a  Gaszpromnyeft, a hagyományos orosz barátság meg persze Vlagyimir Putyin, a világ nyilván leghíresebb KGB-se.

Nyugdíjas aranykor

Azután szólt még Koszovóról is, ahonnan a szerbek soha nem hagyják el Metóhia nevét sem. Majd áttért az ígéretekre. De ezt a témát talán a két napra rá tartott beszédével illusztrálnám, amikor tovább folyt az ígérgetés. Aki bírta szusszal meg öszpontosítással, az megtudhatta, hogy ezután következik a nyugdíjasok aranykora, mert a világon nem tapasztalt prosperitás, bér- és nyugdíjemelés várható.  Csak úgy röpködtek a számok hol százalékokban, hol abszolút összegben, hol dinárban, hol euróban, de a lényeg a következő: bér- és nyugdíjemelésre számíthatunk, emellett lesz egyszeri segély is. Találkoztunk már ezzel a koronavírus ideje alatt. Nem tudom miért jut nekem erről a rendkívüli állapot az eszembe meg a kijárási tilalom és az éjjeli vásárlások. Akkor is a nyugdíjasoknak kedveztek ezzel. Meg akkor is, amikor hatalomra kerülésük után elvették a nyugdíjak egy részét 2014-től 2018-ig. Rég volt, igaz sem volt, csak a rosszindulatúak jegyzik emlékezetükben ezt az időszakot. Így kezdődött az aranykor a mostani hatalom rendezésében, amikor menesztették az átkos sárgákat.

Na de azóta… Nemsokára a minimális juttatást kapó nyugdíjasok 35 ezer dinár egyszeri juttatást kapnak. Azok, akiknek kicsit jobban megy soruk, 27 ezer ötszázat, és ne soroljam. Osztanak üdülési csekkeket is, harminc ezren kapnak 10.000 dinárt. Hát ebből egy idős házaspár akár kétszer is vacsorázhat. Beosztással.

Még csak az nem világos, miért ez a nagylelkűség? Választás nyerésre kevés. Egyébként sem ezzel akar nyerni. Eddig sem ezt tette. Figyelemelterelésre is kevés. Bár, ha igaz, amit egyes szakértők állítanak, hogy az ország polgárainak csak mintegy egy harmada konyít a politikához, hát…

ÖREG Dezső

Fotó: AP/Darko Vojinovic