A tavalyi katasztrofális év után, amikor a fagy és a szélsőséges időjárás több mint 100 ezer tonna gyümölcsöt tett tönkre, 2026-ban egész más a helyzet. Szerbia-szerte roskadoznak a gyümölcsösök a terméstől: bőségesen termett a cseresznye, a meggy, a sárgabarack és a málna is. Első pillantásra ez egy álomszerű évnek tűnik.
A kivételesen jó termés azonban új problémát hozott magával. A felvásárlási árak annyira visszaestek, hogy sok termelő szerint már a jövedelmezőség határán dolgoznak, egyesek pedig tiltakozó akciókat, a szüret leállítását, sőt a gyümölcsösök kivágását is kilátásba helyezték.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Miért tartanak Szerbiában a gyümölcstermesztők a bőséges terméstől? Ki határozza meg valójában a gyümölcs árát, és létezik-e olyan modell, amelyben a termelők, a felvásárlók és a kereskedők egyaránt nyereségesek lehetnek? Erről beszélgetett a Jutro na Blic című műsorban Zoran Rajić agrárközgazdász, a mezőgazdasági miniszter tanácsadója, Milan Đorđević agronómus és Aleksandar Moravčević, grockai gyümölcstermesztő.
„Csak a bolond örül a bő termésnek”
Aleksandar Moravčević szerint a gyümölcstermesztők körében régóta ismert egy régi mondás.
“Nagyapám mindig azt mondta: „Csak a bolond örül a bő termésnek.” Amikor sok a gyümölcs, gondok adódnak az értékesítéssel, a kifizetésekkel és az árakkal. Pontosan ez történik velünk idén” – mondta.
Hozzátette, hogy Szerbiának fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy kizárólag nyers alapanyagot exportál, és sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a gyümölcsfeldolgozásra.
“Lekvárokat, aszalt gyümölcsöket, gyümölcsleveket kell előállítanunk, vagyis magasabb hozzáadott értékű termékeket. Emellett a termelőknek korszerű szövetkezetekbe kell tömörülniük, hogy közösen jelenjenek meg a piacon, és nagyobb alkupozíciójuk legyen” – véli Moravčević.
Rekordtermés sárgabarackból, mégis alig van haszon
A Grocka környékén sárgabarackot és cseresznyét termesztő Milan Đorđević szerint az idei sárgabaracktermés az elmúlt évek egyik legjobbja.
A probléma azonban nem a termelés, hanem az ár.
“A jelenlegi felvásárlási ár gyakorlatilag csak a szüret közvetlen költségeit fedezi. De mi lesz a növényvédelemmel, a metszéssel, a műtrágyával, az üzemanyaggal és az egész éves munkával? Ezek a költségek mind fedezet nélkül maradnak” – figyelmeztetett Đorđević.
Úgy véli, az államnak komolyabb beavatkozó intézkedéseket kellene hoznia, különösen azért, mert a szerbiai gyümölcstermesztés gerincét három-négy hektáros családi gazdaságok alkotják.
Szerinte a termelőknek jóval korábban tudniuk kellene, milyen piaci feltételekre számíthatnak.
“Nem normális, hogy a szezon egy árral indul, majd az hétről hétre 100-ról 80-ra, majd 70 dinárra csökken, és amikor a legtöbb gyümölcs piacra kerül, eléri a minimumot. Az embereknek előre tudniuk kellene, mire számíthatnak” – mondta.
Az állam segítheti a termelést, de nem szabhatja meg a piaci árat
Zoran Rajić agrárközgazdász, a mezőgazdasági miniszter tanácsadója szerint országos szinten a helyzet nem olyan drámai, mint ahogyan azt az egyes termelők megélik.
Mint mondta, a mezőgazdasági minisztériumnak számos támogatási eszköze van a termelés ösztönzésére, a felvásárlási árak azonban a piaci viszonyok részét képezik.
“Itt már a kereskedelem területére lépünk. A minisztérium támogathatja a termelőket, de nem határozhatja meg a gyümölcs piaci árát. A megoldás a hosszú távú szerződésekben, az ellátási lánc szereplőinek jobb együttműködésében és a termelők összefogásában rejlik” – mondta Rajić.
Arra is emlékeztetett, hogy az éghajlati szélsőségek egyre erőteljesebbek.
“A tavalyi év katasztrofális volt a gyümölcstermesztés számára, az idei viszont rendkívül bőséges termést hozott. Ilyen körülmények között a kisgazdaságok a nyereségesség határán működnek, sokan pedig az alatt. A nagy rendszerek ugyanakkor még így is képesek bizonyos nyereséget elérni” – értékelte.
Miért olcsó a gyümölcs a termelőnél, és miért drága a boltban?
A hazai gyümölcstermesztés egyik legnagyobb ellentmondása, hogy a termelők olyan áron adják el a gyümölcsöt, amely alig fedezi költségeiket, miközben a fogyasztók a boltokban ennek többszörösét fizetik érte.
A beszélgetés résztvevői szerint a probléma legnagyobb része éppen a gyümölcsösök és az üzletek polcai közötti szakaszon keletkezik.
Hiányoznak a közös raktárkapacitások, a korszerű hűtőházak, a logisztikai központok és a szervezett exportpiaci megjelenés, ezért a termelőknek sokszor nincs más választásuk, mint elfogadni a felkínált felvásárlási árat.
Olaszország és Lengyelország bizonyítja, hogy lehet másképp is
Moravčević szerint Szerbiának nem kell új megoldásokat kitalálnia, elegendő lenne átvennie az Európában már működő modelleket.
“Lengyelországban hét hektáros gazdaságok is közvetlenül exportálnak Franciaországba vagy Dániába. Saját márkájuk van, közösen lépnek fel a piacon, és szervezetten exportálnak. Mi még mindig arra várunk, hogy valaki más adja el a gyümölcsünket” – mondta.
Hozzátette: már egy kisebb felvásárlási áremelkedés is elegendő lenne, ha a termelők maguk ellenőriznék az értéklánc nagyobb részét – a tárolástól és csomagolástól kezdve egészen az exportig.
“Felismerhetővé kell válnunk a piacon, és meg kell szűnnünk pusztán nyersanyag-termelőknek lenni – fogalmazott.
A megszólalók egyetértettek abban, hogy az évről évre visszatérő problémák nem oldódnak meg maguktól. A megoldást a korszerű szövetkezetekben, a hosszú távú szerződésekben, a feldolgozóiparba irányuló nagyobb beruházásokban, valamint olyan infrastruktúra kiépítésében látják, amely lehetővé teszi, hogy a termelők ne legyenek kénytelenek a legalacsonyabb áron azonnal értékesíteni terményeiket.
Amíg ez nem valósul meg, a szerbiai gyümölcstermesztők – mint mondják – továbbra is abban a paradox helyzetben élnek majd, hogy nem a rossz, hanem éppen a jó termésű évektől tartanak a leginkább.
